Jelenlegi hely

„Hol a boldogság mostanában?”

Mintha a boldogsággal kapcsolatban is attól félnénk, hogy ha nevén nevezzük, akkor elillan.

A boldogság olyan jelenség, amelyről leginkább múlt vagy jövő időben szoktunk beszélni. Úgy szoktuk emlegetni, mint ami valamikor volt, vagy mint amire vágyunk, de még nem jött el. 

A legritkább esetben fordul elő, hogy azt mondjuk: MOST boldog vagyok. Mintha attól félnénk, hogy maga a kijelentés, a boldogság jelen időben történő említése elzavarná tőlünk az érzést. Valahogy úgy vagyunk ezzel, ahogy az álmainkkal: amint álmunkban észrevesszük, hogy álmodunk, a legtöbb esetben felébredünk. Mintha a boldogsággal kapcsolatban is attól félnénk, hogy ha nevén nevezzük, akkor elillan. Amint kijelentjük: „Boldog vagyok!”, azonnal elkezdjük keresni, miért is vagyunk boldogok, és már bele is ragadtunk az érvek és ellenérvek hálójába: mérleget készítünk, mi szól a boldogság mellett, és mi ellene. Ebben a pillanatban már az ellenérvek súlyát latolgatjuk, vagyis azon gondolkozunk, miért is NEM vagyunk boldogok...

A pozitív gondolkodás a boldogság alapvető építőeleme. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a negatív élményeinkről, tapasztalatainkról nem veszünk tudomást, csupán azt, hogy megpróbáljuk azok pozitív oldalait is meglátni, és ami legalább ennyire fontos: észrevesszük, mennyi-mennyi olyan dolog történik velünk akár egy nap alatt is, amiért érdemes hálát adni...

A boldogság gyakorlásához kétségtelenül szükségünk van némi nagyvonalúságra. Ez a sértések, sértődöttségek, bántódások elengedésére vonatkozik. Nem szabad „könyvelni” a sérelmeinket, időnként nyugodtan megszabadulhatunk tőlük. A megbocsátás nagyvonalúsága és eleganciája szintén a boldogság útjának jellemzői...

A boldogság tehát nem pillanatnyi állapot, hanem folyamat, mely nem állandó örömérzettel jár, beleférnek az időszakos negatív érzések, gondolatok is. Fontos részét képezi kapcsolataink ápolása, céljaink szem előtt tartása – és időnkénti újrafogalmazása –, a jelen tudatos megélése, a pozitív gondolkodásra való hajlam, a sértettségekkel szembeni nagyvonalúság. Még rövidebben: annak a képessége, hogy életünket kellő derűvel kezeljük...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 2. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. okóber–novemberi számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Pedig olyan jól megvoltunk…

  • Aki él, az visszatérhet – Válás utáni gyász és remény

  • Mindenért az anya a hibás?

  • A passzív-agresszív anya – „Hiába teszem ki a lelkem…”

  • Félelem a haláltól, az élettől és a változástól

  • A mutyi metaforája – Az ismerősség vonzásában

  • Csalók és becsapottak – Valóságtorzítás, valóság-elrejtés és menekülés a valóság elől

  • Masni nyulat halála napján váltja Egon, a kaméleon

  • Egy párkapcsolat krízise - pszichoterápiás pillanatok

  • Élet – egy új életre várva

  • Agyunk fogyasztásmérője: a pupilla

  • Olyan jó egyedül?

  • Miért elégedetlenek a nők a mellük méretével?

  • A „szeretem” és a „nemszeretem” munkákról

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A lelki gondokat nemcsak a testi adottságokkal való elégedetlenség okozhatja! Vannak, akik ruházatuk és hajviseletük miatt érzik kellemetlenül magukat, mert társaik ezekért...

Korunk jellegzetes vonásai erősen befolyásolják a járványhoz való viszonyulásunkat, hétköznapjainkat, sőt, egymáshoz való viszonyulásainkat is.

Hogyan is állunk a „valósággal”? Miért szeretünk néha olyasmiben hinni, aminek kétes a valóságtartalma?

A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján indult impulzivitás-kutatáshoz 18-35 éves fiatalok j

Nem elég azt éreznünk, hogy megértjük a másikat – ezt ki is kell fejeznünk ahhoz, hogy ő is érezze a megértésünket.

Most részt vehet az ELTE testi tudatosságról szóló kutatásában és eredményéről egyéni visszajelzést kaphat.