Jelenlegi hely

Játék, határok nélkül?

A póker
Meggazdagodhatsz. De mit fizetsz érte?

 A póker nagyjából az utóbbi öt évben robbant be itthon is a köztudatba, egyszerre rengetegen kezdtek el játszani. Játszani? Dolgozni? Szárnyalnak a sikersztorik, sorra nyílnak az online termek, akár egy dollárral is nekivághatsz, hogy felépítsd a vagyonkád, és persze trendi – olyan ez, mint az aranyláz.

Szerző: 

Hát kell ennél jobb állásajánlat? Lehet játszi könnyedséggel ennél több pénzt keresni? Szerencsejáték ez egyáltalán? Meggazdagodhatsz – de mit fizetsz érte? Mitől nem válsz a szereppé, amit a teremben felveszel – a konzervatív megfontolt, az agresszív játékos, az örök blöffölő? Mennyire tartod kézben – vagy inkább ő téged? Végül is mi a póker? Ártatlan játék? Ártatlan? És játék egyáltalán? 

Válassz stratégiát!

A játék izgalma a kockázat Az, hogy nincs teljes bizonyosság, a modell sosem tökéletes, mindig marad egy rész, amely bejósolhatatlan, amely nem rajtunk múlik. Mindezt rengeteg racionális és irracionális – szükségképpen általunk szűrt – tényező alakítja, s persze a szerencse kiszámíthatatlanságából is fakad.

Szerkezetében is nagy a különbség a különböző játékok és azok lehetséges hatásai között. A pókerben nem a gép ellen játszunk, mint a nyerőgépeknél – és nem a bank ellen, mint a Blackjackben. Mindig emberek, játékostársak ellen, így valóban lehet következtetéseket levonni a játék egyes fordulóiból, és valóban lehet stratégiai modelleket felállítani a játék további menetére vonatkozóan. De hol a határ és mi az arány? Reálisan mennyire érezheti kontrollja alatt az adott helyzetet egy pókeres? Hogyan választható szét az, amire még befolyással tudunk lenni, és az, amire már nem? A szerencsejáték-függőknél általában épp ez az egyik sarkalatos pont: megszemélyesítik a gépet vagy a szerencsét („gyerünk, ne légy szemét!”), és különböző illuzórikus oksági modelleket állítanak fel, így illuzórikus kontrollba ringatják magukat, amelynek alkalmazásával hitük szerint befolyásolhatják az eredményt. Például: „Ha koncentrálok, kedvezni fog a szerencse”, „Először csak egy dollárt adok, nehogy elkapassam” vagy „Azért nem nyertem, mert nem mentem át időben a másik asztalhoz…” 

Ám a pókernek nem ez a gyenge pontja. Bár ez is szerencsejáték annyiban, hogy Fortuna jelen van, de forgandóságából adódóan hosszú távon a variancia eloszlik a játékosok között, ezzel nem érdemes törődni s számolni sem vele – emellett azonban számos matematikai és pszichológiai faktor is megjelenik (lapok és tétek esélye, pozíciók súlya, trükkök, irányítási helyzetek, a többiek játékstílusa, stb.), amelyek a tudás részét képezhetik, s amelyek hiteles alapot adhatnak különböző stratégiák kidolgozásához.

A szerencsejátékban elmerülő tehát épp azt hagyja figyelmen kívül, hogy a fordulók alakulása nem képességeit, előrelátását, körültekintését és választott stratégiáját tükrözi vissza, hanem pusztán azt a tényt, hogy a játékban megnyilvánuló események nem bejósolhatóak. Ezzel szemben a pókerben, az élethez hasonlóan, ténylegesen alkalmazhatóak stratégiák, hiszen bizonyos szinten valóban befolyással tudunk lenni az eseményekre – nem csupán azzal, hogy beszállunk-e vagy sem.

Pszichológia az asztalnál

Persze nagy a különbség az internetes és az élő játék között, némileg más készségeket igényel: online egyszerre több meccs fut, sokkal több leosztás megy ki egy óra alatt, ezért egy-egy handnek kisebb is a tétje, kisebb a nyomás. Online csak a licitmintázatok látszanak: az, hogy a másik hogyan hív, emel, dob vagy megad; ennek kell a gyengéit kiaknázni és megfelelően alakítani játékunkat. Élő játékban azonban az asztalnál ülők egy közös világot építenek fel, melyben jóval több szerep jut az emberismeretnek és a pszichológiának. A játék érzelmileg is sokkal megterhelőbb és magával ragadóbb, inkább szól a metajátékról, a szerepekről és a benyomáskeltésről – arról, amit a játékos kialakít magáról. Tökéletes színdarab, melyben – Goffman képével élve – mindenki felvesz egy szerepet és védi nemcsak a saját, hanem a másik „homlokzatát” is. Eközben azonban igyekszik a másik színfala mögé férkőzni, és úgy elültetni a „befolyásolás magjait”, hogy illeszkedjenek a másik rendszerébe, így az ne fogjon gyanút, mégis a szándéknak megfelelően változzon viselkedése. Kis túlzással a játékban a szerepstátuszok reflektálnak egymásra. Egy jó pókerjátékos valószínűleg igazi Machiavelli: nemcsak hogy hisz az emberek manipulálhatóságában, hanem hajlandó és képes is rá. Jó a helyzetfelismerő készsége és kezdeményező, adekvátak és gyorsak a reakciói, hamar átveszi az irányítást – és ami igen fontos, finom határérzékkel rendelkezik. Érzi, meddig mehet el a lebukás veszélye nélkül, hogy a másik saját, szabad döntéseként élje meg befolyásoltságát, míg végül a neki legtöbb hasznot hajtó döntést hozza…

Amennyiben azonban a játék egy teljes mikroközösséget hoz létre annak minden jellegzetességével, s a pénznek köszönhetően igencsak megjelenik egyfajta „tét” is, mennyiben marad mindez játék? Mennyiben az élet egy leválasztható szelete; mennyiben más, mint a mindennapi élet? A pókerben és az életben használt stratégiák mennyiben fedik egymást? Fontos pont: a játékok éppen arra vannak, hogy segítségükkel elpróbálhassuk mindennapi helyzeteinket – tét nélkül, ám az izgalom hevével.

A hatékonyság élménye

De hol van itt a határ a „gyakorlás” és az „éles” helyzet között? Meddig munka, és mikortól edzés, mikortól szórakozás? Mennyire választhatóak szét mindezek? Kézenfekvő lenne a feltételezés, hogy a szerencsejáték-függőknél a rengeteg kognitív torzítás, melyet játék közben alkalmaznak (illuzórikus okság és kontroll, szelektív emlékezet, események bejósolhatóságának hiedelme, nyereséget és veszteséget illető téves attribúciók), képviselteti magát a játékon kívüli életükben is. Igen meglepő, de a helyzet általában éppen ennek a fordítottja: „normális” életüket csődként élik meg, mely fölött nincs kontrolljuk, s éppen emiatt fordulnak olyan helyre, a játékterembe, ahol hatékonyságélményük önmegtévesztő mechanizmusaiknak köszönhetően megélhető, sőt irreálissá fokozható .Az események befolyásolhatóságára vonatkozó hiedelmek azonban egy kiegyensúlyozott pókerjátékban nem irracionálisak és nem is hiedelmek, hanem sok szempontból reális lehetőségek, s helyénvalóságuk  finom visszajelzője a játékostársakkal együtt felépített érzékeny rendszer.

A pókerrel ezért tehát más a helyzet – számos stratégia és modell átültethető a mindennapokba: például a szerencse ingadozásának elviselése és ennek a saját teljesítményről való leválasztása, valamint a rendszerben gondolkodás, hogy csak kettőt említsünk. Egyfelől tehát tökéletes szociális készségfejlesztés lehet, annak köszönhetően, hogy a társas helyzetek egy nagyon speciális és sűrített csomagját tárja elénk, melyben hiányos információk alapján a lehető leggyorsabban kell a lehető legtöbb szempont figyelembevételével a lehető legjobban dönteni. Másfelől azonban ezekben a mintázatokban minden játékos magányos – a bizalom a másik iránt maximum annyiban nyilvánul meg, hogy bízunk benne: saját előrejelzéseinknek megfelelően fog viselkedni.

És amennyiben életszerűsége miatt nem érezzük az alapvető különbséget a játék és mindennapjaink között, s életünk egyre nagyobb részét tölti ki a játék, idővel mitől nem válik ez az alapvetően haszonelvű hozzáállás az egyetlen életviteli elvünkké? Mitől nem lesz életünk helyzetek sora, melyben a játék során tökéletesített stratégiáinkat hatékonyan bevethetjük, és környezetünk mesteri alakítói lehetünk – csak éppen nem emberek, hanem reagáló és nekünk a lehető legtöbb hasznot hajtó gépek között…

A Mindennapi Pszichológia pályázatának díjnyertes dolgozata megjelent 2011. 3. számunkban.

Játékosok és nyertesek

Sál, kapucni, napszemüveg – megszokott kellékek egy pókermérkőzésen. A játékosok igyekeznek mindent elfedni, ami lapjaikról árulkodhatna az ellenfélnek. A játék folyamán figyelik egymást, a test minden apró rezdülését észreveszik. Blöfföléskor felgyorsul a lélegzés, kitágulnak a pupillák, ezért a napszemüveg, sálra a nyelés leplezéséhez van szükség. Jeff Sarwer, a világ egyik legtehetségesebb pókerjátékosa (képünkön) viszont legfeljebb egy napszemüveget szokott viselni – azt mondja, ennyi is elég annak, aki megtanult uralkodni a testén és teljes kontroll alatt tartja érzéseit. Ha az ellenfél megpróbálná „leolvasni” érzelmeit, egyszerűen átnéz a feje felett, mintha ott sem lenne… Ezért nem szokott online játszani, hiszen ott hiányzik a testbeszéd, ami fontos információkat árulhat el az ellenfél lapjairól. Jeff az év felében úton van, a világ sok versenyzőjéhez hasonlóan mérkőzésről mérkőzésre utazik. Három év alatt félmillió dollárt keresett a pókerrel, de nemcsak a játékból szerez jövedelmet, egy ingatlancég résztulajdonosa. Karrierjét fiatal sakktehetségként kezdte építeni – még tízéves sem volt, amikor elnyerte a világbajnoki címet, s ösztöndíjat ajánlott neki a Yale Egyetem. A sakkban szerzett képességei – az előre tervezés, a stratégia és az önfegyelem – a pókerben is jól hasznosíthatók. Minden döntés meghozatalakor végiggondolja a célja eléréséhez vezető lehetséges útvonalakat, mérlegeli a kockázatokat és a kilátásokat, akár a sakkban – meséli a Spiegel riportjában. A póker részben szerencsejáték, hosszú távon persze egyre kisebb szerepet játszik a szerencse – s egyre nagyobb hangsúlyt kap a matematika. Egy pókerjátékosnak pontos megfigyelőnek kell lennie, és az sem árt, ha jó memóriával – és legalább két bankszámlával – rendelkezik. Jeff az ingatlanbizniszből származó vagyonát jól elkülöníti a pókerezéssel nyert pénztől. Szerinte ugyanis egy profi pókeresnek különösen fontos, hogy a pénzhez semlegesen viszonyuljon, hiszen sok ezer euró múlik egy-egy döntésen, s nem szerencsés, ha a vesztés félelme befolyásolja a stratégiát.

Share

Ez is érdekelhet

Noha a magyarban nincs széles körben elterjedt kifejezés a jelenségre, nekünk is ismerős lehet.

Kimaradt éveket, meg nem élt érzelmi évtizedeket nem lehet instant módon pótolni...

Az egészséges fejlődéshez és működéshez egész életünk folyamán szükségünk van az elismerésre.

Önmagunkba zártság, erről szól most minden.

A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület tagjainak rövid előadásaival szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy könnyebben eligazodjunk ebben a bonyolult és érzelmileg megterhelő...

Habár az alkohol megítélése nem egységes, szinte minden kultúra egymástól függetlenül rájött az alko