Jelenlegi hely

Versengő férfiak, együttműködő nők

Ilyen egyszerű lenne?
A férfiak együttműködőbbé váltak akkor, ha az ötfős csoportban legfeljebb két nő is jelen volt.

Öt egyetemista ül egy kis szemináriumi teremben a Pécsi Tudományegyetemen. Önként jelentkeztek egy kísérletre, érdeklődésük hozta ide őket – és annak reménye, hogy némi pénzt kereshetnek egy pszichológiai vizsgálatban. Nem ismerik egymást, a kísérlet vezetői pedig szigorúan a lelkükre kötötték, hogy nem beszélhetnek egymással a kísérlet ideje alatt. 

Annyit tudnak csak, hogy döntéseket kell majd hozniuk, és attól függően, mennyire döntenek jól, különböző összegekhez juthatnak, amelyet a játék végén, a helyszínen ki is fizetnek számukra. Feszült a csend a teremben, az öt önkéntes kissé aggódva várja, mi is lesz a feladat. Hamarosan kiderül, hogy egy olyan csoportos játékhelyzetben vesznek majd részt, ahol arról kell dönteniük, milyen mértékben hajlandóak együttműködni egymással. Az együttműködés ebben a helyzetben azt jelenti, mennyire hajlandók a kísérletvezetőtől kapott pénzt megosztani társaikkal. A helyzetet úgy formálták a kutatók, hogy gyorsan kiderül a résztvevők számára: az a csoporttag kapja meg a játék végén a pénzjutalmat, aki saját érdekeit tartja szem előtt, és nem, vagy csak igen csekély mértékben kooperál társaival... (A kísérlet leírását részletesen lásd Czibor Andrea: Együttműködés a laboratóriumban, Mindennapi Pszichológia 2016. 1.sz.)

Döntések és személyiségjellemzők

A fenti kísérleti helyzet egy azok közül, amelyekkel a Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutatócsoport tagjai modellezni próbálják, mely tényezők befolyásolhatják az emberek közötti együttműködést egy olyan szituációban, ahol a versengő, önérdekvezérelt viselkedés nagyobb haszonnal jár az egyén számára, mint a kooperáció. Kutatásaink során számos tényező szerepét elemeztük. Megnéztük, hogy az egyes résztvevők személyiségjellemzői hogyan hatnak döntéseikre, illetve a csoporton belüli együttműködés alakulására. Emellett jó néhány olyan helyzeti tényezőt is azonosítottunk, ami szerepet játszhat abban, hogy a játékok résztevői hajlandóak-e társaikkal kooperálni. Ez utóbbiak közül a kísérletek folyamán kezdett körvonalazódni egy olyan jellemző, amelyre a vizsgálati elrendezés során nem gondoltunk, azonban mégis úgy tűnt, hatással lehet a résztvevők döntéseire. Ez a tényező pedig a teremben helyet foglaló nők és férfiak aránya volt.

Nők és férfiak aránya

Az első, még csupán intuitív megfigyelésünk az volt, hogy ha az egy-egy alkalomra véletlenszerűen kiválasztott ötfős csoport kizárólag férfiakból állt, a csoporton belül rendszerint alacsony volt az együttműködés mértéke, a tagok önérdeküket követték, és nem igazán voltak hajlandóak társaikkal osztozni.  Ekkor döntöttünk úgy, hogy a statisztika eszközeivel is megvizsgáljuk, vajon a csoportban mutatkozó nemi arány hatást gyakorolhat-e arra, hogy a résztvevők milyen mértékben hajlandók saját érdekeiket félretéve a csoport közös hasznára koncentrálni.

Az elemzésekből érdekes mintázat rajzolódott ki. Kiderült, hogy valóban a csupán férfiakból álló csoportokban a legalacsonyabb az együttműködés mértéke. Az egyszerű spekuláció ezek után azt diktálhatta volna, hogy a csak nőkből álló csoportok lesznek a legkooperatívabbak. Eredményeink azonban nem ezt mutatták. Az látszott, hogy azokban a csoportokban találjuk a legmagasabb arányú „összefogást”, amelyekben férfiak és nők egyaránt jelen vannak. Az együttműködésnek leginkább kedvező nemi eloszlás az volt, amikor a férfiak számához képest kevesebb nő foglalt helyet a csoportban. Egy másik meglepő eredmény pedig arra mutatott rá, hogy a csoport nemi összetétele főként a férfiak döntéseit befolyásolta: ők voltak azok, akik együttműködőbbé váltak akkor, ha az ötfős csoportban legfeljebb két nő is jelen volt...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható

 

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2020 augusztus–szeptember

  • Én igazán empatikus vagyok – A házasságok 8. hazugsága

  • Mi csak védeni akarunk téged!” – Helikopterszülők

  • A félelemre apellálás a meggyőzésben

  • Külföldön élő magyarok

  • Mi is az az intelligencia?

  • Gyerekek válás után – A váltott elhelyezés

  • Családi kassza – gyerekszemmel

  • Soha ne rázd meg a kisbabát!

  • „Szemünk fénye” az óvodában

  • Mit őriz az iskolaőr?

  • Éjszakai mozdulatok

  • Az autizmus színei

  • Villanófényben

  • A placebo-hatás

  • Segíthetek?

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A diagnosztizáltan major depresszióban szenvedő gyermekek körében nagyon magas arányú az öngyilkos magatartás.

Hogyan is állunk a „valósággal”? Miért szeretünk néha olyasmiben hinni, aminek kétes a valóságtartalma?

Veled is előfordul, hogy órákon át latolgatsz egy viszonylag egyszerű kérdést, vagy hogy nem tudsz választani a lehet

Ha valaki mindig megmondja, hogy a gyereke mit és hogyan tegyen, akkor nem az önállósodás útján indítja el, hanem megtartja egy olyan, érzelmileg infantilis munkamódban, amit...

Mit tehetünk, milyen módszerek állnak rendelkezésünkre, ha egészségünket meg akarjuk tartani?

Az akaraterő egyfelől abban segít, hogy valamit megtegyünk - másfelől viszont abban, hogy valamit ne tegyünk meg.