Jelenlegi hely

Mécsesek a Duna-parton

az egyik olyan pszichológiai mechanizmus lépett működésbe, amely emberré tesz bennünket: az együttérzés, az empátia

A legtöbb nézelődő – remélhetőleg – nem katasztrófaturista, nem azért jött, hogy szörnyűségeket lásson. Akkor miért vannak itt? Hiszen senkit sem ismertek azok közül, akik a hajószerencsétlenségben életüket vesztették.

Zajlanak az elsüllyedt Hableány kiemelésének munkálatai. A Margit hídról sokan figyelik az eseményeket, a rakparton mécsesek és virágok. A legtöbb nézelődő – remélhetőleg – nem katasztrófaturista, nem azért jött, hogy szörnyűségeket lásson.

Akkor miért vannak itt? Hiszen senkit sem ismertek azok közül, akik a hajószerencsétlenségben életüket vesztették.

Nos, az egyik olyan pszichológiai mechanizmus lépett működésbe, amely emberré tesz bennünket: az együttérzés, az empátia. John Donne négy évszázaddal ezelőtti, sokat idézett, gyönyörű szavai szerint: „minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel”.

Pszichológiai szempontból azért hozzá kell tennünk, hogy ez az együttérzés nem mindig egyformán erős. A névtelen, csak csoportként, tömegként megjelenő áldozatok iránt nem olyan erős a részvét, mint a személyesen is megismert emberek iránt. A Hableány utasairól megtudtuk, hogy szülők, gyerekek, nagymamák voltak, épp olyanok, mint mi. Az együttérzést az is növeli, ha az áldozatok vétlenek az őket ért katasztrófában. Könnyebben napirendre térünk a hegymászók, extrém sportolók tragédiája fölött, mert ők, ha nem is keresték, de önként vállalták a veszélyt. És végül fokozza az együttérzést, ha tudjuk, akár mi is lehettünk volna az áldozatok helyében. A Hableány katasztrófájára ez is tökéletesen érvényes, hiszen szinte mindenki utazott már sétahajóval élete során.

Fáj a szívünk az áldozatokért. S az, hogy az emberi faj még mindig életben van, jórészt annak az érzésnek köszönhető, ami most kiváltja belőlünk ezt a fájdalmat.

 

Share

Ez is érdekelhet

Minden megszakadt házasság, élettársi kapcsolat velejárója a gyász. A válást gyászfolyamat kíséri – vagy előzi meg.

Amennyiben egy gyerek életéből hiányzik a feltétel nélküli, biztonságot nyújtó időszak, elképzelhető, hogy egész élet

Különösen a nagy mellre jellemző, hogy számos tekintetben árucikként kezeli és fetisizálja a nyugati média.

Sajnos, ősrégi jelenség, hogy a gyerekközösségekben vannak olyan „áldozatok”, akiket a többiek rendszeresen csúfolnak, megaláznak, fizikailag bántalmaznak, kiközösítenek.

Mit tehet a szülő, ha gyermeke, főként kamaszkorú lánya azon kesereg, hogy túlsúlyos – és valóban az? 

Korunk jellegzetes vonásai erősen befolyásolják a járványhoz való viszonyulásunkat, hétköznapjainkat, sőt, egymáshoz való viszonyulásainkat is.