Jelenlegi hely

Elbeszélünk egymás mellett?

Hatékony párkapcsolati kommunikáció
A konfliktust sokszor nem maga a probléma, hanem a problémamegoldás módja hozza létre

Képesek-e vagyunk-e az élményeink megosztására, az empátiára, vagy párbeszédeink párhuzamos monológokká, szúrófegyverekké válnak? A legnagyobb szeretet mellett is hatalmas hibákat követhetünk el, ha összecsapássá élesítünk egy ártatlannak induló hétköznapi beszélgetést. 

Cikkek: 

Képesek vagyunk-e túljutni párkapcsolati gondjainkon? A kutatások szerint problémáink 60 százaléka nem megoldható, így kezelésük azon múlik, miként tudunk velük magunkban, illetve kapcsolatunkban „egyezségre jutni”. Talán csak egy területen nem bírunk dűlőre jutni, s ez képes egy egész életen átívelő frontvonallá válni: a  két ember közötti kommunikáció zavara. A párterápiára érkezők nagy része kommunikációs hiányosságok miatt jelentkezik. Még azoknál is többnyire ez húzódik meg a háttérben, akik mást jelölnek meg a legfőbb problémaként, például a bizalmatlanságot, az eltávolodást. A kérdés az, hogy képesek-e vagyunk-e az élményeink megosztására, az empátiára, vagy párbeszédeink párhuzamos monológokká, szúrófegyverekké válnak? A legnagyobb szeretet mellett is hatalmas hibákat követhetünk el, ha összecsapássá élesítünk egy ártatlannak induló hétköznapi beszélgetést. A konfliktust sokszor nem maga a probléma, hanem a problémamegoldás módja hozza létre – állítja a rendszerszemlélet. Milyen alapelveket érdemes tehát betartanunk, hogy élményeinket, nehézségeinket valóban meg tudjuk osztani partnerünkkel?

Közhelynek számít már, hogy nem kommunikálni lehetetlen – gesztusaink, mimikánk, hangunk folyamatosan „közvetít”... A legtöbben hajlamosak párjuk viselkedését automatikusan kapcsolatukra és magukra vonatkoztatni, annál inkább, minél nagyobb a kapcsolat érzelmi jelentősége, minél erősebb a szorongás, esetleg az indulat. Míg ugyanis a kommunikáció tartalmi szintjét főleg a kimondott szavak közvetítik, a kapcsolati szintet valójában a metakommunikáció – a hangszín, a mimika, a gesztusok – tükrözi hitelesen. A legfőbb probléma az, hogy mi magunk alig vagyunk tudatában metakommunikációnk társunkra vonatkozó jelentésének, arról viszont meg vagyunk győződve, hogy párunk viselkedését helyesen észleljük. Ezért a párkapcsolatokban nagyon gyakori gondolati torzítás a gondolatolvasás: „Tudom, mit gondolsz rólam, láttam rajtad!”.

Tehát következtetünk, fantáziálunk párunk viselkedése, rezdülései, hangszínei alapján, de voltaképpen biztosat sosem tudhatunk – legfeljebb, ha kérdezünk. Párkapcsolati kommunikációs alapszabály tehát: Kérdezz, ne csak következtess!

Tudatosítsuk tehát mindig a kapcsolatra vonatkozó értelmezéseinket, mielőtt félrevezetett érzelmeinktől vakon ellentámadásba kezdünk. Sokszor oda küldünk katonákat, ahol nincs is frontvonal. A másik oldalról pedig nagyon fontos, hogy szavaink, és azoknál is ordítóbb gesztusaink, hangszínünk, mimikánk kapcsolati jelentésének tudatában kommunikáljunk partnerünkkel...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 6. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

Egy férfitól – mióta világ a világ – azt várjuk el, hogy legyen olyan, akire támaszkodni lehet, aki szeretni tud, aki bátor és határozott.

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?