Jelenlegi hely

Ez itt a jótett helye

Néha azt kívánjuk, bárcsak ne kellene szinte kényszeresen engedelmeskednünk ennek a normának

Jótett helyébe jót várj – sokak szerint ez csak a mesében érvényes. Valójában azonban a viszonzás társas viselkedésünk egyik alaptörvénye; nem kis részben ennek köszönhető, hogy az emberi faj ilyen sokra vitte a földön. Mégis, a mindennapi életben néha azt kívánjuk, bárcsak ne kellene szinte kényszeresen engedelmeskednünk ennek a normának.

„Hajlandó vagyok szívességet tenni neked, mert bízom benne, hogy viszonozni fogod, és ha te teszel valamit értem, számíthatsz rá, hogy nem maradok adósod.” Ez a felfogás, a kölcsönös önzetlenség – tudományos kifejezéssel: reciprok altruizmus – átszövi mindennapi életünket, az egész emberi társadalmat. Ez teszi lehetővé, hogy az emberek együttműködjenek egymással, megosszák a feladatokat és szervezett csoportként olyan eredményeket érjenek el, amelyekre egyedül képtelenek volnának.

A kölcsönös önzetlenség nagyon szép, nagyon emberi vonásnak tűnik, de valójában sok állatfajra is jellemző. A főemlősök körében gyakori, de olyan, viszonylag egyszerűbb emlősöknél is megfigyelték már, mint a vámpírdenevér. Ezek a kis lények nagyon hamar legyengülnek és elpusztulnak, ha nem jutnak táplálékhoz, és szinte megható, hogy a jóllakott vámpírdenevérek hajlandók vért adni éhező társaiknak. No persze nem a saját vérüket adják, hanem azt, amit éppen zsákmányoltak…

A kultúra, a társadalmi erkölcs erőteljesen támogatja a kölcsönös önzetlenséget, és valószínűleg genetikai hajlam is él bennünk a szívességek viszonzására. Csakhogy minden rendszer, amely valamelyest bizalmi alapon működik, vonzza azokat, akik ki akarják használni, kisebb-nagyobb mértékben vissza akarnak élni vele.

A viszonzás normájának nem teljesen tisztességes kihasználására alapvetően kétféle módszer létezik. Az egyik, a primitívebb az, hogy valaki szívességet kér vagy fogad el másoktól, de esze ágában sincs viszonozni, illetve csak aránytalanul kis mértékben nyújt ellenszolgáltatást... Sokkal kifinomultabb módszer, ha valaki nem megszegni akarja a viszonzás normáját, hanem éppenhogy működésbe próbálja hozni – a saját javára. Ez a gyakorlatban szinte mindig azt jelenti, hogy az egyik fél kéretlen szívességet tesz a másiknak, majd pedig várja, hogy az viszonozza azt, mégpedig az ő jóval nagyobb kérésének a teljesítésével.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 3. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. augusztus–szptemberi számában
ezekről olvashat:

2020 augusztus–szeptember

  • Én igazán empatikus vagyok – A házasságok 8. hazugsága

  • Mi csak védeni akarunk téged!” – Helikopterszülők

  • A félelemre apellálás a meggyőzésben

  • Külföldön élő magyarok

  • Mi is az az intelligencia?

  • Gyerekek válás után – A váltott elhelyezés

  • Családi kassza – gyerekszemmel

  • Soha ne rázd meg a kisbabát!

  • „Szemünk fénye” az óvodában

  • Mit őriz az iskolaőr?

  • Éjszakai mozdulatok

  • Az autizmus színei

  • Villanófényben

  • A placebo-hatás

  • Segíthetek?

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Ha valaki mindig megmondja, hogy a gyereke mit és hogyan tegyen, akkor nem az önállósodás útján indítja el, hanem megtartja egy olyan, érzelmileg infantilis munkamódban, amit...

Mit tehetünk, milyen módszerek állnak rendelkezésünkre, ha egészségünket meg akarjuk tartani?

Az akaraterő egyfelől abban segít, hogy valamit megtegyünk - másfelől viszont abban, hogy valamit ne tegyünk meg.

Noha a magyarban nincs széles körben elterjedt kifejezés a jelenségre, nekünk is ismerős lehet.

Az egészséges fejlődéshez és működéshez egész életünk folyamán szükségünk van az elismerésre.

Amikor az emberek úgy érzik, hogy nincs kontrolljuk az életüket szorongató történések felett, intenzív