Jelenlegi hely

Egészségszorongás

Testünk jelzései 2.
Cyberchondriának – vagy magyarosabban kiberchondriának – nevezik azt a jelenséget, amikor valaki egy tünetre rákeresve (súlyos) betegséget diagnosztizál saját magán.

Ön mit válaszolna erre a kérdésre: milyennek tartja az egészségi állapotát? Kiváló, jó, vagy éppen átlagos, esetleg gyenge? 

Meglehetősen nagy különbségek vannak abban, ki mennyire tartja magát egészségesnek – és abban is, mi alapján dönt arról, hogy milyen az egészsége. Kiderült, ha valaki hajlamos arra, hogy nagyon aggódjon az egészsége miatt, azaz magas egészségszorongással jellemezhető, máshogyan gondolkodik az egészségről-betegségről, mint akire ez a fokozott aggodalom nem jellemző. Ugyanis akik sokat aggódnak az egészségük miatt, azok az egészséget a tünetmentességgel azonosítják, így bármely testi jelzés (pl. izomrángás) vagy panasz (pl. fejfájás) megjelenése automatikusan azt a gondolatot aktiválja bennük, hogy betegek lehetnek.  Például a hipochonderek – akikre extrém magas egészségszorongás jellemző – úgy gondolják, hogy bármilyen testi jelzés esetén azonnal orvoshoz kell fordulni, mert különben késő lesz, továbbá meg vannak győződve saját személyes sérülékenységükről (pl. „a rák az egész családomon keresztülmegy”)...

Az egészséggel kapcsolatos aggodalmak természetesen normálisnak tekinthetők, bár elég sok eszköz létezik arra, hogy a normál szintet – remélhetőleg a legtöbb esetben csak átmenetileg – oly mértékig fokozzuk, hogy erős szorongás jelenjen meg. Az internet korában minden információ – és annak az ellenkezője is – könnyen elérhető. Sokszor nehéz eligazodni, hogy mely információk hitelesek s melyek nem. Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy a népszerű keresőprogramok tulajdonképpen annyira intelligensek, hogy csak a megbízható oldalakat jelenítik meg, s szinte „szakemberként” tekintünk rájuk. Az interneten egy-egy panasz (pl. hasfájás) megadásával számos betegség diagnosztizálható. Cyberchondriának – vagy magyarosabban kiberchondriának – nevezik azt a jelenséget, amikor valaki egy tünetre rákeresve (súlyos) betegséget diagnosztizál saját magán. Az öndiagnózis során a személy általában a tünet lehetséges okai közül a legrosszabb lehetőséget választja ki: a keresés egy egyszerű tünettel (pl. fejfájás) kezdődik, s nemritkán egy súlyos, specifikus betegséggel folytatódik (pl. agydaganat).

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 4. számában olvasható

 

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • Téged is figyelnek!

    A „világfalu” árnyoldala

  • A számok tényleg nem hazudnak?

    Önvédelem a statisztikai adatokkal szemben

  • Vakfoltjaink reflektorfényben

    Segítenek vagy megbántanak az őszinte vélemények?

  • A megalázottak és a megszomorítottak

    Ki és miért tart ki bántalmazója mellett?

  • Apák és lányaik

  • Boldog Covid-nemzedék?

  • A hiszékenység nyomora

  • Futni valami elől – vagy futni valamiért?

    Gondolatok a futás népszerűségéről és a futásban rejlő erőről

  • A fehér és a fekete farkas

  • Nem csak a fülünkkel hallunk: a rejtett halláscsökkenés

  • Időgazdálkodás – tényleg csak egy technika?

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Akár a keringési betegségek kialakulásának rizikóját is növelheti a szociális jetlag nevű jelenség, ami alatt a szaba

Mindenki által ismert lélektani alapigazság, hogy a gyermekkori élmények, tapasztalatok – legyenek pozitívak vagy neg

A jó szándékú kritika, a negatív tartalmú vélemény megfogalmazása és elfogadása fontos szerepet játszik kapcsolataink

Miért – és mikor – zavar minket az, ha megfigyelnek? Mi takargatnivalónk van a világ előtt?

Milyen pszichés sajátosságai és következményei vannak a gazdi és a macska együttélésének?

A szingli szó hallatán sokan a nagyvárosban élő, diplomás, anyagilag független, 30-as, 40-es éveikben járó nőkre gond