Jelenlegi hely

Túl a babonán – avagy a kényszerek markában

nem képes önfeledten játszani, mert a kényszer sose „hagyja békén”

Kisgyermekkorban – egészséges állapot esetén is – gyakran találkozunk a biztonságra való törekvés, az alkalmazkodás elősegítése érdekében bizonyos kényszertünet-jellegű szokásokkal (esti búcsúzási rituálék, túlzott ragaszkodás bizonyos tárgyakhoz).

Szerző: 

Problémáról csak akkor beszélhetünk, ha ezek a szokások értelmetlen rituálékba torkollnak, ha átveszik az irányítást a mindennapokban, akaratlanul újra és újra betörnek, sok időt elvéve és funkcióromlást okozva a gyermek és/vagy környezetének életében... A gyerekeket állandóan visszatérő, kellemetlen, befolyásolhatatlannak tűnő gondolatok gyötrik (pl. betegségtől, családi tragédiáktól való félelem), rendkívüli feszültséget okozva, melyet ún. rituális cselekvéssorokkal (pl: túlzott tisztálkodás, ellenőrizgetés) próbálnak enyhíteni... A gyermekkori kényszerbetegség sajátos megnyilvánulási formája az ún. kiterjesztett kényszer, amelynek során a gyermek egyik vagy másik szülőjét, súlyosabb esetben az egész családot bevonja kényszercselekvéseibe. Ha a szülő ellenáll, akkor a gyermek szorongása tovább fokozódhat, és fennáll a szülővel szembeni dühroham jelentkezésének veszélye.Ez sajnos a tüneteket ördögi körként még tovább mélyítheti, hiszen a gyermek nem ütközvén ellenállásba, újabb – és egyre abszurdabb – kényszerekkel állhat elő. Szintén veszélyt hordoz magában a gyermeknek való merev ellenállás, vagy az eddigi „behódoló” viselkedés hirtelen ellentétébe fordulása, a kényszerek szigorú letiltása, mivel a betegség természetéből eredően ez olyan feszültséget okozhat a szenvedőben, hogy szüleivel szemben agresszíven léphet fel.

A kényszerek rengeteg időt és energiát vesznek el a gyermektől, melynek következményeként nehezítetté válik a napi rutin elvégzése: túl későn kerülhet ágyba a kényszerek miatt, így egyre fáradtabb lesz, s a kimerültség szintén növeli a kényszerek súlyosságát. Az iskolai késések száma jelentősen megemelkedhet, hosszú távon az iskolai teljesítményt is negatívan befolyásolhatja. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy állandó feszültségben éli a mindennapjait, nem képes ellazulni, önfeledten játszani, mert a kényszer sose „hagyja békén”. A szülők részéről fontos a türelem, a következetesség, és bizonyos időközönként önmaguk feltöltődése, hiszen csak kipihenten, minőségi időt együtt töltve tudnak valóban segítségére lenni gyermeküknek a küzdelemben.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 3. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. december–2021. januári számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Az eltűnt ember nyomában, avagy az indulatkezelés művészete

  • Van-e önmagunkkal szemben kötelességünk?

  • Miénk-e a sorsunk?

  • Amikor csak a bizonytalanság biztos

  • Mire termett az ember?

  • „Nem tudok élni nélküle”? A passzív-agresszív partner

  • Az evés rejtett örömei

  • Csak a kezemet figyeljék! Mi a közös a pszichológusokban és a bűvészekben?

  • Hogyan hat a zenetanulás gyermekem agyára?

  • Hopp, most épp jól érzed magad! A well-being terápia

  • Álmodozni jó? A fantáziavilág fogságában

  • „Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?” Oktatás a járvány közepén

  • Életünk a korona idején

    Beszélgetés Kozma-Vízkeleti Dániellel és Kapitány-Fövény Mátéval

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Kérdés, hogy még meddig és egyáltalán: miért?

Valószínűleg kevesen vitatkoznának azzal a kijelentéssel, hogy az iskola időnként rendkívül fenyegető közeg a diákok

Szűk pesti utcán találkoztam velük, a fiatal anyukával és 3-4 éves forma kisfiával - amikor beértem őket, talán már a

Mert mindenki a legjobbat akarja gyermekének, ez elvitathatatlan – ám mindennek ellenére a veszteség, a gyász szocial

Ha egy kisgyermek azt látja, hogy a szülőnek a biztonságot a mobilja jelenti, akkor hiába mondja neki anya vagy apa, hogy ne kütyüzzön, valószínűleg ő is nagyon akarja majd azt...