Jelenlegi hely

Haláltól való szorongás a várandósságban és járvány idején...

Hogyan lehetséges, hogy a gyermekvárás egyúttal a halálfélelemmel való szembesülés lehetőségét is hordozza?

 Irwin D. Yalom szerint a haláltól való szorongás alapmotivációnk, „ösztönszinten hat – beépült minden apró sejtünkbe – és az élet minden mozzanatát befolyásolja”, csak általában nem vagyunk tudatában, nincs a felszínen.

Szerző: 

Irwin D. Yalom szerint a haláltól való szorongás alapmotivációnk, „ösztönszinten hat – beépült minden apró sejtünkbe – és az élet minden mozzanatát befolyásolja”, csak általában nem vagyunk tudatában, nincs a felszínen. Azonban vannak olyan „megvilágosító életesemények”, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy érdemben elkezdhessünk foglalkozni a halál tudatosításával, s ezen keresztül egész életszemléletünk megváltoztatására is esélyünk legyen. 

 Ugyan Yalom külön nem említi, a perinatális szakemberek tapasztalatai azonban megerősítik, hogy a szülés-születés időszaka is ilyen kiemelt életszakasz. Sőt, a világjárvány is lehetőséget nyújt a halálfélelemmel való szembenézésre. A szülés közeledtével, különösen a harmadik trimeszter időszakában, a halálfélelem már csak annak puszta lehetősége miatt is felszínre törhet, hogy a szülésbe bele lehet halni. Ahogyan az új-koronavírus járványnál is, bár elvileg tudhatnánk, hogy életünk véges és tulajdonképpen bármikor meghalhatunk, most mégis világosabban rajzolódik ki ez az érzés, akár szorongás formájában manifesztálódva. 

Hogyan lehetséges, hogy a gyermekvárás egyúttal a halálfélelemmel való szembesülés lehetőségét is hordozza? Miért félünk attól, hogy belehalunk a szülésbe, mikor tudjuk, ma már nagyon kicsi az esélye annak, hogy ez valóban megtörténik? A veszteségélmény végigkíséri a várandósságot – leginkább abban az érzésben, hogy valami végérvényesen lezáródik, sokszor tehát a változástól, az újtól való félelem katalizálja a halálfélelmet. A szülés közeledtével a magzattal való bensőséges kapcsolatot is el kell engednünk, ez is a halálfélelem irányába mutat. A terhesség során a „hétköznapi” halálfélelem általában magától enyhül, enyhíti a felismerés, és többek között a tudat, hogy saját magunk túléltük a születést. Enyhíti emellett a tudatos információszerzés, tájékozódás, a várandóssághoz kapcsolódó egészségügyi protokoll, ami a különféle orvosi vizsgálatokon keresztül információt ad állapotunkról. 

Sokak számára ez utóbbi, azaz az orvosi kontrollvizsgálatok külső megerősítőként szolgálnak a belső bizonytalanságok enyhítésére. Egy genetikai vizsgálat, amelyről elégedetten jövünk ki, egy ultrahang-kép, amelyen visszajelzést kapunk a gyermek létezéséről, a szívhang, amitől megnyugszunk, hogy a baba jól fejlődik odabent, a laborleletek, amelyek megerősítik, hogy egészségesek vagyunk – mind-mind arra szolgálhatnak, hogy csökkentsék szorongásunkat. A COVID-19 miatt kialakult helyzet azonban éppen ezektől a külső megerősítő forrásoktól vágja el a várandós nőket. A várandósgondozás során most az orvosok igyekeznek minimálisra csökkenteni a találkozásokat, csak a legszükségesebb vizsgálatokra hívják be a kismamákat. Ez különösen azok számára ijesztő, akik extrém mértékben kapaszkodtak az orvosi visszajelzésekbe. A járványhelyzet emellett úgy is növelheti a szorongást, hogy közvetlen félelmet gerjeszt a nőkben, félelmet attól, hogy esetleg elkapják a vírust és megbetegszenek. 

A járványhelyzet tehát lehetőséget kínál egy egészen új működésmódra: megtanulni bízni a saját testi folyamatainkban, hinni abban, hogy a magzatunk a legnagyobb biztonságban van, a testünk jól végzi a dolgát, és gyermekünk számára a lehető legegészségesebb otthont biztosítja. 

A halálfélelem felbukkanása tehát természetes mozzanat bizonyos élethelyzetekben. A várandósság során meglepően sok asszony szembesül is ezzel valamilyen formában. A vele való belső munka pedig Yalom szavaival élve „valódibb életet eredményezhet, méghozzá jóval nagyobb együttérzéssel a szívünkben.” 

Share

Ez is érdekelhet

Amikor az első karantén és otthontanulás kezdődött, azt hittem „nekem ez semmi”, hiszen Indiában fél évig már egyszer

Eközben sok kutatás világít rá arra, hogy az apák egyre inkább részt vesznek a gyermekeik életében, és szerepük már n

Kérdés, hogy még meddig és egyáltalán: miért?

Valószínűleg kevesen vitatkoznának azzal a kijelentéssel, hogy az iskola időnként rendkívül fenyegető közeg a diákok

Szűk pesti utcán találkoztam velük, a fiatal anyukával és 3-4 éves forma kisfiával - amikor beértem őket, talán már a