Mikor kényszerít cselekvésre és mikor húzzuk a fülünkre a párnát?
Félelemre apellálás a meggyőzésben
A félelemre apellálás kifejezetten hatásos technika lehet a meggyőzésben, hiszen a befogadót könnyen rá tudja venni értékítéleteinek és cselekedeteinek megváltoztatására.
Ezt használják ki sokszor a felnőttek a gyereknevelés során, a szakértők az egészségünk megőrzésének fontosságát hangsúlyozva, a politikusok az ellenféltől való elpártolás elérése érdekében, de még a vallási vezetők is, amikor az örök kárhozatot hangoztatják...
A félelemre apellálás a meggyőzésben akkor lehet sikeres, ha a befogadó megfelelő mértékű félelmet él át, ráadásul kézhez kapja a negatív érzelem feloldásának lehetőségét. Azonban ez sem mindenkinél történik így. A magukat nem túl sokra tartó emberek sokszor úgy érzik, képtelenek megbirkózni a félelemmel és a cselekvéssel járó felelősséggel. Bármennyire is karnyújtásnyira van a megoldás, mégis inkább a takaró alá bújnak. A magas önbecsülésű emberek hajlamosabbak a rettegéssel szembeni pozitív reakcióra, azok, akik elhiszik magukról, hogy képesek elhárítani a veszélyt. Ugyanakkor körükben sem ritka, hogy ha elhitetik velük, tehetetlenek a káros következményekkel szemben, ők is cselekvésképtelenné válnak, és ugyanúgy a homokba dugják a fejüket. Tehát az emberekkel el kell hitetni, hogy felül tudnak emelkedni a félelmeiken...
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 3. számában olvasható