Jelenlegi hely

Mire termett az ember?

A bullshit munkákról
rádöbbennek arra, hogy nincs szükség a munkájukra, és valójában rájuk sem

Akárcsak az összes többi élőlény, az ember is leginkább olyan dolgokba bonyolódik szívesen, melyek valamilyen módon hasznára válnak.

Szerző: 

Néha azonban olyasmit is el kell végeznie, amitől tulajdonképpen szenved… Képes „valamit valamiért” akciókra, a távoli jövőben kecsegtető jutalomért, örömökért aktuális szenvedések felvállalására és elviselésére. Ennek „jelszavával” egész népeket lehetett – s lehet majd még ezután is – ámítani, ki- és megfosztani javaiktól, örömeiktől, életüktől… „Normális” körülmények között, amelyekhez adaptálódtunk, egészségesen és életerősen mindig megszerezzük a magunk napi örömadagját – életünk fenntartása már önmagában garancia erre –, amihez hozzájárul a siker, a hatékonyság, a testi-lelki növekedés érzése, és a másokhoz való kapcsolódás, kötődés, a valahova tartozás élménye…  

Manapság jóval kevesebb munkaerő és munkavégzés kell ugyanazon, vagy még több és jobb termék előállításához… Sok munkakör felszabadul. Nincs szükség többé gyári munkásokra, sok dolgozó ember izzadó homlokára, keservére – gondoskodni kell tehát olyan munkakörökről, melyek lekötik az emberek (fölös) energiáit… Ezek a bullshit melók… Bullshit munkákra valójában nincs szükség (mondjuk a neve is ezt jelzi). Sőt. Az embereket boldogtalanabbá teszik, amikor rádöbbennek arra, hogy nincs szükség a munkájukra, és valójában rájuk sem. A világ ugyanúgy menne tovább nélkülük is, és nem oszt, nem szoroz az, amit csinálnak – gyakorlatilag nem léteznek. Vagy ráébrednek arra, hogy a világ nemhogy jobbá, hanem egyenesen rosszabbá válik azzal, amit tesznek. Megnehezítik mások életét, esetleg egyenesen becsapják őket… A nagy kérdés az, hogy ha az alkalmazottaknak, a célszemélyeknek vagy célcsoportoknak sem jó, akkor miért, miért?

Az ember lényege a pszichés növekedésre való törekvés, az alkotókészség, az együttműködésre való velünk született hajlam. Fontos számunkra az önbecsülés, az énhatékonyság megteremtése, átélése. A világnak talán nem a „bullshitosodás” irányába kellene haladnia. Mindannyiunk felelőssége, hogy tegyünk felőle.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 5. számában olvasható.

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • Téged is figyelnek!

    A „világfalu” árnyoldala

  • A számok tényleg nem hazudnak?

    Önvédelem a statisztikai adatokkal szemben

  • Vakfoltjaink reflektorfényben

    Segítenek vagy megbántanak az őszinte vélemények?

  • A megalázottak és a megszomorítottak

    Ki és miért tart ki bántalmazója mellett?

  • Apák és lányaik

  • Boldog Covid-nemzedék?

  • A hiszékenység nyomora

  • Futni valami elől – vagy futni valamiért?

    Gondolatok a futás népszerűségéről és a futásban rejlő erőről

  • A fehér és a fekete farkas

  • Nem csak a fülünkkel hallunk: a rejtett halláscsökkenés

  • Időgazdálkodás – tényleg csak egy technika?

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Mit kezdjünk a bennünk lévő két, látszólag ellentétes erővel? Mit kezdjünk az emelkedettebb és az alantasabb személyiségvonásainkkal?

Ahhoz, hogy egy nőnek egészséges önbizalma, stabil identitása és megfelelő önbecsülése legyen, elengedhetetlen az apától kapott értékelés és elismerés.

A jó szándékú kritika, a negatív tartalmú vélemény megfogalmazása és elfogadása fontos szerepet játszik kapcsolataink

A szingli szó hallatán sokan a nagyvárosban élő, diplomás, anyagilag független, 30-as, 40-es éveikben járó nőkre gond

Az extrém vékony szépségideálnak való megfelelésért a modellek komoly árat fizetnek…

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete a járványhelyzet miatt megváltozott fizikai aktivitás egészségre gy