Jelenlegi hely

A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektana

A karácsonyi nagyevés a természetnek mutat fricskát.

Karácsony és húsvét a legnagyobb közösségi étkezések ünnepe – nem véletlen, hogy épp a téli időszakra esnek... Az ember a legutóbbi időkig rettegett az éhenhalástól, ezért elődünk a tél közepén, a roskadozó karácsonyi asztalnál „ette el” az éhhalál félelmét. 

Amikor ugyanis eszik, ő győzi le a világot, ellenkező esetben a világ győzi le őt. És ez hatalmas különbség. A karácsonyi nagyevés a természetnek mutat fricskát.

A karácsonyi nagyevés lélektana a történelem előtti időkben gyökerezik. A legelső emberábrázolások 300 ezer éve jelentek meg, az ezt követő 280 ezer paleolit évben alig változott az emberkép. Az ábrázolás egyetlen motívuma és tárgya egy vágyképlet: a kövér nő. A paleolit Vénusz (a túlfogyasztó ember) a leghosszabb ideig regnáló – emberre vonatkozó – archetípus. A Willendorfi Vénusznak ezért nem csupán történeti, hanem lélektani jelentősége is van. Időről időre búvópatakként kerül tudatközelbe a mesék terülj-terülj asztalkája, kolbászból font kerítése, mézeskalács háza stb. képzetében. A középkori zabálási utópiáktól Móricz Zsigmond éhenkórász hőseiig a willendorfi vágyképlet mondatott ki: „Csak egyszer jóllakni!” Ez aktivizálódik az ünnepek nagyevésében, a modern kori elhízás epidemiológiai adatokban – s  a rendre elbukott fogyókúrás próbálkozásokban is. A modern ember tudatosan fogyni szeretne, míg a benne settenkedő Willendorfi Vénusz gömbölyödni akar. Az éhezéstől való tudattalan félelem kollektív túlélési stratégiája: annyit enni, amennyi van, és akkor, amikor lehet...

Családban vagy nagyobb társaságban mindenki többet eszik, mint egyedül. A karácsonyi vacsora tipikus közösségi evés – és minél többen vannak az asztal körül, annál többet esznek. Több egymástól független kísérlet igazolta, hogy egy „evőtárs” jelenléte 35 százalékkal növeli a fogyasztás mértékét a magányos evéshez képest. Egy négyfős asztal 75 százalékkal, hét társ jelenléte 96 százalékkal növeli a mennyiséget. A jelenség okát egyrészt a közösségi evés ízfokozó hatásában látják. „Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek” (Arany János). Másrészt az orális facilitációval, valamint a konkurencia jelenlétével magyarázzák a többiek jelenlétének étvágygerjesztő hatását. Mindkettő mélyen az evolúcióban gyökerezik – az állatok is többet és gyorsabban esznek, ha meg kell osztaniuk az ételt egy másik egyeddel...

Az együtt evésnek, a közösségi dohányzásnak, kávézásnak, illetve általában a közös orális aktivitásnak, a közös „gittrágásnak” erős kapcsolatépítő jellege van. Az ember ilyenkor azokkal kerül bizalmas viszonyba, akikkel szívesen működik együtt, akikben megbízik. Jelképesen tehát úgy érzi, hogy a közösen elfogyasztott étel révén eggyé váltak. Az ünnepi ebédnél visszautasított étel nagy sértődésekre adhat okot, ugyanis nemcsak a kínált étellel lehet baj, hanem a tálaló személyével is. Az asztal körüli történések finom jelzései az együtt evők rejtett viszonyainak. Ki foglalja el az asztalfőt, ki osztja az ételt, kinek jutnak az ízesebb falatok? Ki kritizálja, ki dicséri az ételt, és a többiek hogyan reagálnak az értékelésekre? 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 6. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Akiket szeretsz, meg minden… De azért minden áldott nap, stresszes helyzetben, szűk helyen, hááát… Tapasztalatból kel

Miként beszéljünk a gyerekekkel mindarról, ami most körülöttük történik?

Szám szerint 250 ezer demens beteg él ma Magyarországon, és ha hozzávesszük a közvetlen családtagokat, akkor szinte b

Velük, körülöttük pedig olyan erőn felül teljesítő családtagok, akik információk nélkül, magukra utalva próbálnak dűl

Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani.

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...