Jelenlegi hely

Ha megszólal a „vészcsengő”

Nem biztos, hogy szorongásunk, félelmünk fő tárgya az, amiről mi magunk azt hisszük…

A félelmekkel, szorongásokkal nem az a probléma, hogy vannak, hanem az, hogy az egyén szempontjából megterhelő mértékük korlátozhatja a személyiség fejlődési lehetőségeit, mindennapi életét – és pszichés tünetet okozhat.

Ugyanakkor a félelmeknek, szorongásoknak fontos lélektani jelentősége van: jelzések hogy valami olyasmi zajlik a külvilágban vagy a személyiségen belül, amire érdemes felfigyelni. Mintegy pszichés vészcsengőként szolgál: „Légy óvatos, nézz körül, tájékozódj, mert valami számodra kellemetlen történhet!” Csakhogy nem biztos, hogy szorongásunk, félelmünk fő tárgya az, amiről mi magunk azt hisszük…

Az eltüntetett szorongás

Bármilyen meglepő is, az egyén nincs mindig tudatában szorongásának, félelmének. Azért van ez így, mert amikor nagyon megterhelő lenne a szituációban születő rossz érzés, akkor az a személyiség védelme érdekében elhárítódik. Ez persze nem tudatos folyamat – nem akarjuk csinálni, hanem megtörténik velünk, s gyakran a környezet számára sem ismerhető fel a szorongás, a félelem.

Iván, a magas beosztásban dolgozó középkorú férfi alvászavara miatt kért segítséget. Egyik terápiás ülést így kezdte: „Húzós napom volt tegnap. Hazaszóltam, hogy ma később megyek, mert kocsikázni akartam egy kicsit. Kimentem az autópályára, szerencsére volt elég kamion.…  nagyon szeretek kamiont előzni. Amikor kerülöm, olyan közel húzódom hozzá, amennyire csak lehet,  mert imádom azt a pillanatot, amikor kikerülök az árnyékából. Ott van egy légörvény… Készülök rá, mert tudom, hogy amikor befejezem az előzést, nagyon erősen kézben kell tartanom az autót, nehogy  a felezőkorláthoz csapódjak.… És persze minél gyorsabban hajtok, annál nagyobb az erő, amivel az előzés befejezésekor találkozom… Ma 170-nel mentem, de nem kell félni,már rutinos vagyok. A z előzésben érzem az erőmet… néha közben azt mondom magamnak: „Jól van, még mindig te vagy a kormányos!” Az óra hátralévő részében kiderült, hogy nem egyszerűen húzós napja volt, hanem nagyon szorongáskeltő is. „Átszervezés lesz a munkahelyemen, és megsúgták, hogy valószínűleg én is repülök… de azért ez nem akkora tragédia, Legfeljebb máshol leszek főnök... Nem én leszek az első, aki így jár – van egy barátom, fogalmam sincs róla, mi van most vele, de azt hallottam, hogy iszik… Lehet, hogy nem talált munkát?”

Iván szorongott? Igen! Miből lehetett ezt tudni? Egyfelől mert ő ugyan könnyeden beszélt, de én, miközben hallgattam, szorongást és aggodalmat éltem át testi épségének veszélyeztetése és munkahelye elvesztésének a lehetősége miatt. Még a torkom is kiszáradt.  Másrészt nem véletlen, hogy eszébe jutott munkanélkülivé vált és vélhetően lecsúszott barátja…

A pszichoanalitikus elméletek között szerepel a „résztvevő megfigyelés” fogalma. Ennek lényege: ha úgy figyelünk valamire, hogy bele is tudunk feledkezni abba, amit látunk, hallunk, akkor ilyenkor keletkező gondolataink, benyomásaink, érzéseink összefüggésben vannak azzal, ami a szemünk előtt zajlik. Nem véletlen, hogy Ivánt hallgatva szorongást éltem át. Ő laza volt, én szorongtam – a tőle hallottak miatt. Csak én éltem át az ő érzéseit. Előfordul, hogy ha valami nagyon erős szorongással kerül szembe az egyén, akkor – hangsúlyozom, nem tudatosan – úgy próbálja hárítani, hogy a jelen lévő másikra tolja át.  Valójában Iván nagyon is szorongott a várható munkahelyi változások miatt. Érzései elől a kockázatos előzési manőverekbe menekült, aminek sikere azt az érzést biztosította, hogy képes uralni a körülötte történő eseményeket – azaz nincs mitől félnie.

Belső félelem, ami külső veszéllyé alakul

Nemcsak a felnőttekre, de a gyerekekre is jellemző lehet, hogy akkor is szoronganak, ha az nem látszik rajtuk. A passzív, visszahúzódó, bizonytalan, aggodalmaskodó viselkedésben könnyen felismerhető a szorongás, a félelem. Ha ezek az egyén jellemző viselkedésformái, már pszichés tünetnek tekinthetők...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 1. számában olvasható

 

                                  

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2021 február–március

  • Sikeres és kegyetlen nárcisztikusok

    Mindent a győzelemért!

  • Meghamisított emlékek

  • Ezt műveli a stressz az emlékeinkkel

  • Túl az igazságon

  • Az intimitás ereje

  • Tanulható-e a szeretet?

  • Pygmalion az interneten

    Az interneten ébredt szerelem kockázatai

  • Az online társkeresés buktatói és örömei

  • Amikor a szerelmes üzenetek „munkatársivá” válnak

  • A JÖVŐ PSZICHOLÓGUSAI

    • A desszertnek mindig van hely?
    • Társállat a családban
  • „Egy kép felér ezer szóval”

    Lencsevégen a videotréning módszere

  • A függőség hálójában

    Egy segítő szakember tapasztalatai

  • „Egyszer hopp, másszor kopp”

    Pénzügyi sérülékenység

  • Manipuláció a munkahelyen

  • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Az elsődleges cél nem önmaga bemutatása, hanem a másik érzékeny pontjainak becserkészése.

Az ilyen emberekre jellemző a grandiózus, egocentrikus gondolkodás, a kiváltságosság-tudat és a dominancia. Úgy gondolják, felsőbbrendűek másokhoz viszonyítva...

Sok helyzetet meg lehet oldani „házon belül”, ám ajánlatos külső szakemberhez fordulni, ha azt tapasztalja a család, hogy nem képes megoldani a felmerülő problémákat.

A major depresszió a mentális zavarok közé tartozik, mely a gyermekek 1-2 százalékát, a serdülők 4-8 százalékát, míg

Általában a perfekcionista emberről azt feltételezzük, hogy kívül-belül rendben van: tökéletes a ruházata, lakásában

Népbetegségről van szó, világszerte becslések szerint 300 millió, Európában pedig nagyjából 40 millió ember érintett.