Jelenlegi hely

Elmerülni a szégyenben

Vélhetően mi magunk is éreztünk már cselekvőképességünket akadályozó, kisebbrendűséggel, tehetetlenséggel, félénkséggel s az elrejtőzés vágyával együtt járó állapotot – vagyis mélyen szégyenkeztünk.

Szerző: 

A szégyen másodlagos, úgynevezett önértékelési érzelem, amely gyermekkorban, 2-3 éves korban jelenik meg, és más önértékelési érzelmekkel együtt (mint például a bűntudat és a büszkeség) elsősorban a szociális kihívásoknak való megfelelésben játszik nagy szerepet. A bűntudatot korábban gyakran összemosták a szégyennel, holott a két érzelem között alapvető különbségeket lehet megfogalmazni. Lényeges eltérés, hogy szégyenünk az énünkre, míg bűntudatunk a viselkedésünkre vonatkozik. Vagyis ha szégyenkezünk, azt érezzük, nem olyanok vagyunk, amilyenek lenni szeretnénk, míg bűntudat esetén a probléma forrása az, hogy úgy látjuk, megbántottunk valakit vagy rosszat tettünk valakivel. Szégyen esetén teljes valónkat érezzük elfogadhatatlannak és emiatt gyakran megbénulunk, lefagyunk, míg bűntudatnál jóvátételi cselekvéseken gondolkodunk, például igyekszünk bocsánatot kérni...

A szégyen teljesen adaptív, egészséges jelenségnek tekinthető mindaddig, amíg átmenetileg, a megszégyenítő helyzetek érzelmi reakciójaként jelenik meg. Ugyanakkor bizonyos – többnyire gyermekkorban gyökerező – tényezők hatására könnyen olyan internalizálódott, krónikus, identitásunk részét képező állapottá válhat, mely állandó vagy hosszan tartó szégyenkezést, gyötrődést eredményez. Ezt az állapotot nevezhetjük krónikus szégyennek. Úgy tűnik, az erős krónikus szégyennel élő személyek a megszégyenítő helyzetekre erőteljesebb reakciókat adnak, s körükben gyakoribb a különböző mentális zavarok kialakulása...

A szégyen kialakulásához nem szükséges az, hogy az egyén bármi rosszat cselekedjen. Maga a szégyenélmény egy titok vagy egy vélt hiányosság hatására is kialakulhat.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 5. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • Mindenért az anya a hibás?

    „Elég jó” és „elég rossz szülők” – a terápia tükrében

  • Illúziók fogságában

  • Mi az, ami még értékes?

  • KANAPÉ

    „Nem kell mindig mindent tudni”

    Interjú dr. Németh Dezsővel

  • Csodagyerekek

  • Nagyi, a szuperhős

    „Egy humán „rejtély” evolúciós magyarázata

  • A rendes ember mítosza

  • Transzgenerációs minták a párkapcsolatban

  • Mérgező pozitivitás ¬– avagy hello kittys ragtapasz a lábtörésre

  • A kóros nárcizmus a személyiségzavarok erdejében

  • Szorongás: rosszból is megárt a sok

  • VRelaxáció – avagy a semmittevés művészete

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A nagymamák kulcsfontosságú szerepet játszanak az unokák fizikai és pszichés jóllétét – és végső soron túlélését – illetően. 

Valószínűleg kevesen vitatkoznának azzal a kijelentéssel, hogy az iskola időnként rendkívül fenyegető közeg a diákok

Néha úgy hozza az élet, hogy költözés vagy más családi változások miatt egy gyermek új környezetbe kerül, ez pedig a legtöbb esetben megviseli őket.

Nem feltétlenül jelent betegséget, ha egy 2-3 hétig jól alvó, nyugodt csecsemő síróssá válik, és látszólag indokolatl

Idén júliusban jelent meg a hír, hogy Laurent Simons belga-holland csodagyerek 11 éves korában fizikusi alap

Sokszor előfordul, hogy az életük sok területén jól teljesítő nők és férfiak anyjukhoz, szüleikhez való kapcsolata ér