Jelenlegi hely

Bizonytalanságaink

A neurózisok oka a túl sok információ, amivel szemben nem tudunk védekezni, és ami nem a tudásunkat növeli, hanem bizonytalanná és kiszolgáltatottá tesz.

A modern élet nem csupán azt jelenti, hogy a korábbi generációknál kényelmesebben és szabadabban élünk. A mi életünk számtalan olyan problémát is kitermelt, amivel nagyapáink és nagyanyáink még csak nem is találkozhattak. Nem kellett állandóan változtatniuk az életükön, új és új eszközöket vásárolniuk, vagy válogatniuk a rengeteg hír közül. 

Szerző: 

Ugyanakkor felesleges azon nosztalgiázni, hogy nekik mennyivel nyugodtabb, békésebb, kiszámíthatóbb életük volt, mert ez egyfelől nem igaz (hiszen háborúkat és válságokat kellett átélniük), másrészt a világ változását nem lehet feltartóztatni, és nekünk ebben a világban kell élnünk. Nosztalgiázni tehát nem érdemes, de a világ jelenlegi állapotáról érdemes gondolkodni.

A modern élet legfőbb jellemzője a változások gyorsasága és a szinte feldolgozhatatlan információtömeg. Életünk feltételei szakadatlanul átalakulnak, új szokások, új intézmények, új divatok születnek napról napra... A fejlett világ legtöbb országában ugyanazokkal a problémákkal küszködnek az emberek: fáradtság, depresszió, kiégés, magány, függőségek, alkohol, drogok. Egy felmérés rámutatott, hogy a nyugati világ országaiban minden harmadik embernek van vagy volt az élete során pszichés problémája. Az evolúciós pszichológusok és az agykutatók egyöntetű véleménye szerint ez azért van így, mert a túl nagy tömegű és túlságosan gyorsan változó információt az agyunk nem tudja feldolgozni. Ez a feltartóztathatatlanul áradó információtömeg hírek, képek és adatok formájában nem tudássá válik, hanem állandó információs zajjá. Ezt pedig csak más zajokkal lehet háttérbe szorítani – szórakozással, élményekkel vagy tudatmódosítással. A neurózisok oka a túl sok információ, amivel szemben nem tudunk védekezni, és ami nem a tudásunkat növeli, hanem bizonytalanná és kiszolgáltatottá tesz.

Olyan világban élünk ma, ahol szinte mindenről van információnk (mi történt éppen a világ legtávolabbi szegletében, mi az újabb fordulat kedvenc celebünk életében, valós időben kapjuk a híreket a Facebook-on sok száz ismerősünk élményeiről és gondolatairól), de ezek az információk elszigeteltek, nem alkotnak egyetlen nagy képet. Szinte mindenről tudunk, vagy tudhatunk, de valójában a világ egészéről nincs képünk Az információtömeg nem tudássá válik, hanem a szórakozás és a leskelődés forrásává – vagy szorongató és fenyegető tényezővé, ami elől nem tudunk kitérni. Az információ túltermelése és az egész hiánya között kínzó feszültség jön létre...

Nemcsak az a probléma, hogy túl sok az információ – sokkal inkább az, hogy nincs közünk a megszerzett információhoz. Az áradó képek és hírek virtuális világa valójában egy olyan idegen világ, amiben bármilyen hír bármikor érdekessé lehet – de ugyanígy bármilyen információ bármikor idejétmúlttá és feleslegessé is válhat. Mégis ez a virtuális világ válik egyre inkább az otthonunkká, és ebben próbáljuk kialakítani az énünket is. A Facebook például olyan fiktív önkép létrehozását teszi lehetővé, aminek esetleg alig van kapcsolata a valóságos emberrel – ám mégsem puszta csalásról van szó, hanem arról, hogy a Facebook egy második világ a valódi mellett, virtuális kommunikációval, virtuális barátságokkal, virtuális személyek közötti virtuális érintkezésekkel.

Bizonytalanságunk oka tehát egyrészt a hatalmas és feldolgozhatatlan információtömeg, másrészt az, hogy nincs képünk az egészről, vagyis a világban nem vagyunk otthon, csak a világ egy nagyon kicsi részében, harmadrészt az, hogy nincs eleven kapcsolatunk a tudással, sok mindenről tudunk, de nem tudjuk, hogy ennek a tudásnak az alapján hogyan építsünk fel egy értelmes életet...

Állandóan keresünk valamit. Azt hisszük, hogy információt keresünk, pedig nem: valójában a sok keresgélés, a Google-ban való szakadatlan kutakodás mélyén a bizonyosság keresése rejlik. Otthonosságra, értelmes életre és bizonyosságra vágyunk...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • Mindenért az anya a hibás?

    „Elég jó” és „elég rossz szülők” – a terápia tükrében

  • Illúziók fogságában

  • Mi az, ami még értékes?

  • KANAPÉ

    „Nem kell mindig mindent tudni”

    Interjú dr. Németh Dezsővel

  • Csodagyerekek

  • Nagyi, a szuperhős

    „Egy humán „rejtély” evolúciós magyarázata

  • A rendes ember mítosza

  • Transzgenerációs minták a párkapcsolatban

  • Mérgező pozitivitás ¬– avagy hello kittys ragtapasz a lábtörésre

  • A kóros nárcizmus a személyiségzavarok erdejében

  • Szorongás: rosszból is megárt a sok

  • VRelaxáció – avagy a semmittevés művészete

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Idén júliusban jelent meg a hír, hogy Laurent Simons belga-holland csodagyerek 11 éves korában fizikusi alap

A „rendes emberről” minden család kialakít egy narratívát - ez a mitikus alak hús-vér valójában nem létezik, de szell

A különböző osztályozó rendszerek elég sikeresen írják le a lényeget, a nagyzásosságtól az irigységig, az arroganciát

Az akár évtizedekig is elhúzódó, súlyos szociális izolációval járó állapotot, az ezzel járó sajátos viselkedést – és

Mit kezdjünk a bennünk lévő két, látszólag ellentétes erővel? Mit kezdjünk az emelkedettebb és az alantasabb személyiségvonásainkkal?

Ahhoz, hogy egy nőnek egészséges önbizalma, stabil identitása és megfelelő önbecsülése legyen, elengedhetetlen az apától kapott értékelés és elismerés.