Jelenlegi hely

Csendre ítélve

Mikor merjünk csendben maradni, s mikor pörgessük fel külső-belső fordulatszámunkat?

A csend meghalt, s egy kongó lyuk maradt a helyén, melyben mindig akad valami zaj. Lassan csupán romantikus illúzió egy mély csend igazi lehetősége és megélése. 

Szerző: 

Az ingerek elárasztanak bennünket s szinte áthuzalozzák lelkünket.  A rossz érzés sokunknak garantált, mert mindig történik valami valahol, ahol ott kellene lennünk, persze folyamatosan lemaradunk valamiről... Ha pedig nem vesszük épp nyakunkba a várost, s nem szaladgálunk, mint a mérgezett egér, akkor otthon is megannyi zajszennyezésnek vagyunk és leszünk kitéve. Vegyük észre: mindig szól és világít valami. De véletlenül nem maradt ki a képletből egy fontos tényező? Mi lesz önmagunkkal? Pontosabban az önmagunkkal való találkozással!? Egy mentálhigiénés egyensúlyhoz ugyanis erre is szükség van. Persze nagyon egyénfüggő, hogy mennyi és milyen mélységű csend az optimális – de a csendtől való menekülés végül azt eredményezi, hogy elidegenedünk önmagunktól. Frázisokkal, népszerű szlogenekkel, idézetekkel töltjük meg azt az űrt, amit saját lelkünk nem-meghallgatása eredményezett. Közben érezzük, lenne erre őszintébb, személyesebb válaszunk is, de kinek van erre ideje manapság! Adódik egy mélyebb kérdés is: mitől félünk ennyire? Talán, hogy lelepleződünk önmagunk előtt: nem csupán kompromisszumokat kötöttünk, hanem megalkuvásokat követtünk el saját életünkkel szemben, s ezzel nem merünk szembesülni? A csendben ugyanis felszínre törhet bennünk ez is. Netán az egzisztenciális szorongás tényét hessegetjük el magunktól? S mindeközben sokszor még álszentek is vagyunk – a csend és az egyedüllét erejét osztjuk meg épp az Instagram- vagy Facebook-oldalunkon, ami önmagában egy paradox tünetjelenség...

Nem az a kérdés, csendben legyünk-e vagy maradjunk a hajszoltság zajánál, hanem hogy mikor merjünk csendben maradni, s mikor pörgessük fel külső-belső fordulatszámunkat? S tegyük mindezt úgy, hogy ki-ki – a kellő önismeret talaján – tudja magáról, milyen arányban van szüksége előbbire vagy utóbbira.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 1. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. december–2021. januári számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Az eltűnt ember nyomában, avagy az indulatkezelés művészete

  • Van-e önmagunkkal szemben kötelességünk?

  • Miénk-e a sorsunk?

  • Amikor csak a bizonytalanság biztos

  • Mire termett az ember?

  • „Nem tudok élni nélküle”? A passzív-agresszív partner

  • Az evés rejtett örömei

  • Csak a kezemet figyeljék! Mi a közös a pszichológusokban és a bűvészekben?

  • Hogyan hat a zenetanulás gyermekem agyára?

  • Hopp, most épp jól érzed magad! A well-being terápia

  • Álmodozni jó? A fantáziavilág fogságában

  • „Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?” Oktatás a járvány közepén

  • Életünk a korona idején

    Beszélgetés Kozma-Vízkeleti Dániellel és Kapitány-Fövény Mátéval

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Megműtöm vagy nem műtöm meg? Örömet szerzek vagy lavinát indítok el? Etikus vagy nem etikus? A praxis mindennapi, állandó dilemmái ezek – állítja dr. Juhász Péter plasztikai...

Mindannyiunkkal megtörtént már, hogy csak akkor jutott eszünkbe, igazából mit is kellett volna válaszolnunk valakinek

Egy kapcsolat sikerét nagymértékben meghatározza, hogy a pár azonos szeretetnyelven beszél-e?

„Papíron” még gondolhatjuk is, hogy jogunk van elbaltázni a saját életünket, de sokan és sokszor mégsem érezzük ezt valóságos válasznak...

Gondoltál már arra, hogy amikor dühösen rákiabálsz valakire, valójában főnököddé teszed az indulatodat – indulatoddal

A lelki gondokat nemcsak a testi adottságokkal való elégedetlenség okozhatja! Vannak, akik ruházatuk és hajviseletük miatt érzik kellemetlenül magukat, mert társaik ezekért...