Jelenlegi hely

A játék szabaddá tesz

Mi lehet a pszichológus tanácsa? Életkortól függetlenül merjünk játszani!

A játék olyannyira természetes velejárója az életünknek, hogy ritkán gondolkodunk el gazdagságán és mélységein – pedig csodálatos birodalomra látunk rá, ha górcső alá vesszük! 

Ki és miért játszik?

Nemcsak a gyermekek, minden ember játszik – életkortól, fizikai és mentális korlátoktól függetlenül. Lehet, hogy különböző módokon, de mindenki játszik. És az állatok is, nemcsak az emberek. Amikor pedig felidézzük, hogy életünk során kivel, kikkel és hogyan játszottunk, azonnal kiderül, hogy játszani lehet emberekkel, állatokkal, tárgyakkal; kettesben, csoportosan, de akár egyedül is; szabadban vagy zárt helyen, sőt a virtuális térben vagy „fejben” is.

Mire jó élettani szempontból?

Kimutatott tény, hogy az emlősök aktív éber szabadidejük 10-50 százalékát töltik játékkal, a fiatal egyedeknél pedig ez az arány akár 90% is lehet! Mi lehet az oka a játék ilyen mértékű evolúciós diadalának? Grastyán arra a következtetésre jutott, hogy a játéknak ugyan nincs közvetlen létfenntartó vagy fajfenntartó funkciója (így evolúciós alkalmazkodási szempontból fölöslegesnek tűnhet), azonban fontos szerepe van aktivációs szintünk szabályozásban, és azon keresztül egyfajta öröm-érzés, azaz pozitív érzelmi állapot generálásában. Szerinte a feszült és oldott állapot közötti optimális élményünket igyekszünk beállítani, amikor játszunk. Ha a feszültség túl nagy, azt játékkal is csillapíthatjuk; ha pedig túl kicsi, akkor azt lehet játékkal is emelni. Játékra tehát az motivál bennünket, hogy általa – fiziológiai mechanizmusok révén – szabadon alakíthatjuk az energia-szintünket, ráadásul öröm-érzést idézünk elő magunknak. Önmagunknak állítunk nehézséget, amelynek leküzdése boldoggá tesz bennünket. Grastyán érvelésében kiemelt szerepe van annak, hogy a játékra motiváltak vagyunk, de annak is, hogy szabadon választjuk a játékot. Ma már fontos azt a kérdést is feltennünk, hogy mitől fordulhat át bizonyos játékok esetében ez a szabadság kényszerítő erőbe – gondoljunk csak a már addikciónak számító veszélyes játékszenvedélyekre…

A személyiségkutató Kulcsár Zsuzsanna szerint a játékos viselkedés – neurofiziológiai mechanizmusok révén – nemcsak a saját feszültségi szintünket képes szabályozni, hanem társas interakcióinkat is. Az interaktív játék ugyanis barátságos együttlétet segít létrehozni, olyan kémiai anyagok fölszabadítása révén, amelyek gátolják a destruktív agressziót. Kulcsár ezért a játék fő szerepét abban látta, hogy a magas szintű önszabályozás (kontroll és önkontroll) sajátítható el és gyakorolható általa. 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 5. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. december–2021. januári számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Az eltűnt ember nyomában, avagy az indulatkezelés művészete

  • Van-e önmagunkkal szemben kötelességünk?

  • Miénk-e a sorsunk?

  • Amikor csak a bizonytalanság biztos

  • Mire termett az ember?

  • „Nem tudok élni nélküle”? A passzív-agresszív partner

  • Az evés rejtett örömei

  • Csak a kezemet figyeljék! Mi a közös a pszichológusokban és a bűvészekben?

  • Hogyan hat a zenetanulás gyermekem agyára?

  • Hopp, most épp jól érzed magad! A well-being terápia

  • Álmodozni jó? A fantáziavilág fogságában

  • „Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?” Oktatás a járvány közepén

  • Életünk a korona idején

    Beszélgetés Kozma-Vízkeleti Dániellel és Kapitány-Fövény Mátéval

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Kérdés, hogy még meddig és egyáltalán: miért?

Szűk pesti utcán találkoztam velük, a fiatal anyukával és 3-4 éves forma kisfiával - amikor beértem őket, talán már a

Mert mindenki a legjobbat akarja gyermekének, ez elvitathatatlan – ám mindennek ellenére a veszteség, a gyász szocial

A lelki gondokat nemcsak a testi adottságokkal való elégedetlenség okozhatja! Vannak, akik ruházatuk és hajviseletük miatt érzik kellemetlenül magukat, mert társaik ezekért...

Sajnos, ősrégi jelenség, hogy a gyerekközösségekben vannak olyan „áldozatok”, akiket a többiek rendszeresen csúfolnak, megaláznak, fizikailag bántalmaznak, kiközösítenek.

Mit tehet a szülő, ha gyermeke, főként kamaszkorú lánya azon kesereg, hogy túlsúlyos – és valóban az?