Jelenlegi hely

„Ahol untatnak, onnan menekülj!”

ha az ember jelen van a saját életében, akkor biztosan halad a cél felé

 Hogy is mondta Mérei Ferenc tanár úr? „Ahol untatnak, onnan menekülj! Mert vagy te nem vagy még érett arra, amiről szó van, vagy nem jól mondják el neked. Mert a világ nem unalmas! Mert az ember nem unalmas!"

Mert az ember úgyis csak azt építi bele tudatvilágába, ami megragadja, amire épp akkor és épp ott szüksége van. Amivel pedig nem tud mit kezdeni, azt egyszerűen az emlékezet homályában tartja. A „megsejtető tanulás” bízik abban, hogy az „átugrott űr idővel magától kitöltődik". Mert ha az ember jelen van a saját életében, akkor biztosan halad a cél felé, ami igazából nem egy külső elismerés, nem csupán a bizonyítvány, a diploma megszerzése – sokkal inkább az, hogy megértse, mi történik körülötte, hogy ráébredjen, milyen személyes jelentősége és értelme van az élményeinek. Hogy a részismeretet beépítse valami nagyobb egységbe. Mert a boldogság, a harmónia félig hódítás, félig ajándék – mondja Paul Claudel. S hogy ezt átélhessük, elfogadjuk, az akaraterő nem elég, ahhoz élmény kell. És öröm. És szeretet. És kíváncsiság.  Mert mi az élmény? Érzelmileg is átélt esemény, történés. Személyessé vált tapasztalat, amikor is a történéseket a saját maradandó lelki tartalmunkká alakítjuk.

Vajon megvan mindez a mai iskolákban, a mai egyetemeken? Megvan ez a mai diákokban? S ha nincs, felébreszthető-e bennük? Az előbbiek alapján bizton állíthatjuk és kimondhatjuk, hogy ma is vannak olyan oktatók, akik személyiségükkel, lelkesültségükkel, tudásukkal és humorérzékükkel kiemelkednek kollégáik közül. Lehet, hogy náluk sem tanul minden diák, de az biztos, hogy jobban odafigyelnek rájuk.

Ahhoz, hogy (a diákhoz) egyáltalán hozzá lehessen férni, jelen kellene lennie. A szó szoros és transzcendentális értelmében is fel kell emelnie a tekintetét ahhoz, hogy lásson, hogy találkozzon valamivel, valakivel. De ő az informatika, az elektronika világában él, és a figyelme is ehhez igazodik. Megszokta az osztott képernyőt, ahol egyszerre több információ jelenik meg. Megszokta, hogy telefonjának érintőképernyőjén egy kis mozdulattal már új hírrel, új „szenzációval" szembesülhet. Ha valamit nem ért, vagy ha valami nem érdekes, már „lapoz” is tovább. Nem mélyül el, nincs rá ideje, nincs hozzá türelme. Rengeteg a teljesítendő feladat – bár éppen történelemórán van, a pad alatt már a fizikára készül. A megkövetelt magas teljesítményszint miatt állandó stressznek van kitéve. Próbál megfelelni az elvárásoknak, szeretne egyszerre versenysportoló és kitűnő tanuló lenni. Ez persze szinte teljesíthetetlen – marad tehát a szorongás és az állandósult frusztráció. Sok esetben csak a túlélésre játszik...

Hogyan lehet mégis hozzájuk férni?

Meggyőződésünk szerint csakis élménnyel. Érzelmi hatással. Humorral. Személyes példával. A személyiség erejével. Az önismeret fejlesztésével. Az autonómia vonzó lehetőségének „felragyogtatásával". A bizalom kiépítésével. Hogy bármit mondhat és bármit kérdezhet. Hogy akár „olthat" is – de meg nem alázhat. A közös gondolkodás megteremtésével. És főleg: hogy ne készüljön az életre, hanem éljen. Most. Hogy az élet legyen a tananyag. Nem aktualizálni, hanem közel hozni. Úgy, hogy még akár egy Kazinczy és Berzsenyi közti feszültség is előhozhasson személyes élményeket. Az igényességre szoktatással. Hogy ne válassza mindig a könnyebbik utat, és ne hátráljon meg, ha nehézségekbe ütközik. És ehhez legyen állóképessége. Mert csak így fogja megtudni, mi az ő saját útja. Csak így fogja megtalálni, mi ad neki örömet. Csak így fogja megtalálni, mi az, ami számára életre szóló lehet. Ez az igazi motiváció...

„...a gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat. Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják, hova tartoznak, de ugyanígy szárnyakat is, amelyek az egyiket a kényszereitől és előítéleteitől szabadítják meg, a másiknak lehetőséget adnak új utakat bejárni, vagy inkább repülni." (J.W. Goethe)

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A vizsgálatok szerint a magányosság-érzés szoros kapcsolatban van a negatív érzelmek túlsúlyával, a depresszió kockáz

Felbátorodva az anonimitás adta lehetőségektől, egy teljesen más személyiséget öltenek magukra, nemritkán kitolva erkölcsi határaikat is.

Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Életünk során rengeteg szócsatát vívunk - s a vita igenis produktív tud lenni, nemcsak a feszültség levezetése céljából.