Jelenlegi hely

Mire termett az ember?

A bullshit munkákról
rádöbbennek arra, hogy nincs szükség a munkájukra, és valójában rájuk sem

Akárcsak az összes többi élőlény, az ember is leginkább olyan dolgokba bonyolódik szívesen, melyek valamilyen módon hasznára válnak.

Szerző: 

Néha azonban olyasmit is el kell végeznie, amitől tulajdonképpen szenved… Képes „valamit valamiért” akciókra, a távoli jövőben kecsegtető jutalomért, örömökért aktuális szenvedések felvállalására és elviselésére. Ennek „jelszavával” egész népeket lehetett – s lehet majd még ezután is – ámítani, ki- és megfosztani javaiktól, örömeiktől, életüktől… „Normális” körülmények között, amelyekhez adaptálódtunk, egészségesen és életerősen mindig megszerezzük a magunk napi örömadagját – életünk fenntartása már önmagában garancia erre –, amihez hozzájárul a siker, a hatékonyság, a testi-lelki növekedés érzése, és a másokhoz való kapcsolódás, kötődés, a valahova tartozás élménye…  

Manapság jóval kevesebb munkaerő és munkavégzés kell ugyanazon, vagy még több és jobb termék előállításához… Sok munkakör felszabadul. Nincs szükség többé gyári munkásokra, sok dolgozó ember izzadó homlokára, keservére – gondoskodni kell tehát olyan munkakörökről, melyek lekötik az emberek (fölös) energiáit… Ezek a bullshit melók… Bullshit munkákra valójában nincs szükség (mondjuk a neve is ezt jelzi). Sőt. Az embereket boldogtalanabbá teszik, amikor rádöbbennek arra, hogy nincs szükség a munkájukra, és valójában rájuk sem. A világ ugyanúgy menne tovább nélkülük is, és nem oszt, nem szoroz az, amit csinálnak – gyakorlatilag nem léteznek. Vagy ráébrednek arra, hogy a világ nemhogy jobbá, hanem egyenesen rosszabbá válik azzal, amit tesznek. Megnehezítik mások életét, esetleg egyenesen becsapják őket… A nagy kérdés az, hogy ha az alkalmazottaknak, a célszemélyeknek vagy célcsoportoknak sem jó, akkor miért, miért?

Az ember lényege a pszichés növekedésre való törekvés, az alkotókészség, az együttműködésre való velünk született hajlam. Fontos számunkra az önbecsülés, az énhatékonyság megteremtése, átélése. A világnak talán nem a „bullshitosodás” irányába kellene haladnia. Mindannyiunk felelőssége, hogy tegyünk felőle.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 5. számában olvasható.

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. december–2021. januári számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Az eltűnt ember nyomában, avagy az indulatkezelés művészete

  • Van-e önmagunkkal szemben kötelességünk?

  • Miénk-e a sorsunk?

  • Amikor csak a bizonytalanság biztos

  • Mire termett az ember?

  • „Nem tudok élni nélküle”? A passzív-agresszív partner

  • Az evés rejtett örömei

  • Csak a kezemet figyeljék! Mi a közös a pszichológusokban és a bűvészekben?

  • Hogyan hat a zenetanulás gyermekem agyára?

  • Hopp, most épp jól érzed magad! A well-being terápia

  • Álmodozni jó? A fantáziavilág fogságában

  • „Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?” Oktatás a járvány közepén

  • Életünk a korona idején

    Beszélgetés Kozma-Vízkeleti Dániellel és Kapitány-Fövény Mátéval

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Széles körű az egyetértés azzal kapcsolatban, hogy a világ legégetőbb kérdései közül sokra a pszichológia fogja megad

Vajon a varázslat működik a valóságban is? Használható a humor félelemoldásra, esetleg gyógyításra?

Ebben a helyzetben könnyen elveszítjük lelki egyensúlyunkat, mert nem tudunk menekülni előle.

„Papíron” még gondolhatjuk is, hogy jogunk van elbaltázni a saját életünket, de sokan és sokszor mégsem érezzük ezt valóságos válasznak...

Gondoltál már arra, hogy amikor dühösen rákiabálsz valakire, valójában főnököddé teszed az indulatodat – indulatoddal

Az érzelmi evés jelensége közismert: sokan, ha valamilyen stressz éri őket, enni kezdenek, mégpedig a szükségesnél jóval többet.