„Mi mindenre képes ez a gyerek! Elmegyek egy hétre nyaralni, és ő másnapra befullad! Múltkor is ezt „csinálta” velem. Ahogy hazaértem, jobban lett”.

Gyermekeknél a test és lélek „együttrezgése” könnyebben átlátható jelenség, mint a felnőttek pszichoszomatikája. Szülőként ezt gyakran megtapasztalhatjuk. 

Van-e rosszabb, szorongatóbb érzés a légszomjnál? Különösen akkor, ha ezt egy gyermeknek kell elszenvednie? A fulladás érzése jellemzően minden légúti allergiás-asthmás betegség egyik vezető tünete. Mit tehet a szülő azon kívül, hogy orvosi segítséget kér? A válasz roppant egyszerű: legyen ott a gyermeke mellett.  

Mert: a tünet ugyan a gyógyszertől múlik el – de igazi enyhülést csak a szülő adhat!

A konferenciára ide kattintva jelenetkezhet

Miben nyújt segítséget ebben a témakörben Dr. Mezei Györgyi előadása?

Az előadáson elhangzó ismeretek egyben lehetőséget adnak arra, hogy családi konfliktusaink mögé nézhessünk, elgondolkozzunk a saját gyermekünkkel való kapcsolatunkon, esetleg újraértékelhetjük aktuális tüneteinket vagy az arra alkalmazott terápiákat. Konkréttanácsokat kaphatunk, akár tippeket a gyógyszerbeadás megkönnyítésére – és még sok már praktikát ahhoz a hétköznapi élethez, amelyre egy krónikus légúti betegségben szenvedő gyermeknek és szüleinek szüksége van.   

Kérdések, amelyekre az előadásból válaszokat kaphatunk:

• Mi köze az interperszonális kapcsolatoknak a tünethez?
• Mi köze a szülői jelenlétnek a tünetek csökkenéséhez?
• Mi köze a környezetváltozásnak a tünetek alakulásához?
• Mi köze a pszichológiának az asthmához?  

Minden mindennel összefügg!

„Mitől vagyok rosszul”?  – kérdezzük orvosainktól. Nos, az allergiás betegségeknél legtöbb esetben konkrét válaszokat kaphatunk kérdéseinkre. Leggyakrabban ilyeneket: glutén- vagy laktózérzékenység, pollenallergia, gyógyszerérzékenység stb. Ezek az egyértelmű válaszok egyben meg is nyugtatnak. Tudjuk, mit kell elkerülnünk és már is jobban érezzük magunkat. A gyerekkori krónikus légúti betegségek viszont állandó gyógyszerszedésre ítélik a kicsiket. Ez már önmagában is kihívás – szülőnek, gyermeknek egyaránt.

Minden gyermekkori betegség esetén, így az asthmában is fontos, hogy ne alakítsunk ki a gyermekben betegségtudatot. Persze, ő megéli, hogy más a helyzete, mint „egészséges” kortársainak, de próbáljuk őt úgy irányítani, hogy a tartós gyógyszerei nem mások, mint segédeszközök a kiegyensúlyozott élethez – és ez ugyanígy érvényes a szülőre is. Ezekben a gyermekkori kórképekben a teljes terápiás támogatás a család mentális egészségének helyreállításával válhat csak teljessé.

„ A gyermek a testével beszél. A jó orvos nem csak a tüdő fölött hallgatózik.” (dr Mezei Györgyi gondolatai a betegségről)