Hirdetés
Dr. Ujhelyi Adrienn
Dr. Ujhelyi Adrienn
egyetemi docens, ELTE Pszichológiai Intézet

A selfie pszichológiai kérdései

A Föld lakosságának fele készített már selfiet – legtöbben Ausztráliában, őket követik a kanadaiak és az amerikaiak. És bár a műfaj a 18-24 év közöttiek körében a legnépszerűbb, a híres „szelfizők” között találhatunk idősebbeket is: például az amerikai elnököt vagy a pápát. 

A selfie pszichológiai kérdései

Az Oxford Dictionary a 2013-ban az év szavává választott selfiet úgy definiálta, mint „olyan fotó, amelyet valaki önmagáról készít webkamerával vagy okostelefonnal, és feltölti egy közösségi médiaplatformra." 

Pszichológiai szempontból az a legérdekesebb, hogy a selfie milyen erőteljes reakciókat vált ki. A média például kifejezetten erős kritikával szemléli a jelenséget, gúnyt űzve mondjuk a – valóban – viccesebbnél viccesebb selfie-készítő segédeszközökből, karikírozza a selfie „tinilányos” jellegét, vagy a túl sok selfiet posztoló celebeket.

A selfiet gyakran mentális betegségként mutatják be, összekapcsolva a depresszióval, a nárcizmussal vagy akár a pszichopátiával. Egy időben felröppent egy rendkívül népszerű – ám később hoaxnak bizonyult – hír is, miszerint az Amerikai Pszichiátriai Társaság a túl sok selfiezést olyan mértékű problémának látja, hogy egy önálló elnevezéssel is illette: ez a selfitis.  Hiába cáfolták ezt szinte azonnal, a média és a közvélemény egyöntetű lelkesedéssel látta megerősítve elképzeléseit. Egy másik apropó, melynek kapcsán a selfiek rendszeresen bekerülnek a hírekbe, ha valamilyen negatív következménnyel– mondjuk balesettel vagy akár öngyilkossággal – kapcsolódnak össze.

De vajon mivel magyarázható a média leegyszerűsítő, patologizáló, sőt olykor akár démonizáló tálalási módja? Egyrészt saját működésmódjából fakadóan nyilván a figyelemfelkeltő, sőt drámai eseményeket emeli ki. De talán van egy másik, fontosabb oka is: az eladhatóság jegyében egyszerűen rezonál a közvélemény hasonló elképzeléseire...

A kutatások szerint a selfiek egyik fontos funkciója azok dokumentarista jellege. Sokan élettörténetüket írják meg e képek segítségével, ami így akár memóriánk kiterjesztésének is felfogható  – tulajdonképpen azt rögzíti, hogyan szeretnénk visszatekinteni az életünkre. Mindezzel valójában önmagunkra reflektálunk, önmagunkat szeretnénk jobban megismerni... Interjús kutatásoknál a résztvevők elsődleges szempontként említik, hogy egy képet akkor posztolnak, ha autentikusnak tartják, ha jól megjelenít valamit abból, amilyennek önmagukat látják.

Mások szerint a selfie épp az ellenkező oldalról közelíthető és értelmezhető – a hangsúly nem önmagunkon van, hanem a többieken, vagyis a selfie leginkább másoknak szól. Funkciója lehet például elfogadottságunk vagy népszerűségünk tesztelése...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 4. számában olvasható


Az alábbi lapszám(ok)ban megtalálható:

2015-04

2015-04