Nem hiszem, hogy van olyan tudomány, ami ezekre a kérdésekre egyszerű választ tudna adni: sem a pszichológia, sem az antropológia, sem a szociológia nem tudja a végső választ... A filozófiai hagyomány mindenekelőtt a szerelem problémája felől közelíti meg az összeillés kérdését... Azokat nevezhetjük összeillő párnak, akiknél működik a szexuális kémia, akiknek a társadalmi helyzete nem nagyon eltérő, vagyis lehetővé teszi a közös nyelvet és a hasonló gondolkodást, és akik kölcsönösen megerősítik egymást tudattalan elvárásaikban, vagyis önképük kifejlesztésében.

Személyes oldal - olyan tényezők, amelyekről tudunk – és amelyekkel kapcsolatban képesek vagyunk a változtatásra. Az összeillés egyik legfontosabb feltétele az érzelmi egyensúly... A második fontos tényező az intimitás és az otthonosság. Ha összeillünk valakivel, akkor nem egyszerűen passzolunk hozzá, hanem a közelében nyugalmat, biztonságot, kiegyensúlyozottságot érzünk: otthon vagyunk... Az élet nemcsak szabad döntésekből és elhatározásokból áll, hanem nagyrészt megszokásokból, rituálékból, állandóan ismétlődő helyzetekből. Az összeillés egyik legfontosabb háttérmozzanata az, hogy a szokásaink képesek-e egymásba fonódni és egyetlen szokásrendszerré átalakulni... És még valami: a humor. Ez egy rejtélyes faktor, és tudatosan nemigen lehet irányítani. Összeillő emberek esetében azonban megfigyelhető, hogy egymást felvidítják és egymás humorára érzékenyek. Az össze nem illés egyik legkiáltóbb jele az, amikor a két fél nem tud egymás humorán nevetni, sőt, ki is ölik egymásból a humort.

Úgy gondolom, nincs biológiailag kódolt összeillés, pláne nincs a csillagok által elrendelt szerelem, és a tökéletesen nekünk rendelt Másikra sem érdemes egy életen keresztül várni. Az együttélés és az összeillés nem automatikus dolog, de nem is teljesen lehetetlen. Tudatosítsuk az összeillés különféle mozzanatait és az össze nem illés okait is. Csak akkor élhetünk kielégítő kapcsolatban, ha számolunk avval, hogy vágyaink esetleg tényleg nem mindig illeszkednek egymáshoz természetes módon, és talán nem is értjük igazán a másik vágyát. Ettől nem szabad megrémülni. Ha viszont nem illünk össze a partnerünkkel, inkább válasszuk a szabadságot és a további keresést, mint a rossz kapcsolat kilátástalanságát. A megszokott biztonság gyakran csak illúzió.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 1. számában olvasható