Jelenlegi hely

Emberi elme – állati elme

A „másként gondolkodók” gondolatainak nyomában – 1. rész
Az egyes állatfajok elméje a maga módján sajátos működéssel bír

Azok számára, akik felnőtt fejjel érték meg a rendszerváltást, bizonyára ismerős a „másként gondolkodó” kifejezés. A 80-as évek vége felé ugyanis az akkor hatalmon lévő politikai elit előszeretettel használta az ellenzéki személyek „árnyalt” megnevezésére, ezzel is kifejezve a diktatúra egye puhuló jellegét. Persze míg a politikusok az emberek között keresik és azonosítják a másként gondolkodókat, egy viselkedéskutató számára ők nem igazán közöttünk, emberek között, hanem körülöttünk, az állatvilágban vannak.

Szerző: 

Mielőtt azonban megvizsgálnánk, milyen értelemben tekinthetők „másként gondolkodó”-nak az állatok, fel kell tennünk egy ennél sokkal alapvetőbb kérdést. Emberi léptékkel mérve egyáltalán gondolkodnak? Vagy esetleg nem többek, mint egyszerű biológiai automaták, egyfajta reflexgépek, amelyek bonyolult viselkedését igazából a természetes szelekció által formált vak genetikai programok működtetik. Lehet, hogy ma már naivnak tűnik az a felvetés, hogy az állatok pusztán csak biológiai automaták, de a viselkedéstudomány a múlt században jó néhány évtizedet eltöltött azzal, hogy meggyőződjön ennek a leegyszerűsítő álláspontnak a tarthatatlanságáról.

Ahogy egyre inkább képesekké váltunk betekinteni a viselkedést irányító agyi folyamatokba, úgy bizonyosodhattunk meg arról, hogy a szervezet irányítása és életműködéseinek fenntartása mellett az idegrendszernek van egy másik alapvető feladata is: a külvilágról való belső reprezentációs modell megkonstruálása és működtetése. Történik mindez annak érdekében, hogy az elme minél pontosabban képes legyen bejósolni az adott szituációban várható eseményeket és hogy e várható eseményekre a túlélés szempontjából megfelelő, a túlélést szolgáló viselkedési választ adjon. Ha elfogadjuk, hogy a külvilág belső leképezésével kialakított reprezentációs modell kiépítése és működtetése tulajdonképpen maga a gondolkodás folyamata, akkor nyilvánvaló, hogy minden idegrendszerrel rendelkező lény gondolkodik. De persze csak a maga módján – mert hogy mire és milyen módon tud gondolni, az jórészt attól függ, mennyire részletes és komplex az a modell, amit elméjében az őt körülvevő világról sikerült kialakítania.

Mondjuk a földigiliszta idegdúcaiban leképezett világ nagyon egyszerű lehet. Valószínűleg olyan elemeket tartalmazhat, mint a fény-sötétség, a nedvesség-szárazság stb., és bár nem tudhatjuk, milyen lehet gilisztaként gondolkodni, ennél nem sokkal több foroghat a fejében – pontosabban az idegdúcaiban. A központi idegrendszerrel rendelkező állatok azonban már sokszor részletekbe menően képesek megkonstruálni a külvilágról alkotott modelljeiket.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 4. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • Mindenért az anya a hibás?

    „Elég jó” és „elég rossz szülők” – a terápia tükrében

  • Illúziók fogságában

  • Mi az, ami még értékes?

  • KANAPÉ

    „Nem kell mindig mindent tudni”

    Interjú dr. Németh Dezsővel

  • Csodagyerekek

  • Nagyi, a szuperhős

    „Egy humán „rejtély” evolúciós magyarázata

  • A rendes ember mítosza

  • Transzgenerációs minták a párkapcsolatban

  • Mérgező pozitivitás ¬– avagy hello kittys ragtapasz a lábtörésre

  • A kóros nárcizmus a személyiségzavarok erdejében

  • Szorongás: rosszból is megárt a sok

  • VRelaxáció – avagy a semmittevés művészete

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A nagymamák kulcsfontosságú szerepet játszanak az unokák fizikai és pszichés jóllétét – és végső soron túlélését – illetően. 

Megműtöm vagy nem műtöm meg? Örömet szerzek vagy lavinát indítok el? Etikus vagy nem etikus? A praxis mindennapi, állandó dilemmái ezek – állítja dr. Juhász Péter plasztikai...

Kiderült az is, hogy az ember a nemek közti 8%-os élettartam-különbséggel még a kiegyensúlyozottabb fajok közé tartoz

Irwin D. Yalom szerint a haláltól való szorongás alapmotivációnk, „ösztönszinten hat – beépült minden apró sejtünkbe – és az élet minden mozzanatát befolyásolja”, csak...

Hogyan reagáltak elődeink azokban az évszázadokban, amikor a járványok kiváltó okairól és az ellenük való hatékony fe

A tetoválást viselők nagy része sokáig győzködi magát arról, hogy jó döntés volt magára varratnia az adott mintát.