Jelenlegi hely

Tanári szerep - digitalizálva

Gondolatok a tanári szerep veszteségeiről és épüléséről a digitális oktatás kereteiben

A tanár szerepe a XXI században jelentősen átalakult. Ennek a változásnak az elemzésekor leginkább arra utaltak a kutatók, miként alakul át a szerep attól, hogy a diákok jelentősen eltolódtak a digitális ismeretszerzés és kommunikáció irányába. A jelenlegi pandémiás helyzet megmutatta számunkra az érem másik oldalát

Szerző: 

Most az lehet a kérdés, hogy miként alakul át a tanári szerep, ha a tanítás teljes egészében átkerül a digitális platformra.

A tanárok számára a legnagyobb terhet kezdetben bizonyára a tananyagok előállítása jelentette, valamint a megfelelő kommunikációs platform megtalálása és megismerése. Ez már bizonyos mértékig megingatta a hagyományos tanári szerepefelfogást, pusztán csak azzal, hogy elmaradt a napi szintű érintkezés a diákokkal, nem lehetett tartani az oktatási célok és tartalom mentén kialakított tervet és rutint.

Az ellenőrzés

A tanári szerepnek számos további eleme van, amely alapjaiban változott meg ebben az új helyzetben. Az egyik legerősebb tanári szerep-tényező a kontrolláló, irányító szerep, amikor is a tanár nemcsak megtervezi, de folyamatosan ellenőrzi is az ismeretátadás, a tanulás lépéseit, menetét, kontrollálja a diákok viselkedését. Ehhez elengedhetetlen a folyamatos jelenlét. A tanárok normál helyzetben az órákon folyamatosan figyelik, ki az, aki követi az órát, ki az, aki máshol „jár”.  Egyszerű kommunikációs eszközökkel, mint a hangsúly vagy a hangszín megváltoztatása, a szemkontaktus felvétele, kisebbeknél a váll finom megérintése, vagy csak a padsorok között sétálva a nem figyelő diák megközelítése elég ahhoz, hogy segítsenek helyreállítani a megszakadt figyelmi folyamatot. A valós helyzetben a tanár apró jelekből látja, ha valaki nem érti a kérdést, elakadt a feladatban, és erre rutinosan, gyorsan tud reagálni. Az óra teljes ideje alatt a kontroll a tanár kezében van.

A digitális tanítási időszak alatt ez a kontrolláló szerep jelentősen lecsökken – még abban az esetben is, ha kamerahasználattal online órát tartanak. Ennek sok oka van, de az egyik legfontosabb, hogy ezzel a módszerrel nem lehet valós szemkontaktust létesíteni, ami pedig a kontroll és a jelenlét egyik legfőbb eszköze a valós kapcsolatokban. Másrészt, mert a képernyőn látható arckifejezésből nem lehet biztonságosan megítélni, hogy a másik fél figyel vagy nem, és a valós találkozásokhoz képest ennyire kevés inger alapján még nehezebb megítélni, mit gondol és mit érez az adott helyzetben. Az ellenőrző, monitorozó szerep egyes elemit ebben a digitális kontextusban a szülő veszi át, a tanár csak a végeredményt látja, és ebből próbálja megtudni, hogy a diák értette vagy nem a tananyagot, helyesen vagy nem helyesen oldotta meg a feladatot.

Az értékelés

A diák és a tanár megszokott kommunikációs kapcsolatába tehát beékelődik a technika – és sok esetben a szülő is. Ez vezet el a szerep egy másik elemének sérüléséhez. Ez pedig az értékelés tisztasága és változatos lehetősége. Normál helyzetben a tanárnak rengeteg lehetősége van a diák tevékenységének értékelésére, a munkamenet terelésére: egy mosoly, egy bólintás, egy elismerő szó az óra közben jelzi a diáknak, ha jó úton jár, és a hibás választ vagy helytelen gondolatmenetet is számos egyszerű jellel tudja jelezni felé a tanár. Ezek az eszközök nagyrészt elvesznek a digitális szituációban, de a végső produktum értékelése sem lehet objektív és hiteles. A tanár nem tudhatja, hogy a beadott feladat megoldásában mennyi volt a diák aktivitása, és mennyi a szülőé (igaz, hogy ez a házi feladatok kapcsán a valós tanítási helyzetben is felmerülhet). Nem lehet biztonsággal egyéni teljesítményként kezelni az egyénileg megoldandó feladatok eredményét még akkor sem, ha a szülő nem segít be a gyereknek, mert a diákok összedolgozása (ami egyéni értékelési tét-helyzetben kollaboratív csalásnak minősül) ebben a digitális környezetben sokkal valószínűbb, mint a valós iskolai szituációban. A tanári szerep két hagyományos alappillére, az ellenőrzés és az értékelés tehát súlyos veszteséget szenved, amennyiben ragaszkodunk a megszokott értékelési és ellenőrzési módokhoz. Ez kelthet feszültséget a pedagógusokban és csökkentheti tanári hatékonyság érzésüket is.

Új lehetőségek

Azonban a digitális keret számos új lehetőséget is kínál a tanári szerep bővítésére, illetve a jelenlegi szerep átformálására. Erőteljesebben megjelenhet például a konzultáló, tanácsadó, háttérből irányító szerep. Ha olyan feladatot adunk, amely nem pusztán egy elméleti ismeret megszerzéséről, hanem annak használatáról is szól, akkor a tanulás felelőssége jelentősen áttevődik a diák oldalára, a tanár pedig inkább csak javasol, irányít. Ez esetben nem tart szokásos, magyarázatra épülő online órát, sokkal inkább konzultációs fogadóórát, ahová a diákok azokat a problémákat, elakadásokat vihetik be, amelyek a feladatmegoldás, az információ-értelmezés közben keletkeztek.

Az ilyen jellegű oktatáshoz természetesen más típusú értékelés is tartozik. Ebben az esetben nem a produktum az, amire az értkelést kapja a diák, hanem maga a folyamat. Ha például pontokat kap a kérdésekre, amit feltett, esteleg egy másik diák munkájához való érdemi hozzászólásra, egy új szempont felvetésére, egy új, a témához kapcsolódó információ fellelésére, sőt még az elakadás jelzésére is, akkor ezekből az aktivitásokból nyomon követhetőbbé válik a tanulás útja, és értékelhetővé az erőfeszítés és végül a teljesítmény is inkább a diák sajátja lesz, mint különböző „megoldást könnyítő” trükkök bevetésének eredménye. Ezzel a megoldással a pedagógus visszaszerezheti az értékelő szerep egy részét, és maga is jobban megélheti a tanítás folyamatélményét.

Persze ennek a módszernek is vannak korlátai, nehézségei. Sikeres alkalmazása azon túl, hogy alapvető szemléletváltást igényel a pedagógustól, megköveteli, hogy a diákok kellő önállósággal kezeljék a technikát és magát a tanulást. Ezért sokan azt gondolhatják, hogy ezt a megoldást csak felső tagozattól, esetleg csak középiskolában lehet alkalmazni. A korlátot azonban nem elsősorban az életkor, sokkal inkább az a szokás jelenti, amelyet a hazai pedagógiai gyakorlat nagyon hamar kialakít. Nevezetesen, hogy minden irányítás és kontroll a tanár kezében van, mert a tanítás legtöbb esetben alapvetően tanár-fókuszú. Ez a digitális kényszer, amelybe a pandémiás helyzet sodorta az oktatást, jó lehetőséget kínál ennek a szerepnek a felülvizsgálatára is. A most következő év végi időszakban még inkább az értékelés, ellenőrzés kerül előtérbe, hiszen be kell fejezni a tanévet, le kell zárni a jegyeket. Talán még nem késő elgondolkodni olyan alternatív értékelési utakon, amelyek nem az egyszeri produktumokra vagy egy konkrét tudáselem visszaadására fókuszálnak, hanem egy év végig még megoldható összetettebb feladat megvalósításának lépéseit értékelik, és az így kialakult összképet konvertálják érdemjegybe.

Legfontosabb elem: a nevelés

Végül ejtsünk pár szót a tanári szerep egyik legfontosabb eleméről, a nevelésről, és azon belül is a modellnyújtásról. A normál oktatási rendben a tanár a jelenlétével, viselkedésével, kommunikációs stílusával közvetít modellt. Azzal a móddal, ahogy felkészült a tananyag átadására, ahogy láthatóvá teszi a diákok számára a tárgyi tudását, igyekszik nekik is kedvet csinálni a tanuláshoz, saját tárgyához. Ebben a digitális kontextusban ez a lehetőség is jelentősen csorbul. Viszont új lehetőségeket is kínál modellnyújtásra, amelyek ugyanúgy kiváltják a diákok tiszteletét és értékessé teszik számukra a tanári munkát, mint normál helyzetben. Ez a hirtelen jött, és mindenki számára új helyzet alkalmas arra, hogy a tanár modellt nyújtson kreativitásra törekvésből, alkalmazkodásból, nehéz helyzetekkel való megküzdésből. Az a tanár, aki rugalmasan át tudja alakítani saját tanár-fókuszú oktatási módszerét a diákok aktivitását előtérbe helyező segítő, fejlesztő, irányító módszerre, az olyan újfajta tekintélyre tehet szert, amely a normál kerékvágásba való visszatérés után is megmaradhat. A tanár legfőbb modellnyújtó szerepe a folyamatos fejlődésre, tanulásra való képesség átadásában van. Ő az, aki arra biztatja tanítványait, tanulják meg, amit még nem tudnak, próbáljanak ki új dolgokat, maradjanak kíváncsiak és nyitottak az újra. Ha a pedagógus képes megragadni és értékelni önmagában ezeket a jellemzőket, ez a szerepélmény lehet ennek az extrém helyzetnek a legfőbb hozadéka, ami kompenzálhatja őt és tanítványait is a kissé csorbult, háttérbe szorult vagy elveszett szerepelemek miatt, és akár hozzásegíthet egy olyan szerepefelfogás kialakításához, amely a normál oktatási feltételek között is megtartható lesz. Ezzel felfrissítheti és megerősítheti saját tanár-identitását, új célokat tűzhet maga elé, amelyek motiválhatják és lelkesebbé tehetik a következő tanévkezdést számára, függetlenül attól, hogy hány éve dolgozik már ezen a nehéz, de mégis csodálatos pályán.

Share

Ez is érdekelhet

Az összezártságban kialakuló feszítettség változóan van jelen a családok életében.

Amikor a gyerek dühöng, hisztizik, nagyon sok szülő egyszerűen nem tud mit kezdeni a felfokozott helyzettel, a gyerek pedig képtelen más eszközzel kifejezni magát.

A Nemzeti Filmintézet (NFI) összesen 90 irodalmi adaptáció, történelmi film, ifjúsági, rajz-, mese- és dokumentumfilm

Lehet, hogy feszült vagy szorong, nem érti, hogy rosszat csinált, de az is előfordulhat, hogy az adott helyzetben sem

Saját tapasztalataim szerint leginkább a számítógépezés, Playstation- illetve mobiltelefon-használat kérdéskörét érin

A folyamatos distresszt átélő gyermek túlérzékeny, impulzív, egocentrikus lesz, akit állandó vészreakciók, tehetetlen düh jellemeznek – olyan, mintha folyamatos...