Jelenlegi hely

Bűntudat és szégyen – morális érzelmeink

A morális érzelmek jelentősége abban áll, hogy viselkedésünket motiválni képesek

Ha az elveinkkel ellentétesen viselkedünk, nagy az esélye annak, hogy bűntudatot vagy szégyent, tehát valamilyen morális érzelmet élünk át. 

Ezek csak akkor tudnak kialakulni, ha képesek vagyunk önmagunkról gondolkodni és önmagunkat valamilyen elváráshoz hasonlítani. A szocializáció során ugyanis nemcsak azt tanuljuk meg, hogy mi értékes, mi elfogadható és helyes, hanem az elvárások, szociális normák, erkölcsi elvek belsővé válnak – azaz ezeket sajátjainknak érezzük.  Kialakul, hogy milyennek kellene lennünk (elvárt énkép) vagy milyenek szeretnénk lenni (ideális énkép) – vagy milyenek nem akarunk lenni (nem kívánt én). Ezek vezérfonalként befolyásolják a viselkedésünket – egyben referenciakeretként szolgálnak a viselkedésünk és saját magunk megítéléséhez is. Az önbecsülésünket – vagyis önmagunk értékességére vonatkozó ítéletünket – erőteljesen meghatározhatja, hogy ezekhez a referenciapontokhoz képest (általában vagy aktuálisan) milyenek vagyunk.

A morális érzelmek jelentősége abban áll, hogy viselkedésünket motiválni képesek. A szégyentől és a bűntudattól – mivel kellemetlen, sőt fájdalmas érzések – igyekszünk minél hamarabb megszabadulni. Ha lehetőségünk van rá, akkor – különösen a bűntudat esetén – megpróbáljuk jóvátenni a vétkünket, tévedésünket, viselkedésünk negatív következményeit. Ez nagyon kedvező – sőt egy bevett pszichológiai fordulattal élve: adaptív – következménye lehet a morális érzelemnek. Ezek az érzelmek tulajdonképpen morális barométerként arról informálnak minket, hogy mi elfogadható szociálisan és morálisan – illetve hogy szociálisan és morálisan mi elfogadhatóak vagyunk-e saját magunk vagy mások számára. 

Bűntudat vagy szégyen?

A szégyent és a bűntudatot sokszor ennek mentén szokták elkülöníteni egymástól: nagyobb valószínűséggel él át valaki szégyent, ha önmagát definiálja rossznak a morálisan helytelen viselkedés után, míg bűntudatot nagyobb eséllyel akkor érez, ha magát a viselkedést tartja helytelennek. Empirikus vizsgálatok arra utalnak, hogy a bűntudat nagyobb eséllyel jár jóvátételre irányuló próbálkozásokkal – a szégyen a hozzá kapcsolódó szorongás vagy éppen düh miatt legátolhatja a „szenvedő fél” érzelmeinek és a gondolatainak tudatosítását, megakadályozva a jóvátételre irányuló próbálkozásokat.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 1. számában olvasható.

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2020 augusztus–szeptember

  • Én igazán empatikus vagyok – A házasságok 8. hazugsága

  • Mi csak védeni akarunk téged!” – Helikopterszülők

  • A félelemre apellálás a meggyőzésben

  • Külföldön élő magyarok

  • Mi is az az intelligencia?

  • Gyerekek válás után – A váltott elhelyezés

  • Családi kassza – gyerekszemmel

  • Soha ne rázd meg a kisbabát!

  • „Szemünk fénye” az óvodában

  • Mit őriz az iskolaőr?

  • Éjszakai mozdulatok

  • Az autizmus színei

  • Villanófényben

  • A placebo-hatás

  • Segíthetek?

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A félelemre apellálás kifejezetten hatásos technika lehet a meggyőzésben.

A vese betegségeinek lelki okai között a felhalmozódó, tartós stresszhatások felelősek.

Milyen az anyagi stabilitásunk, a megélhetésünk, a jövőnk, mit hagyományozhatunk gyermekeinkre? Ennek megfelelően biztonságot vagy bizonytalanságot élhetünk át.

Amikor az emberek úgy érzik, hogy nincs kontrolljuk az életüket szorongató történések felett, intenzív

Hogyan éltük meg az utóbbi időszakot, sikerült jól hozzászokni a helyzethez?

A jelenlegi koronavírus-járvány rendkívül kemény feladatok elé állította az orvostudományt, a gazdaságot, a politikát