Jelenlegi hely

Miénk-e a sorsunk?

Szabad-e feltennünk a kérdést, hogy elszúrhatjuk-e az életünket?

Van-e jogod elszúrni az életed? Akár igen, akár nem a válaszunk, lelkünk vágyik majd a kifejtésre, a magyarázatra. 

Szerző: 

Nem mindegy azonban, hogy okos felnőtt énünk a racionalitás fellegvárából igyekszik megadni válaszát, vagy hagyja betörni érzelmi viharzásait. Eszes énünk ugyanis könnyen odavágja: persze, hogy van jogom, hiszen az én életem! A hétköznapok valósága azonban – ahogy a lélek is – ennél jóval bonyolultabb. Neveltetésünk, családi szokásmintáink, szüleink üzenetei mindig fellelhetők érzelmi válaszunk megadásakor. „Papíron” még gondolhatjuk is, hogy jogunk van elbaltázni a saját életünket, de sokan és sokszor mégsem érezzük ezt valóságos válasznak..Érdemes ilyen kérdéseken is merengenünk önmagunkkal önmagunkban önmagunkról, s nem csupán azokat a pszichotechnikákat hajhászni, melyek tíz biztos lépésben ígérik a sikert vagy a boldogságot és a harmonikus kapcsolatot.

Kedves Olvasóm, a Te esetedben mihez van tényleges (pszichés) jogod az életedben? Kiktől várod szimbolikusan az engedély megadását? Milyen belső normák és hozott minták határozzák meg, mit mersz valóban megtenni, vagy épp ellenkezőleg: nem megtenni? Amit sokszor nem hangsúlyoznak eléggé: olykor a nem-cselekvéshez is bátorság kell!

Okfejtésünkhöz egy újabb szempontot érdemes még bevonnunk: kinek tartozunk az életünkkel? Tartozunk-e egyáltalán bárkinek? Sokakat ugyanis – egyfajta kívülről felkorbácsolt bűntudatként – gúzsba köt annak megélése, hogy hálásnak kell lennünk! Jelentkező pedig mindig van: szülőnek, nagyszülőnek, testvérnek, anyósnak, apósnak, barátnak, főnöknek, kollégának, kormánynak, ilyen intézménynek, olyan szakmai közösségnek, amolyan közösségi szerveződésnek. Tettek értünk valamit, s ezért cserébe az egész sorsunk irányítása felett odaadjuk a kontrollt?

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 5. számában olvasható.

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. december–2021. januári számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Az eltűnt ember nyomában, avagy az indulatkezelés művészete

  • Van-e önmagunkkal szemben kötelességünk?

  • Miénk-e a sorsunk?

  • Amikor csak a bizonytalanság biztos

  • Mire termett az ember?

  • „Nem tudok élni nélküle”? A passzív-agresszív partner

  • Az evés rejtett örömei

  • Csak a kezemet figyeljék! Mi a közös a pszichológusokban és a bűvészekben?

  • Hogyan hat a zenetanulás gyermekem agyára?

  • Hopp, most épp jól érzed magad! A well-being terápia

  • Álmodozni jó? A fantáziavilág fogságában

  • „Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?” Oktatás a járvány közepén

  • Életünk a korona idején

    Beszélgetés Kozma-Vízkeleti Dániellel és Kapitány-Fövény Mátéval

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Mindannyiunkkal megtörtént már, hogy csak akkor jutott eszünkbe, igazából mit is kellett volna válaszolnunk valakinek

Egy kapcsolat sikerét nagymértékben meghatározza, hogy a pár azonos szeretetnyelven beszél-e?

Gondoltál már arra, hogy amikor dühösen rákiabálsz valakire, valójában főnököddé teszed az indulatodat – indulatoddal

A lelki gondokat nemcsak a testi adottságokkal való elégedetlenség okozhatja! Vannak, akik ruházatuk és hajviseletük miatt érzik kellemetlenül magukat, mert társaik ezekért...

Korunk jellegzetes vonásai erősen befolyásolják a járványhoz való viszonyulásunkat, hétköznapjainkat, sőt, egymáshoz való viszonyulásainkat is.

Hogyan is állunk a „valósággal”? Miért szeretünk néha olyasmiben hinni, aminek kétes a valóságtartalma?