A kortárs kapcsolatok szempontjából fontos, hogy azoknak, akik testvérük születése miatt átesnek a testvérféltékenységen illetve -rivalizáción, később több eszközük lesz az alkalmazkodáshoz, empátiához, s jobban együtt tudnak működni, mint azok, akiknek nem volt ebben részük...

Egyke a párkapcsolatokban

A párkapcsolat és a származási családban betöltött testvérpozíció összefüggéseire pár- és családterápiás munkája során Walter Toman bukkant rá. Tapasztalatai szerint a testvérpozíció nemcsak az egyén személyiségére, megküzdési stílusára, személyiségére van hatással, hanem jelentős mértékben kiszámíthatóvá és bejósolhatóvá teszi a felnőttkori párkapcsolatok mintázatát. Ez annyit jelent, hogy összefüggések figyelhetők meg a testvérpozíciók és a párkapcsolatok között.

• A családjában egyedüli gyermekként nevelkedő személy tudja jól, hogy fiatal felnőtt korba lépvén családot kell produkálnia a szülei örömére (és elvárása szerint). Mivel perfekcionista, ebben is hajtja a vágy a tökéletességre – ám, mint korábban kiderült, a társas kapcsolatok terén nem eléggé járatos, bizonytalan, ez pedig akadályozza a magabiztos partnerkeresésben. Ha végre sikerül elindulnia a párkeresés útvesztőjében, választásában a biztonság lesz az elsődleges szempont. Olyan partnert keres, aki hasonlít a szüleihez, azaz aki mellett (továbbra is) megélheti az odaadó szeretetet, figyelmet, kényelmet, az esetleges határtalanságot. A párkapcsolatokban a biztonság érzése mellett a szenvedély, az intimitás is alapvető – kérdés sokszor az, hogy kapcsolataiban mennyire egyeztethető össze ez a két szükséglet.

• Az Egyke a szüleivel való együttélés során nem ismerte meg saját kompetenciáit, képességeit, nem tanulta meg, hol vannak a saját határai. „Neki mindent lehet” gondolatkörben élte életét. A „hatalomból” származó omnipotens érzése miatt azt gondolja, az a természetes, ha ő irányít, ha a vitás helyzetekben mindig neki van igaza. Számára azért is kizárt a konfliktusok egyenrangú megbeszélése, mert ebben a felállásban nem érzi magát biztonságban, hiszen számára az ismeretlen helyzetet. Az ismeretlenség pedig bizonytalansággal jár, amely az „Üljünk le és beszéljük meg” helyzetekben időnként feltörne belőle, amitől óvja magát. Tart attól, hogy ismét kiszolgáltatott, tehetetlen kisgyermeknek kell lennie, s ez ijesztő számára. Ha konfliktus esetén a beszélgetőpartner nem neki ad igazat, megsértődik, kirohan, lecsapja a telefont, büntet, „hisztizik”. Ezzel a magatartással, hozzáállással irányítja partnerét. Az a társ, aki el tudja fogadni Egyke partnere eme „útjelző tábláját”, megtanul ezzel együtt élni, benne marad a kapcsolatban – aki viszont nehezen viseli a szerepek ilyen leosztását, előbb vagy utóbb kilép belőle.

• Ha két egyke ember köteleződik el egymás felé, kapcsolatukban jellemző lehet az állandó dominanciaharc, az irányításért vívott küzdelem. Mivel gyermekként mind a ketten azt tanulták meg, hogy a család működése köréjük szerveződik, hozzájuk alkalmazkodnak a szülők, számukra ez vált természetessé. Nehezen mondanak le – nem is mondanak le igazán – központi és irányító szerepükről, ami állandó feszültséggel járhat.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható