Jelenlegi hely

Mit tesz velünk a stressz?

A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre
Stressz alatt az agyban fokozott elektromos aktivitás mérhető. Az ember csak úgy „vibrál” idegességében

Túlzás lenne azt mondani, hogy minden betegség alapja a krónikus stressz, de kutatások által is igazolt tény, hogy a krónikus stressz a szervezet minden sejtjét érinti. 

Mire alapozhatjuk ezt a kijelentést? A krónikus stresszben olyan hormon, ill. neurotranszmitter-szint változások alakulnak ki, amelyek a sejtekben gyulladásos folyamatokat indukálnak. Ezek hosszú időn át, tünetmentesen zajló, leginkább csak laboratóriumi vizsgálatokkal tetten érhető kórfolyamatok, amelyek idővel tünetet adó betegséggé szerveződnek. Az erek falában kialakuló gyulladás a szervezet egészére nézve veszélyes, hiszen a sérült erek áteresztővé válnak a sejtekre toxikus anyagok számára, melyek ellen a szervezet védekezni akar. Az immunfolyamat eredményeként a vérben gyulladásos faktorok szabadulnak fel, végül különböző megbetegedések alakulnak ki (fertőzések, autoimmunbetegségek, tumor stb). A gyulladásban roncsolódott érszövetben lelassul a keringés, ez vérellátási zavarhoz vezet, a sérült szövet felületén „rekedt” anyagok lecsapódnak az ér belhártyáján, és érszűkületet, vérrögképződést (trombózist, embóliát) okozhatnak. Az idegsejtek rendkívüli módon igénylik a megfelelő oxigénellátást, ez működésük feltétele (vérellátásunk 20 százaléka az idegszövetet táplálja). Az agy oxigénhiányával járó gyulladásos agyi folyamatok nemcsak sztrókot okoznak, hanem számos nehezen kezelhető megbetegedés alapját képezik: epilepszia, depresszió, Alzheimer- vagy Parkinson-kór. Mire végiggondoltuk ezt a többlépcsős folyamatot, talán már fel is álltunk kényelmes fotelünkből, és elkezdjük átmozgatni elgémberedett tagjainkat, vagy elindulunk a kutyánkkal egy kiadós sétára.  

A tartós stressz tehát egy olyan „diszharmónia”, amelyben felborulnak a biológiai rendszereink. Hormon- és immunrendszerünk egyszerűen „kicsúszik” az egészséges idegrendszeri szabályozás alól. Lényegében ez a jelenség határozza meg az akut és a krónikus stressz közötti különbséget. Akut stresszben az ingerhatás elmúltával megszűnnek a stressztünetek és a hormonszintek rendeződnek: normalizálódik a szívverésünk, a vérnyomásunk, megnyugszunk. Ilyenkor idegrendszerünk a negatív visszacsatolás elvét alkalmazza (vagyis a magas stresszhormonszint az egészséges idegrendszerszeri szabályozás hatására normalizálódik). Tartós stresszben viszont az agyban olyan speciális neuronok aktiválódnak, amelyek nem a negatív, hanem a pozitív visszacsatolás folyamatát indítják be, vagyis a magas stresszhormonszintet az idegrendszer úgy reagálja le, hogy további stresszhormon-termelésre serkentő ingereket küld a hormonkiválasztó rendszerek felé (mellékvese), ennek következtében a stresszhormonszintek a veszély elmúltával sem csökkennek. Az akut tünetek ugyan enyhülnek, de a szerveink tovább „stresszelnek” (fáj a gyomrunk, szorít a mellkasunk), idegrendszerünk pedig folyamatos készenléti állapotot tart fenn. Ez rendkívül energiaigényes folyamat, amelyben szó szerint elfáradunk, és idővel elérkezünk egy olyan szintre, amikor már a pihenés sem segít, és velünk együtt a fokozott működésre késztetett szerveink – pl. a mellékvesék – is kimerülnek...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 1. számában olvasható

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Egy bizonyos eseményhez vezető folyamat gyakran olyan bonyolult és annyi apróság játszik benne szerepet, hogy teljes

A vizsgálatok szerint a magányosság-érzés szoros kapcsolatban van a negatív érzelmek túlsúlyával, a depresszió kockáz

A pánik okozta társadalomlélektani hatások egyenlegét megvonva, pozitívumokat is említhetünk. A kényszerű elkülönülésben felértékelődnek az erős kapcsolatok, az otthoni...

A klienseikkel való személyes találkozás helyett a pszichológusok is átváltanak távterápiára?

A csendtől való menekülés végül azt eredményezi, hogy elidegenedünk önmagunktól. Frázisokkal, népszerű szlogenekkel, idézetekkel töltjük meg azt az űrt, amit saját lelkünk nem-...

A folyamatos distresszt átélő gyermek túlérzékeny, impulzív, egocentrikus lesz, akit állandó vészreakciók, tehetetlen düh jellemeznek – olyan, mintha folyamatos...