Jelenlegi hely

Baba-mama párbeszéd – értem, vagy félreértem?

Kapcsolati zavarok korai felismerése – 1.
Befelé figyelek, a saját problémáim, feldolgozatlan sérüléseim és veszteségeim foglalnak le, nem tudok „kifelé” figyelni – kifelé, a babám felé.

Mindenki úgy indul neki a gyermekvállalásnak, gyermekszülésnek, hogy azt képzeli el, gyermekével szoros, bizalmas, szerető kapcsolatot alakít majd ki, és sok-sok örömöt fognak együtt megélni. 

Aztán amikor ez mégsem így történik, ha valami mégis félresiklik, ha mégsem a harmónia lesz uralkodó, sokan keresni kezdik a válaszokat, és igen gyakran felteszik a kérdést maguknak: „hol is rontottam el”? Bár nem pontos a megfogalmazás, mégis nagyon fontos kérdés, hogy szülőként hol is, mit is kellett vagy lehetett volna másképp tennünk. Egyáltalán: mi szülők szúrjuk el, vagy mitől, hogyan siklanak félre a dolgok? Miért nem lesz azzal a várva várt, aranyos, szép kisbabával örömteli az élet? Miért lesz tele a kapcsolat feszültséggel, szorongással, félreértéssel, nehezteléssel, csalódással? Mit tehettünk volna másként? Csak rajtunk múlik vajon? Hol és miért kezdenek a dolgok elromlani? Hol van az a pont, amikor még minden rendben volt? Hogyan vehetjük észre, ha kezdenek félrecsúszni a dolgok? Az nyilván nem kérdés, hogy minél előbb, annál jobb felismerni, hogy már nem ugyanaz… nem ugyanaz, mint amilyen volt, vagy nem ugyanaz, mint amit elképzeltünk, ami a fantáziánkban élt…

Az érzelmi és viselkedési problémák, zavarok gyökereit kutató szakemberként ezekre a kérdésekre kezdtem keresni a választ, a minél korábbi segítségnyújtás reményével, ami esetleg még visszafordíthatja a folyamatot, másik vágányra terelheti a kapcsolatot. A kapcsolat pozitív vagy negatív jellegzetességei ugyanis erőteljesen befolyásolják mindkét fél testi-lelki és szellemi egészségét...

Mikor is kezdődik ez a kapcsolat, milyen tényezők befolyásolják, hogy jól vagy rosszul alakul-e? A kapcsolat kezdetére vonatkozó kérdésre igen nehezen tudok válaszolni, mert generációkkal korábban is kereshetem annak az okait, hogy a jelenben miért nem tudok úgy viszonyulni a babámhoz, ahogyan az (neki, és mások szerint, esetleg saját magam szerint is) jó lenne. Lehet, hogy anyám sem ölelgetett, dicsérgetett soha engem – de hogyan is tehette volna, amikor ő sem kapott semmi ilyesmit a saját anyjától, és persze az anya anyja sem… Felmenőim sérüléseivel, fájdalmaival, kapcsolati mintázataival „terhelten” fogok felnőni, és felnőtt nőként párkapcsolatot építeni, majd vágyni, tervezni a kisbabámat… akivel a kapcsolatom abban a pillanatban kialakult, hogy először gondoltam a majdani létezésére. Nos, talán itt van a kapcsolatunk kezdőpontja...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 6. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • A tudás hatalom?

  • A nagy Ő nyomában

    „Álom vagy – vagy valóság?

  • „Egyedül maradtam - és most boldogabb vagyok”

  • Megbízom benned, de ugye adsz kódot a telódhoz?!

    „Alacsony önértékelés – kóros féltékenység?!

  • KÖRVONAL – „Valahogy mindig azt érzem, hogy a végén helyükre kerülnek a dolgok”

    „Beszélgetés dr. Tárnok Zsanettel

  • Légy önmagad!

    A Selbst titkai

  • A stílus maga a… mi is?

  • Legyetek (mindig) jók?

    Nárcisztikus szülők gyerekei – az anya szerepe

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek!

    „Szorong az iskolától – hogyan segítsünk gyermekünknek?

  • A jól (félre)ismert depresszió

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A nárcisztikus szülő a gyermekére mint önmaga meghosszabbítására, személyisége „kihelyezett tagozatára” tekint, nem v

Ma közel 23 ezer gyermek él állami gondoskodásban. További 140 ezer gyereket bármikor elvehetnek a szüleitől.

Inkább az fontos, hogy mi magunk találjuk meg a saját megoldásainkat – így válunk majd elég jó szülőjévé gyermekeinkn

A nagymamák kulcsfontosságú szerepet játszanak az unokák fizikai és pszichés jóllétét – és végső soron túlélését – illetően. 

Sokszor előfordul, hogy az életük sok területén jól teljesítő nők és férfiak anyjukhoz, szüleikhez való kapcsolata ér

A „rendes emberről” minden család kialakít egy narratívát - ez a mitikus alak hús-vér valójában nem létezik, de szell