Jelenlegi hely

Teljesítményszorongás

„Szeretnek-e akkor is, ha hibázom?”

Bizonyára sokan hallottak már hasonló kijelentéseket: „Nyerd meg, te vagy a jobb! Mutasd meg nekik!” vagy „Tanulni kell, mert nem viszed semmire!” Ártalmatlannak tűnő, hétköznapi mondatokról beszélünk, melyek mögött tulajdonképpen a buzdítás áll – de vajon miért érezhetjük szorongatónak ezeket? Talán azért, mert burkoltan – vagy akár nyíltan – a számunkra fontos emberek elvárásait közvetítik, és ezeknek nem mindig egyszerű megfelelni. 

Az elvárások sokféleképpen hathatnak. Lehet, hogy valaki szárnyakat kap, mert mindent mozgósítani tud, hogy megfeleljen – de lehet, hogy éppen ennek az ellentéte történik. Halogat, elkerül, inkább bele sem kezd a kudarctól való félelem miatt. Ilyenkor az elvárások által épített akadályleginkább a teljesítményre hat negatívan. A felnőttek persze már tudatosabban küzdenek az elvárások ellen, hiszen általában tisztában vannak azzal, hogy mi az, aminek meg akarnak felelni, és mi az, aminek nem kell, de a gyermeki lélek máshogy van programozva. A kisgyermekek legfontosabb motivációja nem belülről jön, hanem kívülről: ők elsősorban nem maguknak, hanem a szüleiknek akarnak megfelelni. Ez ugyan sokszor nem látszik, mert az óvodás dacos, a serdülő pedig lázad, de a háttérben, mélyen ekkor is ott van a tudattalan szorongás, hogy „elég jó vagyok-e?” vagy „szeretnek-e akkor is, ha hibázom?"

A teljesítményszorongás normális jelenség. Izgulunk, ha például felelünk, dolgozatot írunk, számot adunk valamiről, vagy többek előtt beszélünk, vizsgázunk. A helyszíne is változatos lehet: izgulhatunk a színpadon, futópályán, castingon, teniszdöntőn, fellépés közben. Optimális esetben ilyenkor a szorongás segít a felkészülésben, a hozzáállásban, a figyelem összpontosításában. „Egészséges lámpaláz, ennyi kell!” – szoktuk mondani.  Az ehhez kapcsolódó rituálék között van kabalaállat, dolgozatírós póló, szerencse-hozó toll. Fontos tudni, hogy ez így teljesen rendben van. Ám a stressznek – vagy az ahhoz való alkalmazkodási tartalék csökkenésének – kialakulhat olyan mértéke, hogy hullámként átcsap felettünk, szinte elsodorva bennünket.  Ilyenkor úgynevezett debilizáló szorongásról beszélünk. Előfordul, hogy meg sem tudunk szólalni, annak ellenére, hogy alaposan felkészültünk – az ilyen mértékű teljesítményszorongás pedig már ellenünk dolgozik. Jellemző megküzdési stratégia ilyenkor a menekülés, a stresszt okozó helyzetek elkerülése. Ha ez a stressz állandósul és a fenyegető szorongást folyamatosnak éljük meg, egyre kisebb az esély arra, hogy ez majd magától megoldódik. Ez nagyon nincs rendben, a problémával foglalkozni kell.

A teljesítményszorongás sajnos az az önértékelésre közvetlenül, negatív módon ható szorongások közé tartozik. Az önbizalmat és az önértékelést pedig semmi nem tudja úgy aláásni és rombolni, mint az bizonytalan érzés, hogy még azt sem tudom, amit amúgy már megtanultam...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 1. számában olvasható 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. okóber–novemberi számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Pedig olyan jól megvoltunk…

  • Aki él, az visszatérhet – Válás utáni gyász és remény

  • Mindenért az anya a hibás?

  • A passzív-agresszív anya – „Hiába teszem ki a lelkem…”

  • Félelem a haláltól, az élettől és a változástól

  • A mutyi metaforája – Az ismerősség vonzásában

  • Csalók és becsapottak – Valóságtorzítás, valóság-elrejtés és menekülés a valóság elől

  • Masni nyulat halála napján váltja Egon, a kaméleon

  • Egy párkapcsolat krízise - pszichoterápiás pillanatok

  • Élet – egy új életre várva

  • Agyunk fogyasztásmérője: a pupilla

  • Olyan jó egyedül?

  • Miért elégedetlenek a nők a mellük méretével?

  • A „szeretem” és a „nemszeretem” munkákról

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A lelki gondokat nemcsak a testi adottságokkal való elégedetlenség okozhatja! Vannak, akik ruházatuk és hajviseletük miatt érzik kellemetlenül magukat, mert társaik ezekért...

Amennyiben egy gyerek életéből hiányzik a feltétel nélküli, biztonságot nyújtó időszak, elképzelhető, hogy egész élet

A diagnosztizáltan major depresszióban szenvedő gyermekek körében nagyon magas arányú az öngyilkos magatartás.

Hogyan is állunk a „valósággal”? Miért szeretünk néha olyasmiben hinni, aminek kétes a valóságtartalma?

Veled is előfordul, hogy órákon át latolgatsz egy viszonylag egyszerű kérdést, vagy hogy nem tudsz választani a lehet

Ha valaki mindig megmondja, hogy a gyereke mit és hogyan tegyen, akkor nem az önállósodás útján indítja el, hanem megtartja egy olyan, érzelmileg infantilis munkamódban, amit...