Jelenlegi hely

Az agressziókezelés művészete

Rejtett és nyílt haragjaink
Haragunk erőt ad ahhoz, hogy védekezni kezdjünk, vagy éppen visszatámadjunk

Bizonyára mindenki átélt már hirtelen, erős haragot – amolyan „meg tudnám fojtani egy kanál vízben” jellegű érzést –, amelyben benne volt a gyilkos indulat.  Ezek az agresszív késztetések ijesztőek lehetnek. Amikor az újságban borzalmas tettekről olvasunk, akkor lényegében arról van szó, hogy ilyenkor hiányzik az impulzuskontroll, a harag tettlegességhez vezet – vagyis az indulat cselekvésbe fordul.

Szerző: 

Ezek az agresszív késztetések ijesztőek lehetnek. Amikor az újságban borzalmas tettekről olvasunk, akkor lényegében arról van szó, hogy ilyenkor hiányzik az impulzuskontroll, a harag tettlegességhez vezet – vagyis az indulat cselekvésbe fordul. A fizikai bántalmazásnál némileg jobb, ha szóban fejezzük ki haragunkat. Dühünkben kiabálunk, és bár ilyenkor testileg senki sem sérül meg, az adok-kapok szócsata mindkét félnek lelki sérüléseket okoz. A mérgünkben kimondott szavak szó szerint „mérgezik” a kapcsolatot.  Bár a veszekedések után ki lehet békülni, a sok sértő szó lerakódik, rombolja az önbecsülést, s a felgyülemlő harag idővel tönkreteheti a (szülő-gyerek, partner-, pár-, stb.) kapcsolatot.

Éppen ezért sokak számára az agresszió csak negatív felhanggal bír, holott – s ezt talán kevesen tudják – önmagunk megvédéséhez, vágyaink kifejezéséhez, a rivalizációs helyzetekben megfelelő pozíció kivívásához elengedhetetlenül szükséges saját – konstruktívvá tett – agressziónk. Vagyis az agresszió nemcsak rombolni tud, hanem segítségével építkezni is lehet – persze ehhez előbb némi mentális munkát kell rajta végezni...

Tudattalan szinteken a haragunkat veszélyesnek élhetjük meg, mert érzelmileg távolítanak szeretteinktől. Ha megharagszunk valakire, legszívesebben otthagynánk – sokszor éppen azt, akitől a biztonságot várjuk. Ezért nehéz sokszor a „fontos másikra” (szülő, pár, főnök) megharagudni, mert a tudattalanul veszélyesnek megélt érzést még a tudatba kerülés előtt elhárítjuk. A tudattalanunk nem tud különbséget tenni érzések és tettek között, a haragot rombolónak tekinti, ezért hárítja, s nem engedi tudatosulni. Vagyis elhárítjuk, anélkül, hogy tudnánk róla. Számos „elhárító mechanizmust” működtetünk, például elfojthatjuk a haragunkat, ami ha sikerül, nem okoz gondot. Az elhárító mechanizmusokat más néven védekező mechanizmusoknak is nevezzük, hiszen védenek a túlterhelő érzések tudatba kerülésétől.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 3. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2020 június–július

  • Mindennapos manipulatív technikák és kivédésük

  • Koalíciók és félrecsúszó párkapcsolatok

  • Miért nem teszünk a klímakatasztrófa ellen?

  • Milyenek is a magyarok? A személyiség faktorai – 3.

  • Játék „itt, most és akkor” – a pszichodráma

  • Minden a fejben dől el? Test és lélek egysége

  • Amit a lelkiismeretünk diktál?

  • Járvány után… (?)

  • Stressz alatt másképp döntünk?

  • „Mintha minden évben érkezne hozzánk egy újszülött

  • Autizmus spektrumzavar felnőttkorban

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Ma, ha egy fiatallal valamilyen negatív élmény történik, odaül a gépéhez, megnyit két ablakot és azonnal kapcsolatba lép a barátaival, és – akár ugyanezen időben – blogjában is...

Mindenki ismeri azt a túlsúlyhoz kapcsolható hiedelmet, hogy a kövérség és a jókedv édestestvérek – vagyis, hogy aki

A magyar felnőttek 4 százaléka tartozik abba a rizikócsoportba, akiknél kialakulhat munkafüggőség.

A pszichés zavarokkal élők a járványhelyzet miatti szorongásnak még kiszolgáltatottabbak, mint a zavarokkal nem élő embertársaik.

A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne.

Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani.