Jelenlegi hely

Tudnak-e számolni a csecsemők?

A babák is megunják egy idő után, ha ugyanazt látják sokáig, és érdekesebbnek találják az újszerű dolgokat

A kutatók nagyon sokáig keveset tudtak arról, hogyan látják a csecsemők a világot. Az utóbbi három évtizedben azonban robbanásszerű változások történtek, és egyre pontosabban tudjuk, milyen képük van a babáknak a körülöttük lévő dolgokról.

Szerző: 

Sokáig azt gondolták a pszichológusok, hogy a csecsemők szinte semmit nem értenek a körülöttük lévő világról, azonban az utóbbi évtizedekben egyre több meghökkentő képességükre derül fény. Ebben a körképben azt tekintjük át, hogy a még nem is beszélő babák vajon mennyire értik az olyan absztrakt fogalmakat, mint a mennyiség, vagy hogy képesek lehetnek-e számolni.

Az első elméletek: számolás csak iskoláskortól

A pszichológia mint tudomány a 19. század végén született meg, és meglepően sokáig nem volt átfogó elmélet a gyerekek intellektuális fejlődéséről. A legnagyobb hatású úttörő a 20. század első felében Jean Piaget svájci pszichológus volt, aki részletes leírásokat adott arról, hogy a gyerekek a különböző területeken milyen ütemben fejlődnek. A számok megértését vizsgálva arra jutott, hogy 4-5 éves kor előtt a gyerekek nem értik a számokat. Ezt például úgy vizsgálta, hogy a gyerek elé lerakott két sorban ugyanannyi tárgyat, majd megkérdezte, hogy a két sor ugyanannyi tárgyat tartalmaz-e – mire a gyerekek azt mondták, hogy igen. Ezután az egyik sort széjjelebb húzta, és a gyerekeket újra megkérdezte, hogy ugyanannyi tárgy van-e. Az óvodásokat megtévesztette a tárgyak széjjelebb húzása, és helytelenül azt felelték, hogy most eltér a tárgyak száma.

Piaget szerint a kis óvodások nem értik a számokat, a csecsemőknél pedig még abszurdabb lenne a számolási képesség feltételezése. Kiderült azonban, hogy módszere nem jól mérte az óvodások képességeit. Jacques Mehler francia kutató vizsgálatában például ugyanezt a feladatot csokikkal megismételve a gyerekek kiválaszthattak egy csokisort, ami az övék lehetett, és az eredmények szerint ilyenkor a gyerekeket nem lehetett becsapni egy széjjelhúzott, de kevesebb csokit tartalmazó sorral. A hetvenes és nyolcvanas években több olyan vizsgálat is napvilágot látott, amelyek azt mutatták, hogy az óvodások talán több mindent értenek a számokból, mint ahogyan Piaget feltételezte – de a csecsemőkkel kapcsolatban csak a nyolcvanas-kilencvenes években történt áttörés.

Az egérszínház

A csecsemők vizsgálatával kapcsolatban az egyik fő probléma: hogyan lehet kideríteni, hogy mit értenek meg a babák a körülöttük lévő világból, miközben nem tudunk tőlük kérdezni, vagy nem tudunk nekik utasításokat adni. A nyolcvanas évektől a kutatók új technikákat kezdtek használni, ilyen például az elvárásmegsértés módszere. Ennél a babáknak különböző jeleneteket mutatunk, és az egyes babák a jelenet más-más változatait nézhetik meg. Egyes változatokban lehetetlen dolgok történnek, ahogyan például egy bűvészmutatvány esetében. A kérdés az, vajon a baba észreveszi-e, hogy valami olyasmi történt, ami valójában nem történhetne meg – vagyis a kérdés az, hogy a babának van-e egy elvárása arról, mi történhet meg és mi nem (innen a módszer neve: elvárásmegsértés). Onnan látjuk, hogy a baba észreveszi a lehetetlenséget a jelenetben, hogy az ilyen jelenetet tovább nézi, mint a szokványosat. Ha a jeleneteket a kutatók elég ötletesen állítják össze, akkor sok mindent ki lehet deríteni arról, hogy a babák mit tudnak a világról.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 4. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. december–2022. januári számában
ezekről olvashat:

2021 december–2022. január

  • Megérteni az érthetetlent

  • Miért égessük el a régi naplóinkat – avagy miért ne?

  • KÖRVONAL

    A rockzenészek között pszichológus, a pszichológusok között rockzenész
    Beszélgetés dr. Kőváry Zoltánnal

  • A „Kell” és a „Lehet” családok – 1.

    Boldog karácsonyt!

  • A jó apa pénzt keres, míg anya babázik?

  • Matekon is talpig sminkben

    Kamaszok és a „képernyő-én”

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek

    Ajándékozzunk! De hogyan?

  • Találkozás a kísértetekkel

  • Agyi sérülés és viselkedésváltozás – Phineas Gage esete

  • Mi kell a sportolónak?

    Az elégtelen edző-sportoló kommunikáció hátulütői

  • Figyelsz te egyáltalán?

  • A valóság vékony fonalán függve

    Virtuális valóság alkalmazása függő betegek kezelésében

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A fejlődéslélektani kutatásokban a nyolcvanas évektől kezdve a bevonódó, gondozó apák kapták a főszerepet.

A „képernyő-énünkkel” való szembenézés nem hétköznapi élmény - s nemcsak hogy nem hétköznapi, hanem kifejezetten feszültséget, stresszforrást jelenthet, sőt szorongás forrásává...

Lehet-e konfliktusok, balhék nélkül felnőni? Lehet-e csendesen átvészelni a serdülőkort úgy, hogy sem a gyerek, sem a család nem tépázódik meg benne?

Önhibánkon kívül hajlamosak lehetünk elbagatellizálni a problémát, holott egy-egy szó, csúnya nézés vagy játékból kik

A nárcisztikus szülő a gyermekére mint önmaga meghosszabbítására, személyisége „kihelyezett tagozatára” tekint, nem v

Fontos megértenünk, hogy az iskolába járás elutasítása nem ugyanaz, mint az iskolakerülés