Jelenlegi hely

„Akkor legalább a fájdalmat érzem…”

Önsértés kamaszkorban
Az önsértő viselkedés arra utalhat, hogy újra és újra kialakuló feszült, nehéz helyzet van a fiatal életében

Önsértő viselkedésnek azt nevezzük, amikor valaki akarattal kárt tesz saját magában, méghozzá úgy, hogy ezt nem öngyilkossági szándékkal teszi. Leggyakoribb formája a vágás, de előfordul égetés, sebek gyógyulásának akadályozása, ütés, karmolás, karcolás, stb. is. 

A kamaszok önsértő viselkedése napjainkban kifejezetten gyakori, a vizsgálatok alapján a kamaszok 15-46 százaléka életében legalább egyszer megsebzi magát feszültségcsökkentési céllal...

Miért is sérti meg magát valaki, hiszen bántani magunkat rossz, fájdalmas?

Ennek ellenére az a furcsa válasz a kérdésre, hogy leginkább a pillanatnyi elviselhetetlen szenvedéstől való megszabadulás szándéka vezeti azokat, akik ezt teszik. Tettét megelőzően az önsértő egy elviselhetetlen, feszültséggel teli lelki állapotba kerül – gyakorlatilag csak ez a megsemmisítő feszültség létezik számára, olyan érzése van, mintha minden más érzés elhomályosulna, elszürkülne, tompává válna. Kicsit mintha önnön létezése is megkérdőjeleződne benne, mintha a valóság valóságossága is eltávolodna. Ám miután az önmaga által okozott sérülést elszenvedi, felszabadulást él meg. A hirtelen jövő erős inger hatására „magához tér”, felszabadul, elkezd érezni. Elsősorban fájdalmat. A fájdalomérzettel azonban összekapcsolódik az endogén opioid rendszer aktiválódása is, ami arra hivatott, hogy a kívülről jövő sérülések utáni fájdalomérzetet csökkentse, és ez vezet elsősorban a „jó” érzéshez, a jelenség függőség-szerű vonásaihoz – ahelyett, hogy az illető megfelelő eszközöket sajátítana el belső feszültségének csökkentésére. A megélt megkönnyebbülés az önsértést megelőzőhöz képest összehasonlíthatatlanul jobb lelki állapot, s az illető kicsit visszazökken a valóságba is. A hozzánk forduló kamaszok ezt nagyon sokszor úgy fogalmazzák meg, hogy „akkor legalább a fájdalmat érzem, még az is elviselhetőbb, mint a lelki fájdalom”...

Mi a teendő, ha azt észleljük, hogy a gyermekünk időnként önsértéssel vezeti le a feszültségét?

Fontos komolyan venni, mivel az önsértő viselkedés arra utalhat, hogy olyan újra és újra kialakuló feszült, nehéz helyzet van a fiatal életében, aminek a megoldásában külső segítségre is szüksége lehet.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 1. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. április–májusi számában
ezekről olvashat:

2021 áprils–május

  • Mit kockáztatunk, mit kockázathatunk?

    Erkölcsi dilemmák járvány idején

  • Yalom és a pandémia

    avagy egzisztenciális kérdések napjaink krízishelyzetében

  • Fény és árnyék a személyiségben

  • Szex a karantén alatt

    avagy hogyan hat szexuális életünkre a pandémia?

  • „Most jót akarsz nekem vagy rosszat?”

    Szándéktulajdonítás a párkapcsolatokban

  • Az egyik fülemen be… és a másikon is!

    Testvérkonfliktusok

  • Mi történt a zenével?

  • „Csak akarnod kell, és meggyógyulsz!”

    A beteghibáztatás csapdája és a kiút keresése

  • Elveszett és megtalált realitás

    A virtuális valóság alkalmazásának lehetőségei a demencia elleni harcban

  • Újrakezdők

    Szingli apák, akik újra párt keresnek

  • Az agy folyton mesterkedik valamiben

  • Siker, csillogás – és ami mögötte van…

    A divatipar egészségkárosító hatásai

  • Macskapszichológia a karantén idején

  • Ha egyszer vége lesz…

    A járvány hatásairól – Tari Annamária, dr. Demetrovics Zsolt, Dr. Gyarmathy Éva, dr. Vizin Gabriella

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Tehetünk-e arról, ha nincs bennünk elég szeretet? Vagy tehetünk bármit is azért, hogy legyen?

Azt állítjuk, hogy nincsen olyan személyiség, amelyiknek ajánlott vagy nem ajánlott vállalkozás indítása.

Az elsődleges cél nem önmaga bemutatása, hanem a másik érzékeny pontjainak becserkészése.

Az ilyen emberekre jellemző a grandiózus, egocentrikus gondolkodás, a kiváltságosság-tudat és a dominancia. Úgy gondolják, felsőbbrendűek másokhoz viszonyítva...

Az ábrándozás, fantáziálás, álmodozás teljesen hétköznapi jelenségek - de hogyan lehet megkülönböztetni a normál mértékű fantáziálást a patológiás álmodozástól? 

Általában a perfekcionista emberről azt feltételezzük, hogy kívül-belül rendben van: tökéletes a ruházata, lakásában