Jelenlegi hely

A passzív-agresszív anya

„Hiába teszem ki a lelkem…”
elvárásaik állandóan, kimondatlanul ott lebegnek a közegben

Ugyan az igényeit, vágyait, elgondolásait nem jeleníti meg nyílt és érthető módon, de úgy irányítja a környezetét, hogy végső soron az ő akarata érvényesüljön. 

Érzelmileg – általában véve és kapcsolataikban egyaránt – alig-alig terhelhetők, ezzel egy időben viszont rendkívül sértődékenyek... A körülöttük élő emberek, főképp a gyerekek az ilyen anyán nem találnak fogást, rossz érzéseik állandósulnak, megjelenik a „szegény mama” és a „nem vagyok jó gyereke az én áldozatos, odaadó anyámnak” szemlélet (így tekint önmagára a gyermek, ami a fejlődő személyiség, önértékelés, önállóság szempontjából meglehetősen kártékony). Saját dolgaik elé helyeződik az anya közérzete, és azt hiszik, amit az sikeresen elhitet velük: ők az okozói anyjuk rossz közérzetének, ami akkor lesz különösen látványos, ha netán a saját akaratukat az anyai elvárások elé helyezik... Az elnevezés abból a jelenségből adódik, hogy ugyan az igényeit, vágyait, elgondolásait nem jeleníti meg nyílt és érthető módon, de úgy irányítja a környezetét, hogy végső soron az ő akarata érvényesüljön, és ő ne veszíthesse el központi és kontrolláló szerepét. Amennyiben közvetlen környezetében erre utaló tendenciák jelennek meg, például a gyermek (természetes és törvényszerű) leválása, akkor az az ilyen karaktert a biztonságos (lélektani) pozíció elvesztésével fenyegeti. Nyilvánvalóan mindent elkövet a számára legélhetőbb helyzet visszaállítására: elszomorodik, kétségbeesik, esetleg pszichoszomatikus tüneteket produkál, és addig mesterkedik, amíg a környezete valamilyen (számára kedvező) reakciót nem ad. Nem reagálni nagyon nehéz, ehhez igen-igen harcedzettnek kell lenni, és a gyerek általában nem az.

A leggyakoribb baj az, hogy az ilyen karakterek általában olyan társat választanak, aki ezt a működést nem megfékezi, hanem kiszolgálja, ebből kifolyólag az érintett fél megerősödik e szerepkörében – s ha nem a szája íze szerint alakulnak a családi események, állandó elégedetlensége a családon belül elfogadottá, legitimmé válik. 

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 4. számában olvasható

 Tekintse meg a szerzővel készült videobeszélgetést A MiPszi szerzői - testközelben c. rovatunkban!

 

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • A tudás hatalom?

  • A nagy Ő nyomában

    „Álom vagy – vagy valóság?

  • „Egyedül maradtam - és most boldogabb vagyok”

  • Megbízom benned, de ugye adsz kódot a telódhoz?!

    „Alacsony önértékelés – kóros féltékenység?!

  • KÖRVONAL – „Valahogy mindig azt érzem, hogy a végén helyükre kerülnek a dolgok”

    „Beszélgetés dr. Tárnok Zsanettel

  • Légy önmagad!

    A Selbst titkai

  • A stílus maga a… mi is?

  • Legyetek (mindig) jók?

    Nárcisztikus szülők gyerekei – az anya szerepe

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek!

    „Szorong az iskolától – hogyan segítsünk gyermekünknek?

  • A jól (félre)ismert depresszió

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Adatközlőink a szakítás indokaként egy igen prózai okot neveztek meg; azt, hogy szerelmüktől nem kaptak kódot okostelefonja képernyőzárjának feloldásához.

A tökéletességre törekvés az élet több területén, így a sportban is hasznosnak bizonyulhat.

Amikor hűséges olvasóink kezükbe veszik októberi számunkat, a Főszerkesztő előszava mellett egy új – sokak számára ta

A tökéletességre törekvés lehet motíváló hatású, amíg megmarad a törekvések szintjén.

A nárcisztikus szülő a gyermekére mint önmaga meghosszabbítására, személyisége „kihelyezett tagozatára” tekint, nem v

Milyen folyamatok vezetnek el ahhoz, amikor  a hosszú együttlét utáni szakítást, válást vagy a szeretett fél elveszté