Jelenlegi hely

Stresszevés, új megvilágításban

A stresszevés célja nem az éhség csökkentése, hanem az örömszerzés

Ezerszer láttuk a filmvígjátékokban: a szerelmi bánattól szenvedő főhősnő bekuckózik a tévé elé egy nagy doboz bonbonnal vagy egy bödön fagyival, és bánatos tekintettel csak eszi, eszi az édességet. No persze sokaknak nemcsak a filmekből ismerős az ilyesmi… 

A stresszevés – melyet angol nyelvterületen inkább vigaszevésként vagy érzelmi evésként határoznak meg – mindenki által ismert és érteni vélt lélektani jelenség. Lényege, hogy ha valaki tartósan vagy alkalomszerűen fokozott stresszt él át, akkor előfordulhat, hogy „az evésbe menekül”, vagyis a szükségesnél, egészségesnél jóval több ételt fogyaszt, mégpedig általában a cukros, zsíros, magas szénhidráttartalmú „tiltott” ételekből. A stresszevés célja nem az éhség csökkentése, a szervezet tápanyagokkal való ellátása, hanem az örömszerzés: az ember azt reméli, hogy az evés okozta élvezet enyhíteni fogja a lelkét gyötrő negatív érzelmek hatását. Elterjedt nézet, hogy a stresszevés a csecsemőkorban kialakult tanulás eredménye: ha a szülő nem tudja pontosan, miért sír a baba, először enni ad neki, hátha éhes. Így azután rögződik is az inger–válasz kapcsolat; bármi is a kellemetlenség forrása, teli pelenka, hasfájás, vagy az, hogy a baba megijedt valamitől, a megoldás első lépése az evés.

A vigaszevésről szóló cikkek mindig hangsúlyozzák, hogy ez a reakció a stresszkezelés helytelen formája, hibás megküzdési stratégia, hiszen nem a negatív érzelmek kiváltó okával foglalkozik, nem az eredendő gondot próbálja megoldani, csupán figyelemelterelésre, pillanatnyi hangulatjavításra jó. Ráadásul egészségügyi veszélyt is jelent, hiszen a fölösleges kalóriabevitel jelentős túlsúlyhoz vezethet, főleg akkor, ha valaki tartós stresszhelyzetben él – például egy rossz munkahely vagy a nem megfelelő személyes kapcsolatok miatt –, és „egyetlen öröme” az evés. Megoldásként mindig azt szokták javasolni, hogy az emberek sajátítsanak el problémaközpontú megküzdési stratégiákat, melyekkel a negatív érzelmek forrására gyakorolhatnak hatást – vagy ha mindenképpen hangulatjavító tevékenységre vágynak, válasszanak az egészséget nem károsító örömforrásokat, például sportoljanak vagy végezzenek valamilyen kreatív tevékenységet.

Nos, a történet kerek, a kicsengés pozitív, reménykeltő, aktivizáló. Csakhogy – amint ez a pszichológiában gyakran előfordul – a helyzet mégsem ilyen egyszerű…

Könnyen lehet, hogy a cukros és zsíros ételek fogyasztása nem is annyira hatástalan módszer a stressz kellemetlen hatásainak csökkentésére!

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 5. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • Mindenért az anya a hibás?

    „Elég jó” és „elég rossz szülők” – a terápia tükrében

  • Illúziók fogságában

  • Mi az, ami még értékes?

  • KANAPÉ

    „Nem kell mindig mindent tudni”

    Interjú dr. Németh Dezsővel

  • Csodagyerekek

  • Nagyi, a szuperhős

    „Egy humán „rejtély” evolúciós magyarázata

  • A rendes ember mítosza

  • Transzgenerációs minták a párkapcsolatban

  • Mérgező pozitivitás ¬– avagy hello kittys ragtapasz a lábtörésre

  • A kóros nárcizmus a személyiségzavarok erdejében

  • Szorongás: rosszból is megárt a sok

  • VRelaxáció – avagy a semmittevés művészete

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Új rovatunkban első alkalommal Prof. Dr. Németh Dezső kutató pszichológust ültetjük virtuális kanapénkra, azzal a szándékkal, hogy tudományos, szakmai identitásuk mellett...

 A szorongás ugyanis kismértékben megmenti az életet, még ha nagymértékben rettenetesen meg is tudja keseríteni.

Arra keresték a választ, hogy a Covid-19 járvány miatt bevezetett korlátozások miként változtatták meg az emberek fiz

Minden emberi élet számára vannak értékek és értékes célok - viszont egyre kevésbé tudjuk megmondani, hogy mi az, ami

Sokszor előfordul, hogy az életük sok területén jól teljesítő nők és férfiak anyjukhoz, szüleikhez való kapcsolata ér

A „rendes emberről” minden család kialakít egy narratívát - ez a mitikus alak hús-vér valójában nem létezik, de szell