Jelenlegi hely

Ittam. Beszólsz?

A részeg személyben „csőlátás” jön létre, egyszerre csak kevesebb információt tud feldolgozni

Néhány korty ital után kipirosodik az arcunk, csillog a szemünk, nagyokat kacagunk, viccelődünk és általában javulnak társas készségeink. Miért? Az alkohol szorongásoldó, relaxáló hatása miatt. 

Na de akkor miért van annyi kocsmai verekedés? Mitől lesznek a részeg emberek érzékenyek, s a valódi, de sokszor csak képzelt ugratásra, bosszantásra olyan agresszívek, hogy netán még ütnek is? Laurent Bègue pszichológus, a Grenoble-i Egyetem professzora szerint ennek az lehet az egyik oka, hogy az alkohol felerősíti az intencionalitási torzítást: az italos ember mások viselkedésének akkor is szándékosságot tulajdonít, amikor abban valójában semmilyen indíték sem volt, vagy egészen más célra irányult. Ha például egy másik spicces ember véletlenül nekidől a részegnek, az hajlamos lehet azt gondolni, hogy direkt lökdöste.

Bègue és munkatársai férfiakkal végzett kutatásukban próbáltak választ keresni a kérdésre. A kísérleti személyeknek azt mondták, hogy az ízérzékelést vizsgálják majd. Olyan koktélt kaptak, amely grapefruit-levet, gránátalma-szirupot, borsmentát és citromlevet tartalmazott, csakhogy a csoport egyik felének poharában alkohol is volt – körülbelül 5-6 feles vodkának megfelelő mennyiség. Az ivás után fél órán át töltelékfeladatokat kellett végezniük, amíg „beütött” az ital. Ezután következett a valódi feladat: a személyeknek 50 cselekvésleíró mondatot kellett elolvasnia, és el kellett dönteniük, hogy a mondatban szereplő személy szándékosan cselekedett-e. A mondatok között voltak olyanok, amelyekben egyértelmű a szándékosság („A nő a kulcsait keresgélte”, „A férfi begombolta a kabátját”), olyanok, amelyekben a cselekedet szándékos és véletlen is lehetett („A nő kitörölte az e-mailt”, „A férfi ráfirkált a papírra”), valamint olyanok, amelyek egyértelműen szándéktalanok („A nő megbotlott ugrókötélben”, „A férfi megfázott”). Az alkoholt kapott és nem kapott (intoxikált) férfiak egyöntetűen helyesen ítélték meg az egyértelműen szándékos vagy szándéktalan cselekedeteket, de a kétértelmű mondatok megítélésében már eltérés mutatkozott. Ezeket az alkoholt nem fogyasztó urak  szándéktalannak, míg a „beütöttek” szándékosnak tartották.

Vajon miért befolyásolja az alkohol az intencionalitás-érzékelést? Bègue munkacsoportja azt a nézetet képviseli, hogy józan állapotban erős kognitív kontroll alatt tartjuk, állandóan felülvizsgáljuk a szándékossági torzítást. Ha például valaki kétértelműen viselkedik, megpróbáljuk többféleképpen is értelmezni a magatartását. Az alkoholfogyasztás módosult tudatállapotot hoz létre, amelyben egyrészt oldódik ezt a gátló funkció, gyengül a kontroll. Másrészt beszűkül a figyelem: a részeg személyben „csőlátás” jön létre, egyszerre csak kevesebb információt tud feldolgozni. A részegek nem feltétlenül lesznek mind agresszívek, mert az alkohol az ivást megelőző hangulatunkat, érzelmi állapotunkat erősíti fel. Aki legjobb barátai körében a jó érzés fokozására iszik, az nevetgél, viccelődik (bár persze ennek a vidámságnak az elfogyasztott ital mennyiségével arányosan csökken a szellemi színvonala). Aki azonban munkahelyi vagy családi problémáit, frusztrációját fojtja az italba, annál csak az ivás kezdeti szakaszában érvényesül a relaxáló hatás, utána nagy eséllyel a dühös, agresszív érzések kerülnek felszínre. Ezután csak egy apró, véletlen koccanás kell, és a szándékossági torzítással kombinált, beszűkült gondolkodású részeg ember indulatai robbannak.

(ban)

Share

Ez is érdekelhet

Minél nagyobb a baj, annál nehezebb erőt merítenünk, annál nehezebb valóban támogató szavakat, gondolatokat találni a

A tökéletességre törekvés az élet több területén, így a sportban is hasznosnak bizonyulhat.

Van, akinek sikerül megtalálni élete párját (vagy hosszabb időre szóló partnerét), mások azonban bolyonganak az útvesztőben...

Fiatalos, még dolgozó, diplomás hatvanas nő (nevezzük Lilinek) jelent meg a mentálhigiénés tanácsadáson. 

A filozófiában kevés a széles körű konszenzus - ezek egyikét azonban már Arisztotelész is megfogalmazta: a tényekkel

Milyen folyamatok vezetnek el ahhoz, amikor  a hosszú együttlét utáni szakítást, válást vagy a szeretett fél elveszté