Jelenlegi hely

Nem szeretek dönteni...

Az elbizonytalanodás lélektana
A fiatalabb generációk életét azonban sokszor az önértékelési kérdőjelekkel átszőtt bizonytalanság jellemzi

 Mindennapjainkat apróbb-nagyobb döntések szövik át. Lehet, hogy többségüket nem is éljük át igazán, mert nem töltünk órákat egy hűtőpult felett a gyümölcsjoghurtokat válogatva.

Szerző: 

Arról viszont többen beszámolhatnának, hogy egy cipő vásárlásakor valóságos beszerzőkörutakat bonyolítanak, ami legalább négy szakaszból áll: a „kinézés”, a „máshol keresés”, a „nehéz döntés meghozatala” és a „vásárlás”. Közben még lennie kell két ellenőrző üzletmegtekintésnek, és egy hétnek a gondolkozásra, mert „biztos, ami biztos”: a legjobbat kell megvenni. Akkor mit mondhatnánk azokról az érzelmi döntésekről, amiket a magánéletünkben, a családi életben, vagy a munkánkkal kapcsolatban kell meghoznunk? Vagy azokról, melyek mögött a kérdések jóval homályosabbak, és arról szólnak: „jól csinálom az életem?”

Ma, a mikrogenerációk korában úgy tűnik, mintha a szülők (X) és nagyszülők (Baby boomer) nemzedéke nem bajlódna annyira ezekkel a kérdésekkel. Hajtják a mókuskerekeiket, és nem mindig számolnak be arról, hogy dilemmát okozna számukra, mit is csinálnak jól vagy rosszul. Pedig nekik is léteznek komoly problémáik, akár a gyereknevelés, akár az életkor, akár az egzisztenciális pozíció terén. Mégis, sokszor úgy tűnhet, fegyelmezetten menetelnek előre – még akkor is, ha rossz irányba... „Nincs időnk megélezni a fejszét, mert vágni kell a fát!”  – lehetne a jelmondatuk. A fiatalabb generációk életét azonban sokszor az önértékelési kérdőjelekkel átszőtt bizonytalanság jellemzi – ami azt is jelenti, hogy életük minden területén nehezebb dolguk van felmenőiknél, mert egy eleve mozgó talajon kellene biztonságos tornagyakorlatokat bemutatniuk. A talaj mozog alattuk, olykor lejt a pálya és gyorsul az idő, melyben döntéseiket meg kellene érlelniük és aztán meghozniuk. Thomas Hylland Eriksen A pillanat zsarnoksága című kötetét azzal kezdi, amivel általában minden „régi típusú” gondolkodó.  Lehet, hogy kultúrpesszimistának, esetleg kultúrkonzervatívnak fogják őt gondolni, de akkor is leírja: „olyan társadalomban élünk, ahol már nincs idő egy öt centiméternél hosszabb gondolat végiggondolására”.

Igaza van. A gyorsaság nem tesz jót semmilyen érzelmi folyamatnak, csak a sodródásnak kedvez, ami után törvényszerűen megjelennek a kételyek. Az idősebb generációknak is vannak kérdőjelei az életüket illetően, de ők már egy kialakult vágányon haladnak. A fiatalabbak azonban gyakran még azt sem tudják, hová is kéne tenni a talpfákat, ahol majd nem siklik ki a vonat...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 5. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. augusztus–szptemberi számában
ezekről olvashat:

2020 augusztus–szeptember

  • Én igazán empatikus vagyok – A házasságok 8. hazugsága

  • Mi csak védeni akarunk téged!” – Helikopterszülők

  • A félelemre apellálás a meggyőzésben

  • Külföldön élő magyarok

  • Mi is az az intelligencia?

  • Gyerekek válás után – A váltott elhelyezés

  • Családi kassza – gyerekszemmel

  • Soha ne rázd meg a kisbabát!

  • „Szemünk fénye” az óvodában

  • Mit őriz az iskolaőr?

  • Éjszakai mozdulatok

  • Az autizmus színei

  • Villanófényben

  • A placebo-hatás

  • Segíthetek?

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Nem elég azt éreznünk, hogy megértjük a másikat – ezt ki is kell fejeznünk ahhoz, hogy ő is érezze a megértésünket.

Most részt vehet az ELTE testi tudatosságról szóló kutatásában és eredményéről egyéni visszajelzést kaphat.

Noha a magyarban nincs széles körben elterjedt kifejezés a jelenségre, nekünk is ismerős lehet.

Kimaradt éveket, meg nem élt érzelmi évtizedeket nem lehet instant módon pótolni...

Az egészséges fejlődéshez és működéshez egész életünk folyamán szükségünk van az elismerésre.

Önmagunkba zártság, erről szól most minden.