Jelenlegi hely

A félelem és szorongás VR-re megy?

Gyula egy felhőkarcoló külső oldalán emelkedő üvegfalú liftben, a 20. emeleten áll. Egyedül van. A liftet senki más nem használja, csak ő. Nem kell sietnie. Tétovázik, hogy megnyomja-e a következő emelet gombját, de végül rászánja magát. A lift újabb szintre emelkedik... Gyula remegő lábakkal áll. Bármerre néz, szédítő mélység veszi körül... 

Ez a magasság még azok számára is megterhelő lehet, akiknek nincs tériszonya. Gyulának van. Évtizedek óta igyekszik legyőzni. Talán most sikerül. Az ötödik alkalommal vesz részt ezen a liftes „utazáson”. Még néhány találkozás, és sikerül megvalósítania régi tervét: félelem nélkül tud majd magas erkélyekről, kilátókról szétnézni, hegyet mászni, gyönyörködni a kilátásban, vagy akár szárnyalni a felhők felett, mint egy madár... A mai találkozásnak vége. Leveszi a fejéről a virtuális valóság szemüveget, és ismét a terapeuta szobájában áll, aki monitorján mindvégig követte a Gyula által látottakat. Megbeszélik a tapasztaltakat és a további teendőket. A végső cél a tériszony leküzdése. Emellett persze – mintegy „melléktermékként” – Gyula számos olyan élményre szert tesz, amely csupán keveseknek adatik meg.

Egyre inkább terjed a VR, azaz a virtuális valóság (Virtual Reality) által kínált lehetőségek felhasználása a szórakoztatóiparban – de a gyógyítás terén is. A jelenséget lehet ócsárolni, lehet dicsérni, de semmiképpen sem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen legalább akkora technológiai lépésről van szó, mint a mozi, majd a TV megjelenése.

A VR-terápiák

megfelelő szakember által vezetett, terápiás körülmények között, előre kitűzött, személyre szabott célok elérése érdekében végzett, tudományos tapasztalatokon alapuló, szakszerű beavatkozások. A terapeuta vezetésével több érzékszervre ható, mesterséges és biztonságos virtuális környezetben nyílik lehetőség arra, hogy a segítséget kérő szenvedésnyomását enyhíteni lehessen.

Hogyan hat ez a módszer? A VR-t használó személy pontosan tudja, hogy amit maga körül lát, érzékel, az nem a valóság, és mégis annak éli meg, sok tekintetben reagál rá. Nagyban különbözik egy egyszerű háromdimenziós megjelenítéstől, hiszen az élmény teljesen körülvesz. Olyan ez, mint egy éber álom, amelyben pontosan tudom, hogy álmodom, mégis – egyfajta titkos szerződést kötve magammal – „elhiszem”, hogy ami történik velem, valóban lezajlik.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 5. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. december–2021. januári számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Az eltűnt ember nyomában, avagy az indulatkezelés művészete

  • Van-e önmagunkkal szemben kötelességünk?

  • Miénk-e a sorsunk?

  • Amikor csak a bizonytalanság biztos

  • Mire termett az ember?

  • „Nem tudok élni nélküle”? A passzív-agresszív partner

  • Az evés rejtett örömei

  • Csak a kezemet figyeljék! Mi a közös a pszichológusokban és a bűvészekben?

  • Hogyan hat a zenetanulás gyermekem agyára?

  • Hopp, most épp jól érzed magad! A well-being terápia

  • Álmodozni jó? A fantáziavilág fogságában

  • „Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?” Oktatás a járvány közepén

  • Életünk a korona idején

    Beszélgetés Kozma-Vízkeleti Dániellel és Kapitány-Fövény Mátéval

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Széles körű az egyetértés azzal kapcsolatban, hogy a világ legégetőbb kérdései közül sokra a pszichológia fogja megad

Vajon a varázslat működik a valóságban is? Használható a humor félelemoldásra, esetleg gyógyításra?

Ebben a helyzetben könnyen elveszítjük lelki egyensúlyunkat, mert nem tudunk menekülni előle.

„Papíron” még gondolhatjuk is, hogy jogunk van elbaltázni a saját életünket, de sokan és sokszor mégsem érezzük ezt valóságos válasznak...

Néha azonban olyasmit is el kell végeznie, amitől tulajdonképpen szenved… Képes „valamit valamiért” akciókra, a távol

Gondoltál már arra, hogy amikor dühösen rákiabálsz valakire, valójában főnököddé teszed az indulatodat – indulatoddal