Jelenlegi hely

Tévhitek a mozaikcsaládokról

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád. 

Szerző: 

Gyerekkorunk „és akkor az apa új asszonyt hozott a házhoz” mozzanattal induló meséi sem segítik elő, hogy ne borúlátóan gondolkodjunk a témáról. Az pedig, hogy a válás tabutémának számít manapság is, amikor legalább annyi házasság végződik így, mint amennyi nem, azt vonja maga után, hogy kevés a valóságon alapuló információ, ellenben annál több az elképzelt, kitalált hiedelem, a torzított sztereotípia. Nézzük a köztudatban leginkább előforduló tévhiteket a mozaikcsaládokról!

"A gyereket mindenképp traumatizálja a válás"

Érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon a gyermek életét valóban a válás ténye – vagy inkább a válás minősége nehezíti meg? Ha létezik jó válás, akkor az olyan, amelyben a szülők egyetértésben döntenek arról, hogy külön élve folytatják az életüket, mert mindkettőjük szerint jobb lesz így a család minden tagjának, s e döntésük után konstruktívan, együttműködően képesek megállapodni a kapcsolattartás rendszeréről. Ha mindez így történne, és a szülők ezt (abban a hitben, hogy valóban jól döntöttek) teljes biztonsággal sugároznák a gyermek felé, tisztán, nyíltan kommunikálnák neki az élet további menetét, a gyermek mindezt szorongások, félelmek nélkül elfogadná és természetesnek tartaná.

"A gyerek elutasítja az új párt"

A gyerekek rendszerint nem a szülő mellett megjelenő új partnert utasítják el, hanem a helyzetet. A helyzet pedig az, hogy a szülő – félve gyermeke szeretetének elvesztésétől – úgy gondolja, akkor tesz jót, ha bevonja őt az új párjával kapcsolatos döntésekbe. Ez azonban hatalmas teher a gyerek számára: nem az ő dolga lenne eldönteni, hogyan alakuljon a szülő új párkapcsolata. A felelősség terhe alatt tehetetlennek érzi magát, frusztrációja pedig az új partner felé irányuló agresszióban tör utat...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 3. számában olvasható 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. december–2021. januári számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Az eltűnt ember nyomában, avagy az indulatkezelés művészete

  • Van-e önmagunkkal szemben kötelességünk?

  • Miénk-e a sorsunk?

  • Amikor csak a bizonytalanság biztos

  • Mire termett az ember?

  • „Nem tudok élni nélküle”? A passzív-agresszív partner

  • Az evés rejtett örömei

  • Csak a kezemet figyeljék! Mi a közös a pszichológusokban és a bűvészekben?

  • Hogyan hat a zenetanulás gyermekem agyára?

  • Hopp, most épp jól érzed magad! A well-being terápia

  • Álmodozni jó? A fantáziavilág fogságában

  • „Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?” Oktatás a járvány közepén

  • Életünk a korona idején

    Beszélgetés Kozma-Vízkeleti Dániellel és Kapitány-Fövény Mátéval

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Kérdés, hogy még meddig és egyáltalán: miért?

Több százezer külföldön élő magyar valószínűleg nem fog tudni hazatérni a családjához, a különböző országokban beveze

Érzelmileg – általában véve és kapcsolataikban egyaránt – alig-alig terhelhetők, ezzel egy időben viszont rendkívül s

A lelki gondokat nemcsak a testi adottságokkal való elégedetlenség okozhatja! Vannak, akik ruházatuk és hajviseletük miatt érzik kellemetlenül magukat, mert társaik ezekért...

A harmónia elillan, s a két ember már nem érti meg egymást, egyre inkább sodródnak a szétválás felé.

Amennyiben egy gyerek életéből hiányzik a feltétel nélküli, biztonságot nyújtó időszak, elképzelhető, hogy egész élet