Jelenlegi hely

Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája

Az ember kora gyerekkorától kezdve számtalanszor hallja előbb a szüleitől, majd a tanáraitól, később a munkahelyi főnökétől, hogy tanulni jó, tanulni szükséges, mert ez az életben való boldogulás záloga. 

Ez persze alapvetően igaz, még ha nem is érezzük úgy, hogy az újabban sokat hangoztatott „egész életen át tanulás” a legkedveltebb időtöltésünk lenne. Sokan inkább valamiféle „szükséges rosszként” élik meg. A kutatók azonban tisztában vannak azzal, hogy a hétköznapi felfogással szemben a tanulás valójában nem valamiféle fárasztó, különleges tevékenység, aminek az ember időnként nekiveselkedik. Épp ellenkezőleg, a tanulás olyan, mint a lélegzetvétel: ahogy egy élőlény nem szűnik meg lélegezni születésétől a haláláig, ugyanúgy elménk, idegrendszerünk is folyamatosan tanul, vagy végez tanulással kapcsolatos tevékenységet – akár még olyankor is, amikor alszunk.

Az emberi és állati agynak ugyanis egyaránt az az egyik legfontosabb funkciója, hogy a körülötte lévő világ eseményeit, összefüggéseit, a környezet minden elemét leképezze, s az idegsejtek hálózatában ezekről egyfajta belső reprezentációt alakítson ki. Ily módon építi fel az általa megismert világnak egy olyan belső modelljét, amelynek segítségével időről időre meg tudja jósolni a várható eseményeket, történéseket, és így megfelelő, a túlélést segítő viselkedésmódot alakíthat ki. A külvilágról alkotott belső reprezentációk azonban nem valamiféle statikus szerkezetet képeznek, hanem egy olyan dinamikus rendszert, amit az elme a születéstől a halálig folyamatosan igyekszik naprakészen tartani. A „lejárt szavatosságú” információkat időről időre eltávolítja, s az új felismerésekről kialakított memórianyomokat, „agyi reprezentációkat” épít be, tehát folyamatosan „tatarozza”, átépíti a külvilágról alkotott idegrendszeri modelljét. Ebben a felfogásban tehát a tanulás nem más, mint az elmének ez a reprezentációs modellt kialakító és azt frissen tartó tevékenysége, és mint ilyen, minden idegrendszerrel rendelkező élőlényre általánosan jellemző. Mindebből persze az is következik, hogy a tanulás a környezethez való alkalmazkodás egyik legfontosabb eszköze!

Vannak esetek, amikor a külvilágról való tanulás már születés előtt megtörténik. Ilyenkor az történik, hogy az embrionális fejlődés során kialakuló idegrendszerbe a gének által hordozott olyan információk épülnek be, amelyek a megszületés után várható külvilág működéséről, az ott várható fontos eseményekről tartalmaznak ismereteket. A gének közvetítésével meglepően részletes környezeti információk is bekerülhetnek az idegrendszerbe... Persze a külvilágra vonatkozóan ennyire pontos, génekben tárolt ismeret csak akkor alakulhat ki, ha az adott faj nagyon stabil, kiszámítható környezetben él, s a zsákmány és a ragadozó között evolúciós léptékben is hosszú, stabil „kapcsolat” van. Az esetek többségében azonban a várható környezet sokkal bizonytalanabb annál, mintsem hogy a genetikai memória segítségével az idegrendszer előre felkészülhessen rá.  Ilyenkor az egyednek magának kell beszereznie a szükséges ismereteket...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 4. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2020 június–július

  • Mindennapos manipulatív technikák és kivédésük

  • Koalíciók és félrecsúszó párkapcsolatok

  • Miért nem teszünk a klímakatasztrófa ellen?

  • Milyenek is a magyarok? A személyiség faktorai – 3.

  • Játék „itt, most és akkor” – a pszichodráma

  • Minden a fejben dől el? Test és lélek egysége

  • Amit a lelkiismeretünk diktál?

  • Járvány után… (?)

  • Stressz alatt másképp döntünk?

  • „Mintha minden évben érkezne hozzánk egy újszülött

  • Autizmus spektrumzavar felnőttkorban

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Napjainkban igen népszerű a testi tudatosság témaköre.

A kétezres évek eleje óta a férfiaknál csaknem öt, a nőknél három évvel nőtt a születéskor várható élettartam

Az akaraterő egyfelől abban segít, hogy valamit megtegyünk - másfelől viszont abban, hogy valamit ne tegyünk meg.

A sikeres alkalmazkodás során új képességekre tehetünk szert, nagyobb önismeretet és komoly sikerélményt nyerhetünk.

Milyen az anyagi stabilitásunk, a megélhetésünk, a jövőnk, mit hagyományozhatunk gyermekeinkre? Ennek megfelelően biztonságot vagy bizonytalanságot élhetünk át.