Jelenlegi hely

Hogyan szeret a kutya?

Csak akkor elégedett, ha ő is kimutathatja a szeretetét

Odajön, rám néz. Nem mond semmit, de persze tudom, mit szeretne… Kutató vagyok, naná, hogy elgondolkodom azon, vajon tényleg a viselkedéséből olvasom ki a vágyait, vagy csak jól ismerem már. Amúgy meg mindig ugyanazt akarja; engem. Persze néha inkább azt, hogy játsszunk, máskor meg hogy simogassam, vagy mellém bújhasson a kanapén (de ha nem lehet, legalább játsszunk vagy simogassam).

Szerző: 

Nyilvánvaló, hogy szüksége van rám, azt akarja, hogy foglalkozzak vele. Pedig már régen felnőtt. És nem elég, ha én simogatom –  csak akkor elégedett, ha ő is kimutathatja a szeretetét, megnyalja a kezem, a ruhámon keresztül bolházza a karomat. Nehéz úgy gondolni rá, mint egyszerű, ösztönvezérelt háziállatra... Persze nem is kell. Az viszont elengedhetetlen, hogy kutatóként képes legyek elfogulatlanul tekinteni a kutyára mint kutatási alanyra. Régen nem volt ilyen gond, egyetlen magára valamit is adó etológus sem tartotta volna értelmes, megválaszolható tudományos kérdésnek például azt, hogy „Milyen komplex érzelmekkel rendelkeznek a kutyák?”. Még akkor sem, ha otthon, magánemberként meg volt győződve arról, hogy kedvenceink sokban hasonlítanak ránk…

Pedig az volna a logikus, hogy mint minden mást, az érzelmeket is evolúciós szemszögből vizsgáljuk, azaz olyan lépcsőfokokat keressünk, amelyek segíthetnek feltárni a bonyolult emberi érzelmek eredetét, biológiai gyökereit. És manapság fura módon épp a kutyákhoz fűződő izgalmas kapcsolatunk vált az ilyesfajta kutatások katalizátorává. A gazdák komplex érzelmeket tulajdonítanak a kutyáiknak, ami persze nevezhető tudománytalan antropomorfizmusnak, de tekintve, hogy manapság a gazdák családtagnak (sőt, a kamaszok néha a legjobb barátjuknak) tartják a kutyájukat, biztosan érdemes kutatni e vélekedések valóságtartalmát...

A viselkedésformák megfigyelése mellett a hormonális változások és neurális válaszok mérése is igazolta, hogy egyes ingerekre sok faj az emberhez hasonlóan reagál. Hogy aztán ezeket „érzelmeknek” nevezik vagy sem, az már kicsit ízlés (és definíció) kérdése is. Mondjuk valóban nem könnyű tudományos módszerekkel eldönteni, lehet-e egy egér szomorú vagy épp boldog… Vagy féltékeny, esetleg empatikus. És csak kevesen szavaznának arra, hogy képes szégyellni magát. Nagyon gyorsan eljuthatunk a minden kutató által elfogadott tételektől a „szürke zónába”, ahol már kissé bizonytalanul bolyongunk a hiteles adatok, definíciók és hiedelmek között... 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 5. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. okóber–novemberi számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Pedig olyan jól megvoltunk…

  • Aki él, az visszatérhet – Válás utáni gyász és remény

  • Mindenért az anya a hibás?

  • A passzív-agresszív anya – „Hiába teszem ki a lelkem…”

  • Félelem a haláltól, az élettől és a változástól

  • A mutyi metaforája – Az ismerősség vonzásában

  • Csalók és becsapottak – Valóságtorzítás, valóság-elrejtés és menekülés a valóság elől

  • Masni nyulat halála napján váltja Egon, a kaméleon

  • Egy párkapcsolat krízise - pszichoterápiás pillanatok

  • Élet – egy új életre várva

  • Agyunk fogyasztásmérője: a pupilla

  • Olyan jó egyedül?

  • Miért elégedetlenek a nők a mellük méretével?

  • A „szeretem” és a „nemszeretem” munkákról

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Amennyiben egy gyerek életéből hiányzik a feltétel nélküli, biztonságot nyújtó időszak, elképzelhető, hogy egész élet

Különösen a nagy mellre jellemző, hogy számos tekintetben árucikként kezeli és fetisizálja a nyugati média.

Sajnos, ősrégi jelenség, hogy a gyerekközösségekben vannak olyan „áldozatok”, akiket a többiek rendszeresen csúfolnak, megaláznak, fizikailag bántalmaznak, kiközösítenek.

Mit tehet a szülő, ha gyermeke, főként kamaszkorú lánya azon kesereg, hogy túlsúlyos – és valóban az? 

Korunk jellegzetes vonásai erősen befolyásolják a járványhoz való viszonyulásunkat, hétköznapjainkat, sőt, egymáshoz való viszonyulásainkat is.

Mik azok az események, történetek, amik olyan örömforrást jelentenek, amihez nem feltétlenül kell megnyerni a lottó ö