Jelenlegi hely

Rohanva eszünk – avagy a helytelen életmód

Próbáljunk lassabban enni!

A folyamatos időhiány miatt hajlamosak vagyunk az étkezéseinket is gyorsan letudni.

Rohanunk, az utunkba eső első büfébe beugrunk egy szendvicsért és egy üdítőért, esetleg egy csokiért, rohanunk tovább, menet közben oda sem figyelve, leveleinket telefonunkon böngészve bekapjuk. Ilyenkor azonban nemcsak a szendvicsünket és üdítőnket kapjuk be, hanem rengeteg levegő jut a szervezetünkbe, a kapkodó evés gyakori eredménye ugyanis a levegőnyelés (aerofágia) – különösen nő a levegőbevitel, ha szénsavas üdítőt választottunk. De hasonló hatással jár a közvetlenül lefekvés előtt történő étkezés, és talán nehéz elhinni: a rágógumi! Az eredmény pedig puffadás, feszítő hasfájás, szélgörcsök formájában hamarosan – és rendszeresen – jelentkezik. 

Mit tegyünk?

  • Próbáljunk lassabban enni – ha gyorsan eszünk, több levegőt is nyelünk!
  • Fontos, hogy hagyjunk elegendő időt egy-egy fogás elfogyasztására. Az ételeket kis falatokban vegyük magunkhoz, s jól rágjuk meg. A gyomornak felesleges megterhelést jelentenek a nem megfelelő módon megrágott falatok.
  • Figyeljünk oda arra, hogy megfelelő adagokat fogyasszunk – a túlevés is vezethet puffadáshoz. 
  • Fogyasszunk megfelelő mennyiségű rostot, ami a bélrendszerben működő jótékony baktériumok működését segíti elő. Kellő rostbevitel hiányában az emésztés zavarttá válhat, székrekedés, renyhe bélműködés, fokozott bélgázképződés alakul ki.
  • Szintén hasi panaszokat, székrekedést, bélgázképződést okozhat az elégtelen folyadékbevitel – a napi javasolt folyadékmennyiség 2-2,5 l, lehetőleg szénsavmentes víz formájában. A szénsavas italok ugyanis gázképződést okoznak, a cukros italok pedig sok fölösleges pluszkalóriát jelentenek, emellett gyomrunkban erjedésnek indulnak.

Életmódunk, illetve étkezési szokásaink tudatos átformálásával tehát sokat tehetünk panaszaink elkerülése, de legalábbis enyhítése érdekében. 

 
Share

Ez is érdekelhet

„A határmezsgyén létezés mindig nagyon fontos volt az életem során, mert így sosem éreztem azt, hogy túlságosan meg kell felelnem az elvárásoknak.”

A fejlődéslélektani kutatásokban a nyolcvanas évektől kezdve a bevonódó, gondozó apák kapták a főszerepet.

A „KELL” szülő környezetében nincs lazulás, kikapcsolódás, nincs szórakozás, ott csak feladatok vannak.

A „képernyő-énünkkel” való szembenézés nem hétköznapi élmény - s nemcsak hogy nem hétköznapi, hanem kifejezetten feszültséget, stresszforrást jelenthet, sőt szorongás forrásává...

Van, aki dokumentációs célból írja, hogy nyomot hagyjon, van, aki azért, hogy kiadja magából az őt foglalkoztató, fes

Az elmúlt hetekben "átszakadt a gát", és szinte naponta jelentkezik egy-egy úszó, aki volt edzője elfogadhatatlan mód