Jelenlegi hely

Csavargók és otthonülők – a tanulás evolúciós ökológiája

Az ember kora gyerekkorától kezdve számtalanszor hallja előbb a szüleitől, majd a tanáraitól, később a munkahelyi főnökétől, hogy tanulni jó, tanulni szükséges, mert ez az életben való boldogulás záloga. 

Ez persze alapvetően igaz, még ha nem is érezzük úgy, hogy az újabban sokat hangoztatott „egész életen át tanulás” a legkedveltebb időtöltésünk lenne. Sokan inkább valamiféle „szükséges rosszként” élik meg. A kutatók azonban tisztában vannak azzal, hogy a hétköznapi felfogással szemben a tanulás valójában nem valamiféle fárasztó, különleges tevékenység, aminek az ember időnként nekiveselkedik. Épp ellenkezőleg, a tanulás olyan, mint a lélegzetvétel: ahogy egy élőlény nem szűnik meg lélegezni születésétől a haláláig, ugyanúgy elménk, idegrendszerünk is folyamatosan tanul, vagy végez tanulással kapcsolatos tevékenységet – akár még olyankor is, amikor alszunk.

Az emberi és állati agynak ugyanis egyaránt az az egyik legfontosabb funkciója, hogy a körülötte lévő világ eseményeit, összefüggéseit, a környezet minden elemét leképezze, s az idegsejtek hálózatában ezekről egyfajta belső reprezentációt alakítson ki. Ily módon építi fel az általa megismert világnak egy olyan belső modelljét, amelynek segítségével időről időre meg tudja jósolni a várható eseményeket, történéseket, és így megfelelő, a túlélést segítő viselkedésmódot alakíthat ki. A külvilágról alkotott belső reprezentációk azonban nem valamiféle statikus szerkezetet képeznek, hanem egy olyan dinamikus rendszert, amit az elme a születéstől a halálig folyamatosan igyekszik naprakészen tartani. A „lejárt szavatosságú” információkat időről időre eltávolítja, s az új felismerésekről kialakított memórianyomokat, „agyi reprezentációkat” épít be, tehát folyamatosan „tatarozza”, átépíti a külvilágról alkotott idegrendszeri modelljét. Ebben a felfogásban tehát a tanulás nem más, mint az elmének ez a reprezentációs modellt kialakító és azt frissen tartó tevékenysége, és mint ilyen, minden idegrendszerrel rendelkező élőlényre általánosan jellemző. Mindebből persze az is következik, hogy a tanulás a környezethez való alkalmazkodás egyik legfontosabb eszköze!

Vannak esetek, amikor a külvilágról való tanulás már születés előtt megtörténik. Ilyenkor az történik, hogy az embrionális fejlődés során kialakuló idegrendszerbe a gének által hordozott olyan információk épülnek be, amelyek a megszületés után várható külvilág működéséről, az ott várható fontos eseményekről tartalmaznak ismereteket. A gének közvetítésével meglepően részletes környezeti információk is bekerülhetnek az idegrendszerbe... Persze a külvilágra vonatkozóan ennyire pontos, génekben tárolt ismeret csak akkor alakulhat ki, ha az adott faj nagyon stabil, kiszámítható környezetben él, s a zsákmány és a ragadozó között evolúciós léptékben is hosszú, stabil „kapcsolat” van. Az esetek többségében azonban a várható környezet sokkal bizonytalanabb annál, mintsem hogy a genetikai memória segítségével az idegrendszer előre felkészülhessen rá.  Ilyenkor az egyednek magának kell beszereznie a szükséges ismereteket...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 4. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Önmagunkba zártság, erről szól most minden.

Hogyan éltük meg az utóbbi időszakot, sikerült jól hozzászokni a helyzethez?

Ma, ha egy fiatallal valamilyen negatív élmény történik, odaül a gépéhez, megnyit két ablakot és azonnal kapcsolatba lép a barátaival, és – akár ugyanezen időben – blogjában is...

A jelenlegi koronavírus-járvány rendkívül kemény feladatok elé állította az orvostudományt, a gazdaságot, a politikát

Mi kell a férfinak? A kerekded, gömbölyű szépség, aki magán viseli a nemzőképesség külső jegyeit?

A várandós nők gyakran értetlenkedve mesélik, milyen könnyen kerülnek szélsőséges érzelmi állapotba, akár annak ellen