Jelenlegi hely

Hogyan szeret a kutya?

Csak akkor elégedett, ha ő is kimutathatja a szeretetét

Odajön, rám néz. Nem mond semmit, de persze tudom, mit szeretne… Kutató vagyok, naná, hogy elgondolkodom azon, vajon tényleg a viselkedéséből olvasom ki a vágyait, vagy csak jól ismerem már. Amúgy meg mindig ugyanazt akarja; engem. Persze néha inkább azt, hogy játsszunk, máskor meg hogy simogassam, vagy mellém bújhasson a kanapén (de ha nem lehet, legalább játsszunk vagy simogassam).

Szerző: 

Nyilvánvaló, hogy szüksége van rám, azt akarja, hogy foglalkozzak vele. Pedig már régen felnőtt. És nem elég, ha én simogatom –  csak akkor elégedett, ha ő is kimutathatja a szeretetét, megnyalja a kezem, a ruhámon keresztül bolházza a karomat. Nehéz úgy gondolni rá, mint egyszerű, ösztönvezérelt háziállatra... Persze nem is kell. Az viszont elengedhetetlen, hogy kutatóként képes legyek elfogulatlanul tekinteni a kutyára mint kutatási alanyra. Régen nem volt ilyen gond, egyetlen magára valamit is adó etológus sem tartotta volna értelmes, megválaszolható tudományos kérdésnek például azt, hogy „Milyen komplex érzelmekkel rendelkeznek a kutyák?”. Még akkor sem, ha otthon, magánemberként meg volt győződve arról, hogy kedvenceink sokban hasonlítanak ránk…

Pedig az volna a logikus, hogy mint minden mást, az érzelmeket is evolúciós szemszögből vizsgáljuk, azaz olyan lépcsőfokokat keressünk, amelyek segíthetnek feltárni a bonyolult emberi érzelmek eredetét, biológiai gyökereit. És manapság fura módon épp a kutyákhoz fűződő izgalmas kapcsolatunk vált az ilyesfajta kutatások katalizátorává. A gazdák komplex érzelmeket tulajdonítanak a kutyáiknak, ami persze nevezhető tudománytalan antropomorfizmusnak, de tekintve, hogy manapság a gazdák családtagnak (sőt, a kamaszok néha a legjobb barátjuknak) tartják a kutyájukat, biztosan érdemes kutatni e vélekedések valóságtartalmát...

A viselkedésformák megfigyelése mellett a hormonális változások és neurális válaszok mérése is igazolta, hogy egyes ingerekre sok faj az emberhez hasonlóan reagál. Hogy aztán ezeket „érzelmeknek” nevezik vagy sem, az már kicsit ízlés (és definíció) kérdése is. Mondjuk valóban nem könnyű tudományos módszerekkel eldönteni, lehet-e egy egér szomorú vagy épp boldog… Vagy féltékeny, esetleg empatikus. És csak kevesen szavaznának arra, hogy képes szégyellni magát. Nagyon gyorsan eljuthatunk a minden kutató által elfogadott tételektől a „szürke zónába”, ahol már kissé bizonytalanul bolyongunk a hiteles adatok, definíciók és hiedelmek között... 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 5. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Mi kell a férfinak? A kerekded, gömbölyű szépség, aki magán viseli a nemzőképesség külső jegyeit?

A várandós nők gyakran értetlenkedve mesélik, milyen könnyen kerülnek szélsőséges érzelmi állapotba, akár annak ellen

Egyre szorongatóbb az érzés, hogy lehet, hogy valamit nem jól csinálunk, mert mindenki más már tud sikereket felmutat

Gyakran találkozni azzal a hozzáállással, hogy tipikusan ők azok, akik sokat keresnek, támogatják a családjukat –

Mintha egy láthatatlan ujj márciusban hirtelen stop gombot nyomott volna ezeken a folyamatokon.

A világ legjobban megszervezett rendszerei sem voltak felkészülve egy ilyen mértékű járványra.