Jelenlegi hely

Élet a Maslow-piramison túl

nem mindig és nem mindenkinél alkotnak egyforma fontossági sorrendet az emberi szükségletek

Az emberi szükségletek állítólagos hierarchiáját kiválóan illusztrálja, egyben teszi a laikus számára is érthetővé a Maslow-piramis. 

Igenám, de biztosak lehetünk-e abban, hogy a testi-lelki biztonságon, a szociális közegen, a meleg ételen és az önmegvalósításon túl az embernek már nincsenek is további igényei?

Egy nagyon közeli barátom mérnök, ám munka mellett regényt ír. Nem is rosszat, a szöveget nemcsak a személye miatt olvasom szívesen, hanem, mert élvezetet okoz. Ő mesélte, hogy a környezetében sokan vannak diplomások, akik nem akarnak alkotni és nem törekszenek az önmegvalósításra sem, ehelyett a megfeszített munka után kolbászt töltenek, borfesztiválokra járnak és ez láthatóan ki is elégíti őket. Barátom nem érti, hogyan lehetséges az, hogy ha valakinek van fedél a feje fölött (azaz kielégültek a fiziológiai szükségletei), van szerető családja (azaz kielégült az a szükséglete, hogy valahová tartozzon) és a vállalat jól fizetett, elismert embere (azaz kielégült az elismerés iránti szükséglete), akkor nem kíván tovább (fogalmazzunk úgy, hogy feljebb) lépni és a Maslow által a piramis csúcsára helyezett önmegvalósításra törekedni.

Abraham Maslow 1943-ban napvilágot látott elméletének lényege, hogy az ember szükségletei egymásra épülő hierarchiát alkotnak, s amikor kielégült egy alacsonyabb szintű szükséglet (az egyén nem éhezik és nem fázik), akkor igényei a hierarchiában magasabb szintet elfoglaló szükségletek kielégítése felé fordulnak. A Maslow-piramis széleskörű megismertetésében, végletekig való leegyszerűsítésében, nemegyszer félremagyarázásában az elmúlt évtizedekben a vállalati szektor számára tartott tréningek ezrei is szerepet játszanak. A trénerek által leggyakrabban használt elméleti keret a Maslow-piramis, mert látszólag könnyű elmagyarázni, látványos, ábra is jár hozzá – és a professzió fényét veti a tréning egészére.

Pedig a dolog bonyolultabb ennél: Maslow kiindulása eredeti formájában egy motivációs elmélet volt, s ő maga is hangsúlyozta, nem feltétlenül kell először kielégülnie egy alacsonyabb szintű szükségletnek ahhoz, hogy az ember egy magasabb szintűnek tartott szükségletét akarja kielégíteni. Elegendő az életüket feláldozó szabadságharcosokra gondolnunk, akik a szükségletek hierarchiájában alapszintet elfoglaló élni-akarást és biztonságvágyat dobják el a magas társadalmi elismerés és a saját igazság kifejezésre juttatásának eléréséért. Úgy tűnik tehát, hogy nem mindig és nem minden egyén esetében alkotnak egyforma fontossági sorrendet az emberi szükségletek.

Az a sejtésünk is támadhat, hogy van élet a Maslow-piramison túl is. Ha tehát mérnök-író barátom ismerősei tökéletes lelki békét nyernek a kolbász- és borfesztiválok látogatása nyomán, nem tartva igényt az alkotásra, az azzal járó örömre és szenvedésre, akár egy magasabb pontját foglalják el a Maslow-piramisnak, mint az az ember, aki egész életében az önmegvalósításért küzd. Lehetséges, hogy az elégedett kolbásztöltő boldogabb, mint az állandóan nyughatatlan önmegvalósító-alkotó ember? A rohamosan piacosodó keleti filozófiák sem állítanak mást, mint azt, hogy kontemplatívan kolbászt tölteni, a borkóstoláson teljes egészében jelen lenni ér annyit, mint azon görcsölni, hányan nézik meg a szabadidőmben festett képemet vagy hányan jönnek el a haverokkal gründolt rock-bandánk koncertjére.

 

Share

Ez is érdekelhet

Adatközlőink a szakítás indokaként egy igen prózai okot neveztek meg; azt, hogy szerelmüktől nem kaptak kódot okostelefonja képernyőzárjának feloldásához.

A tökéletességre törekvés az élet több területén, így a sportban is hasznosnak bizonyulhat.

Van, akinek sikerül megtalálni élete párját (vagy hosszabb időre szóló partnerét), mások azonban bolyonganak az útvesztőben...

Amikor hűséges olvasóink kezükbe veszik októberi számunkat, a Főszerkesztő előszava mellett egy új – sokak számára ta

A tökéletességre törekvés lehet motíváló hatású, amíg megmarad a törekvések szintjén.

A nárcisztikus szülő a gyermekére mint önmaga meghosszabbítására, személyisége „kihelyezett tagozatára” tekint, nem v