Jelenlegi hely

Miért nem teszünk a klímakatasztrófa ellen?

Kellemes, mindennap örömet szerző dolgokról kellene végleg lemondanunk

A kormányok, ha nagy nehezen is, elkezdtek foglalkozni a széndioxid-kibocsátás csökkentésével, az azonban különösen aggasztó, hogy az egyes emberek mennyire nem hajlandóak semmit tenni az éghajlat megóvásának érdekében. 

Miért van ez így, milyen pszichológiai okra vezethető vissza, hogy a klímakatasztrófa miatti aggodalom nem képes megváltoztatni mindennapi magatartásunkat?

Először is a probléma az egyén számára alig érzékelhető, sőt az éghajlat melegedése még kellemesnek is tűnhet, hiszen jobb az idő és kevesebbet kell fűtésre költeni. De ha sikerül is racionális érvekkel megértetni az emberekkel, hogy végzetes folyamat indult el, amit meg kell állítani, akkor jön az igazi gond: az elvárt magatartásváltozás hatalmas mértékű. Az embereknek alapvetően változtatniuk kellene közlekedési, utazási, étkezési, vásárlási szokásaikon, át kellene állniuk másfajta tisztítószerekre és kozmetikumokra, sőt másképpen kellene gondozni kertjeiket is. Bizonyára létezik egy olyan, különösen tudatos, elkötelezett réteg, amely erre hajlandó, de az átlagember valószínűleg így gondolkozik: „Most tényleg menjek rollerrel a munkahelyemre, hogy kisebb legyen a karbonlábnyomom és segítsek megvédeni New Yorkot a megemelkedő tengerszinttől, amikor az USA-ban az öt legnagyobb számban eladott személyautó közül mind az öt nagy fogyasztású terepjáró?” Reklámpszichológiai szempontból katasztrófa, hogy az egyének részéről elvárt áldozat eredménye nem látható, és ez egyébként a legjobb esetben is csak annyi lehet, hogy évtizedek múlva sem változik jelentősen a földi légkör hőmérséklete...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 2. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. december–2021. januári számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Az eltűnt ember nyomában, avagy az indulatkezelés művészete

  • Van-e önmagunkkal szemben kötelességünk?

  • Miénk-e a sorsunk?

  • Amikor csak a bizonytalanság biztos

  • Mire termett az ember?

  • „Nem tudok élni nélküle”? A passzív-agresszív partner

  • Az evés rejtett örömei

  • Csak a kezemet figyeljék! Mi a közös a pszichológusokban és a bűvészekben?

  • Hogyan hat a zenetanulás gyermekem agyára?

  • Hopp, most épp jól érzed magad! A well-being terápia

  • Álmodozni jó? A fantáziavilág fogságában

  • „Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?” Oktatás a járvány közepén

  • Életünk a korona idején

    Beszélgetés Kozma-Vízkeleti Dániellel és Kapitány-Fövény Mátéval

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Vajon a varázslat működik a valóságban is? Használható a humor félelemoldásra, esetleg gyógyításra?

Jó kis ellenszenves mondás ez, olyasféle, amitől rögtön kinyílik a bicska az ember zsebében.

Több százezer külföldön élő magyar valószínűleg nem fog tudni hazatérni a családjához, a különböző országokban beveze

Néha azonban olyasmit is el kell végeznie, amitől tulajdonképpen szenved… Képes „valamit valamiért” akciókra, a távol

Gondoltál már arra, hogy amikor dühösen rákiabálsz valakire, valójában főnököddé teszed az indulatodat – indulatoddal

Az érzelmi evés jelensége közismert: sokan, ha valamilyen stressz éri őket, enni kezdenek, mégpedig a szükségesnél jóval többet.