Jelenlegi hely

Ha az orvos megbetegszik…

Miért nem törődnek eleget magukkal és miért terjedt el velük kapcsolatban a sztereotípia, hogy ők a legrosszabb betegek?

A kórházi dolgozók egészségi állapota rosszabb, mint a lakosság átlagáé - paradox módon az átlagnál gyakrabban szorulnak kórházi ellátásra, ami annak tudható be, hogy korai stádiumban nem kezeltetik a betegségeiket, addig halasztják a kezelést, míg végül olyan súlyos lesz a probléma, hogy kórházi ellátást igényel. Erre az eredményre jutott az a néhány éve nagy feltűnést keltett felmérés, melyet kórházi dolgozók hatalmas, 750.000 fős mintáján végzett a Truven Health Analytics nevű cég.

Az orvosszerep feladása?

Egészségügyi dolgozók számára szervezett támogató csoportjaink tapasztalatai és a szakirodalom egyaránt azt támasztja alá, hogy nagyon gyakran a tagadás a jellemző az orvosokra, ha tüneteket észlelnek magukon – ezért történik sokszor az, hogy már csak akkor jelentkeznek ellátásra, amikor a problémát nem lehet tovább hárítani, már komoly a baj...  Robert Klitzman, a Columbia Egyetem (USA) professzora 48 orvossal készített interjú alapján írt könyvet a témáról, melyben megállapította, hogy amikor megbetegedtek, a megkérdezett orvosok mindegyikét meglepte az orvosszerepből a betegszerepbe való átmenet, főként mert azt gondolták, hogy tudják, mi ez. Pozitív hozadékként számoltak be azonban arról, hogy a betegség-tapasztalat később növelte a betegekkel kapcsolatos érzékenységüket. Ezek az interjúalanyok – hasonlóan más orvosokhoz – orvosként, s nem betegként definiálták magukat, ez jelentette önmeghatározásuk abszolút bázisát. Ennek egyik oka, hogy az orvoslás, túl a pénzbeli és státusz-elismertségen, számukra „az élet értelmét" is jelenti. Strukturálja és szervezetté teszi életüket, ám ha az illető megbetegszik, ez az általános struktúra és szervezőelv is megbillen, ami különösen nehézzé teszi a betegszerep elfogadását. Az orvosoknak tehát nem csupán az egészségesből a beteg szerepébe való átmenettel kell megküzdeniük, mint az átlagembereknek (laikusoknak), hanem ezzel a másik identitás-problémával, az egész viselkedésüknek keretet adó orvosszerep feladásával is. És a tapasztalat azt mutatja, hogy ez az átmenet, az „orvos-Én” és a „beteg-Én” kontrasztja megrázza őket.

Tovább nehezíti a saját magukkal való törődést és a betegszerep felvételét, hogy az orvosok általában morális kötelességnek tekintik az egészséget: esküjében az orvos azt fogadta meg, hogy segít a betegeken – így ő nem dőlhet ki! Bizonyos orvosok azt mondták a fentebb említett interjúkban, hogy a legrosszabb, ami történhet velük, ha betegszerepbe kerülnek... Azoknak az orvosoknak különösen nehéz átadni a kontrollt és felvállalni az öndiagnózist és ön-gyógyszerelést, akik azonos szakmában vannak/voltak, mint a betegségük (például onkológusnak saját daganatos megbetegedése esetén). Az orvosi tudás segít, de akadályoz is. Például nehezíti az orvos-kiválasztást. Ezért jelennek meg a szélsőséges reakciók: vagy nem fordul senkihez a szakember a saját problémájával, vagy éppenséggel harmadik-negyedik-ötödik véleményt is kér, és mégsem tud megbízni azokban.

Kívül és/vagy belül?

A kórházi kezelésen átesett orvosok saját tapasztalatuk által szembesültek azzal is, hogy a gyógyítás rendszere nem a páciens, hanem az orvos és az egészségügyi intézmény ideje szerint működik. Megélték a várakozás és a szenvedés viszonyának összefüggését... Ez a tapasztalat azonban előrevivő is lehet: saját betegségükből sokat tanulhatnak, fontos felismerésekhez juthatnak betegellátási munkájukat illetően. Így például jobban megértik a betegek együttműködési problémáit, továbbá a különböző tünetekre és kezelési eljárásokra adott reakcióit az alapján, amit saját magukon tapasztaltak, illetve ahogy velük, mint betegekkel bántak.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 6. számában olvasható

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Akiket szeretsz, meg minden… De azért minden áldott nap, stresszes helyzetben, szűk helyen, hááát… Tapasztalatból kel

A pánik okozta társadalomlélektani hatások egyenlegét megvonva, pozitívumokat is említhetünk. A kényszerű elkülönülésben felértékelődnek az erős kapcsolatok, az otthoni...

Tájékoztató anyagunkban az alábbi témákkal foglalkozunk:

A cápa című film nagy részében a cápát egyáltalán nem is lehet látni, jelenlétére csak jelek – elsüllyedő emberek, vé

A tartós stressz olyan „diszharmónia”, amelyben felborulnak a biológiai rendszereink - hormon- és immunrendszerünk egyszerűen „kicsúszik” az egészséges idegrendszeri...

A stresszes állapotot kísérő leggyakoribb tünet – a pszichés feszültséggel párhuzamban – a has feszülése. A stressz persze tartós, ilyenkor a puffadás-tünet is krónikussá...