Jelenlegi hely

„Power posing” – A befelé sugárzó erő

Nem a hatalom fitogtatása vagy a fölénybe kerekedés a cél, hanem a saját képességeinkbe vetett hit és az önbizalom megerősítése

A nonverbális viselkedés szakirodalmának nagy részével ellentétben Cuddy és munkatársai  nem arra kerestek választ, mit kommunikálunk magunkról mások felé, amikor így vagy úgy viselkedünk, hanem arra, hogy mindeközben milyen változások történnek a testünkben és a gondolkodásunkban. Hatalmas különbség!

 

Szerző: 

A kutatók régóta tisztában vannak azzal, hogy a legkülönfélébb állatfajoktól az emberszabásúakon át az emberig az élőlények bizonyos expanzív, erőt vagy agressziót kifejező pózokkal, mozdulatokkal fejezik ki dominanciájukat. A hím páva kiterjeszti a farktollait, hogy lenyűgözze a nőstényt; a nőstény hattyú felágaskodik és a szárnyával csapkod, hogy elijessze a fiókáit fenyegető embert. A gorilla mellét kidüllesztő, mellkasát öklével csapkodó képe szinte automatikusan az alfahím sztereotípiáját és az ehhez kapcsolódó asszociációkat ébreszti fel bennünk, és csupán a viselkedésük, testbeszédük alapján könnyen meg tudjuk különböztetni egy csimpánzcsapat alfahímjét is egy passzív, alárendelt hímtől. Az embernél sincs ez másként – a testbeszédünk világosan megmutatja, hogy mekkora hatalommal, önbizalommal rendelkezünk, mennyire érezzük magunkat fölényben vagy alárendelve a beszélgetőtársunkhoz képest. Olyan kutatás azonban mindezidáig nem létezett, amely azt vizsgálta volna, hogy egy erőt, dominanciát, magabiztosságot sugárzó viselkedés „visszafelé” is hat-e – azaz erősebbnek, magabiztosabbnak érezzük-e magunkat általa? Az az erő, amelyet kifelé, mások felé kommunikálunk, képes-e befelé, az érzéseink, gondolataink irányába is hatni, egyfajta befelé sugárzó erőként?

Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, először is tudnunk kell, milyen szubjektív érzések, illetve fiziológiai állapotok jellemzik azokat az embereket, akik nagy hatalommal és önbizalommal rendelkeznek. Az ilyen személyiségek neuroendokrin profilja lényegében két hormon esetében különbözik a kevésbé dominánsakétól: a tesztoszteron magasabb, illetve a stresszhormonként is ismert kortizol alacsonyabb szintjében. Általában szubjektíven is erősebbnek és magabiztosabbnak értékelik magukat; jobban ki tudják használni kognitív képességeiket, asszertívebbek, gyorsabban cselekszenek, s hajlamosabbak több kockázatot is vállalni. Mindezek alapján Cuddy és munkatársai azt a kérdést tették fel: vajon az „erős” pózok felvétele („power posing”) segíthet-e abban, hogy valóban erősnek és magabiztosnak érezzük magunkat – illetve hogy ez a fiziológiai mutatóinkban is megmutatkozik-e. A válasz egy hangos és egyértelmű igen, amelyet egy lenyűgözően egyszerű kísérlettel demonstráltak. A résztvevőket két csoportra osztották, az egyikben egy erőt sugárzó, magabiztos pózt kellett felvenniük és két percig tartaniuk, a másikban pedig ennek az ellenkezőjét. Az erős póz a nonverbális viselkedéssel foglalkozó szakirodalom alapján olyan testhelyzet, amely egyrészt expanzív, azaz nagy helyet foglal el a térből (pl. terpeszállás, csípőre tett kezek), másrészt a testtartás nyitott (pl. a kezek össze vannak fonva a tarkón). A „gyenge póz” ennek pontosan az ellenkezője: a testtartás inkább zárt, a karok vagy lábak keresztezettek, és a test összehúzódik, kevés helyet foglal el a térből. A kísérlet előtt és után is nyálmintát vettek a résztvevőktől, hogy ebből kimutathassák a tesztoszteron és kortizol szintjének változását.  Az eredmények magukért beszélnek. Az erős pózokat felvevő alanyok nem csupán nagyobb önbizalomról és kontrollérzésről számoltak be, mint a másik csoport tagjai, de a hormonszintjükben is változás mutatkozott. A tesztoszteronszintjük 20 százalékkal emelkedett, kortizolszintjük pedig 25 százalékkal csökkent a kísérlet előtti értékhez képest – azaz már kétpercnyi pózolás valódi fiziológiai változásokat okozott a szervezetükben. A másik csoport tagjai ezzel ellentétes mintázatot mutattak: tesztoszteronszintjük 10 százalékkal csökkent, kortizolszintjük 15 százalékkal nőtt, és szubjektíven is kevésbé érezték magukat magabiztosnak.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 5. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • A tudás hatalom?

  • A nagy Ő nyomában

    „Álom vagy – vagy valóság?

  • „Egyedül maradtam - és most boldogabb vagyok”

  • Megbízom benned, de ugye adsz kódot a telódhoz?!

    „Alacsony önértékelés – kóros féltékenység?!

  • KÖRVONAL – „Valahogy mindig azt érzem, hogy a végén helyükre kerülnek a dolgok”

    „Beszélgetés dr. Tárnok Zsanettel

  • Légy önmagad!

    A Selbst titkai

  • A stílus maga a… mi is?

  • Legyetek (mindig) jók?

    Nárcisztikus szülők gyerekei – az anya szerepe

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek!

    „Szorong az iskolától – hogyan segítsünk gyermekünknek?

  • A jól (félre)ismert depresszió

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A nagymamák kulcsfontosságú szerepet játszanak az unokák fizikai és pszichés jóllétét – és végső soron túlélését – illetően. 

Megműtöm vagy nem műtöm meg? Örömet szerzek vagy lavinát indítok el? Etikus vagy nem etikus? A praxis mindennapi, állandó dilemmái ezek – állítja dr. Juhász Péter plasztikai...

Kiderült az is, hogy az ember a nemek közti 8%-os élettartam-különbséggel még a kiegyensúlyozottabb fajok közé tartoz

Irwin D. Yalom szerint a haláltól való szorongás alapmotivációnk, „ösztönszinten hat – beépült minden apró sejtünkbe – és az élet minden mozzanatát befolyásolja”, csak...

Hogyan reagáltak elődeink azokban az évszázadokban, amikor a járványok kiváltó okairól és az ellenük való hatékony fe

A tetoválást viselők nagy része sokáig győzködi magát arról, hogy jó döntés volt magára varratnia az adott mintát.