Jelenlegi hely

Versengő férfiak, együttműködő nők

Ilyen egyszerű lenne?
A férfiak együttműködőbbé váltak akkor, ha az ötfős csoportban legfeljebb két nő is jelen volt.

Öt egyetemista ül egy kis szemináriumi teremben a Pécsi Tudományegyetemen. Önként jelentkeztek egy kísérletre, érdeklődésük hozta ide őket – és annak reménye, hogy némi pénzt kereshetnek egy pszichológiai vizsgálatban. Nem ismerik egymást, a kísérlet vezetői pedig szigorúan a lelkükre kötötték, hogy nem beszélhetnek egymással a kísérlet ideje alatt. 

Annyit tudnak csak, hogy döntéseket kell majd hozniuk, és attól függően, mennyire döntenek jól, különböző összegekhez juthatnak, amelyet a játék végén, a helyszínen ki is fizetnek számukra. Feszült a csend a teremben, az öt önkéntes kissé aggódva várja, mi is lesz a feladat. Hamarosan kiderül, hogy egy olyan csoportos játékhelyzetben vesznek majd részt, ahol arról kell dönteniük, milyen mértékben hajlandóak együttműködni egymással. Az együttműködés ebben a helyzetben azt jelenti, mennyire hajlandók a kísérletvezetőtől kapott pénzt megosztani társaikkal. A helyzetet úgy formálták a kutatók, hogy gyorsan kiderül a résztvevők számára: az a csoporttag kapja meg a játék végén a pénzjutalmat, aki saját érdekeit tartja szem előtt, és nem, vagy csak igen csekély mértékben kooperál társaival... (A kísérlet leírását részletesen lásd Czibor Andrea: Együttműködés a laboratóriumban, Mindennapi Pszichológia 2016. 1.sz.)

Döntések és személyiségjellemzők

A fenti kísérleti helyzet egy azok közül, amelyekkel a Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutatócsoport tagjai modellezni próbálják, mely tényezők befolyásolhatják az emberek közötti együttműködést egy olyan szituációban, ahol a versengő, önérdekvezérelt viselkedés nagyobb haszonnal jár az egyén számára, mint a kooperáció. Kutatásaink során számos tényező szerepét elemeztük. Megnéztük, hogy az egyes résztvevők személyiségjellemzői hogyan hatnak döntéseikre, illetve a csoporton belüli együttműködés alakulására. Emellett jó néhány olyan helyzeti tényezőt is azonosítottunk, ami szerepet játszhat abban, hogy a játékok résztevői hajlandóak-e társaikkal kooperálni. Ez utóbbiak közül a kísérletek folyamán kezdett körvonalazódni egy olyan jellemző, amelyre a vizsgálati elrendezés során nem gondoltunk, azonban mégis úgy tűnt, hatással lehet a résztvevők döntéseire. Ez a tényező pedig a teremben helyet foglaló nők és férfiak aránya volt.

Nők és férfiak aránya

Az első, még csupán intuitív megfigyelésünk az volt, hogy ha az egy-egy alkalomra véletlenszerűen kiválasztott ötfős csoport kizárólag férfiakból állt, a csoporton belül rendszerint alacsony volt az együttműködés mértéke, a tagok önérdeküket követték, és nem igazán voltak hajlandóak társaikkal osztozni.  Ekkor döntöttünk úgy, hogy a statisztika eszközeivel is megvizsgáljuk, vajon a csoportban mutatkozó nemi arány hatást gyakorolhat-e arra, hogy a résztvevők milyen mértékben hajlandók saját érdekeiket félretéve a csoport közös hasznára koncentrálni.

Az elemzésekből érdekes mintázat rajzolódott ki. Kiderült, hogy valóban a csupán férfiakból álló csoportokban a legalacsonyabb az együttműködés mértéke. Az egyszerű spekuláció ezek után azt diktálhatta volna, hogy a csak nőkből álló csoportok lesznek a legkooperatívabbak. Eredményeink azonban nem ezt mutatták. Az látszott, hogy azokban a csoportokban találjuk a legmagasabb arányú „összefogást”, amelyekben férfiak és nők egyaránt jelen vannak. Az együttműködésnek leginkább kedvező nemi eloszlás az volt, amikor a férfiak számához képest kevesebb nő foglalt helyet a csoportban. Egy másik meglepő eredmény pedig arra mutatott rá, hogy a csoport nemi összetétele főként a férfiak döntéseit befolyásolta: ők voltak azok, akik együttműködőbbé váltak akkor, ha az ötfős csoportban legfeljebb két nő is jelen volt...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható

 

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A vizsgálatok szerint a magányosság-érzés szoros kapcsolatban van a negatív érzelmek túlsúlyával, a depresszió kockáz

Felbátorodva az anonimitás adta lehetőségektől, egy teljesen más személyiséget öltenek magukra, nemritkán kitolva erkölcsi határaikat is.

Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Életünk során rengeteg szócsatát vívunk - s a vita igenis produktív tud lenni, nemcsak a feszültség levezetése céljából.