Jelenlegi hely

Teljesítményszorongás

„Szeretnek-e akkor is, ha hibázom?”

Bizonyára sokan hallottak már hasonló kijelentéseket: „Nyerd meg, te vagy a jobb! Mutasd meg nekik!” vagy „Tanulni kell, mert nem viszed semmire!” Ártalmatlannak tűnő, hétköznapi mondatokról beszélünk, melyek mögött tulajdonképpen a buzdítás áll – de vajon miért érezhetjük szorongatónak ezeket? Talán azért, mert burkoltan – vagy akár nyíltan – a számunkra fontos emberek elvárásait közvetítik, és ezeknek nem mindig egyszerű megfelelni. 

Az elvárások sokféleképpen hathatnak. Lehet, hogy valaki szárnyakat kap, mert mindent mozgósítani tud, hogy megfeleljen – de lehet, hogy éppen ennek az ellentéte történik. Halogat, elkerül, inkább bele sem kezd a kudarctól való félelem miatt. Ilyenkor az elvárások által épített akadályleginkább a teljesítményre hat negatívan. A felnőttek persze már tudatosabban küzdenek az elvárások ellen, hiszen általában tisztában vannak azzal, hogy mi az, aminek meg akarnak felelni, és mi az, aminek nem kell, de a gyermeki lélek máshogy van programozva. A kisgyermekek legfontosabb motivációja nem belülről jön, hanem kívülről: ők elsősorban nem maguknak, hanem a szüleiknek akarnak megfelelni. Ez ugyan sokszor nem látszik, mert az óvodás dacos, a serdülő pedig lázad, de a háttérben, mélyen ekkor is ott van a tudattalan szorongás, hogy „elég jó vagyok-e?” vagy „szeretnek-e akkor is, ha hibázom?"

A teljesítményszorongás normális jelenség. Izgulunk, ha például felelünk, dolgozatot írunk, számot adunk valamiről, vagy többek előtt beszélünk, vizsgázunk. A helyszíne is változatos lehet: izgulhatunk a színpadon, futópályán, castingon, teniszdöntőn, fellépés közben. Optimális esetben ilyenkor a szorongás segít a felkészülésben, a hozzáállásban, a figyelem összpontosításában. „Egészséges lámpaláz, ennyi kell!” – szoktuk mondani.  Az ehhez kapcsolódó rituálék között van kabalaállat, dolgozatírós póló, szerencse-hozó toll. Fontos tudni, hogy ez így teljesen rendben van. Ám a stressznek – vagy az ahhoz való alkalmazkodási tartalék csökkenésének – kialakulhat olyan mértéke, hogy hullámként átcsap felettünk, szinte elsodorva bennünket.  Ilyenkor úgynevezett debilizáló szorongásról beszélünk. Előfordul, hogy meg sem tudunk szólalni, annak ellenére, hogy alaposan felkészültünk – az ilyen mértékű teljesítményszorongás pedig már ellenünk dolgozik. Jellemző megküzdési stratégia ilyenkor a menekülés, a stresszt okozó helyzetek elkerülése. Ha ez a stressz állandósul és a fenyegető szorongást folyamatosnak éljük meg, egyre kisebb az esély arra, hogy ez majd magától megoldódik. Ez nagyon nincs rendben, a problémával foglalkozni kell.

A teljesítményszorongás sajnos az az önértékelésre közvetlenül, negatív módon ható szorongások közé tartozik. Az önbizalmat és az önértékelést pedig semmi nem tudja úgy aláásni és rombolni, mint az bizonytalan érzés, hogy még azt sem tudom, amit amúgy már megtanultam...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 1. számában olvasható 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2020 június–július

  • Mindennapos manipulatív technikák és kivédésük

  • Koalíciók és félrecsúszó párkapcsolatok

  • Miért nem teszünk a klímakatasztrófa ellen?

  • Milyenek is a magyarok? A személyiség faktorai – 3.

  • Játék „itt, most és akkor” – a pszichodráma

  • Minden a fejben dől el? Test és lélek egysége

  • Amit a lelkiismeretünk diktál?

  • Járvány után… (?)

  • Stressz alatt másképp döntünk?

  • „Mintha minden évben érkezne hozzánk egy újszülött

  • Autizmus spektrumzavar felnőttkorban

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Az akaraterő egyfelől abban segít, hogy valamit megtegyünk - másfelől viszont abban, hogy valamit ne tegyünk meg.

Noha a magyarban nincs széles körben elterjedt kifejezés a jelenségre, nekünk is ismerős lehet.

Az egészséges fejlődéshez és működéshez egész életünk folyamán szükségünk van az elismerésre.

Amikor az emberek úgy érzik, hogy nincs kontrolljuk az életüket szorongató történések felett, intenzív

A magyar felnőttek 4 százaléka tartozik abba a rizikócsoportba, akiknél kialakulhat munkafüggőség.

A vizsgálatok szerint a magányosság-érzés szoros kapcsolatban van a negatív érzelmek túlsúlyával, a depresszió kockáz