Jelenlegi hely

Egészségszorongás

Testünk jelzései 2.
Cyberchondriának – vagy magyarosabban kiberchondriának – nevezik azt a jelenséget, amikor valaki egy tünetre rákeresve (súlyos) betegséget diagnosztizál saját magán.

Ön mit válaszolna erre a kérdésre: milyennek tartja az egészségi állapotát? Kiváló, jó, vagy éppen átlagos, esetleg gyenge? 

Meglehetősen nagy különbségek vannak abban, ki mennyire tartja magát egészségesnek – és abban is, mi alapján dönt arról, hogy milyen az egészsége. Kiderült, ha valaki hajlamos arra, hogy nagyon aggódjon az egészsége miatt, azaz magas egészségszorongással jellemezhető, máshogyan gondolkodik az egészségről-betegségről, mint akire ez a fokozott aggodalom nem jellemző. Ugyanis akik sokat aggódnak az egészségük miatt, azok az egészséget a tünetmentességgel azonosítják, így bármely testi jelzés (pl. izomrángás) vagy panasz (pl. fejfájás) megjelenése automatikusan azt a gondolatot aktiválja bennük, hogy betegek lehetnek.  Például a hipochonderek – akikre extrém magas egészségszorongás jellemző – úgy gondolják, hogy bármilyen testi jelzés esetén azonnal orvoshoz kell fordulni, mert különben késő lesz, továbbá meg vannak győződve saját személyes sérülékenységükről (pl. „a rák az egész családomon keresztülmegy”)...

Az egészséggel kapcsolatos aggodalmak természetesen normálisnak tekinthetők, bár elég sok eszköz létezik arra, hogy a normál szintet – remélhetőleg a legtöbb esetben csak átmenetileg – oly mértékig fokozzuk, hogy erős szorongás jelenjen meg. Az internet korában minden információ – és annak az ellenkezője is – könnyen elérhető. Sokszor nehéz eligazodni, hogy mely információk hitelesek s melyek nem. Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy a népszerű keresőprogramok tulajdonképpen annyira intelligensek, hogy csak a megbízható oldalakat jelenítik meg, s szinte „szakemberként” tekintünk rájuk. Az interneten egy-egy panasz (pl. hasfájás) megadásával számos betegség diagnosztizálható. Cyberchondriának – vagy magyarosabban kiberchondriának – nevezik azt a jelenséget, amikor valaki egy tünetre rákeresve (súlyos) betegséget diagnosztizál saját magán. Az öndiagnózis során a személy általában a tünet lehetséges okai közül a legrosszabb lehetőséget választja ki: a keresés egy egyszerű tünettel (pl. fejfájás) kezdődik, s nemritkán egy súlyos, specifikus betegséggel folytatódik (pl. agydaganat).

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 4. számában olvasható

 

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. augusztus–szptemberi számában
ezekről olvashat:

2020 augusztus–szeptember

  • Én igazán empatikus vagyok – A házasságok 8. hazugsága

  • Mi csak védeni akarunk téged!” – Helikopterszülők

  • A félelemre apellálás a meggyőzésben

  • Külföldön élő magyarok

  • Mi is az az intelligencia?

  • Gyerekek válás után – A váltott elhelyezés

  • Családi kassza – gyerekszemmel

  • Soha ne rázd meg a kisbabát!

  • „Szemünk fénye” az óvodában

  • Mit őriz az iskolaőr?

  • Éjszakai mozdulatok

  • Az autizmus színei

  • Villanófényben

  • A placebo-hatás

  • Segíthetek?

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Ha valaki mindig megmondja, hogy a gyereke mit és hogyan tegyen, akkor nem az önállósodás útján indítja el, hanem megtartja egy olyan, érzelmileg infantilis munkamódban, amit...

Most részt vehet az ELTE testi tudatosságról szóló kutatásában és eredményéről egyéni visszajelzést kaphat.

A kétezres évek eleje óta a férfiaknál csaknem öt, a nőknél három évvel nőtt a születéskor várható élettartam

Az akaraterő egyfelől abban segít, hogy valamit megtegyünk - másfelől viszont abban, hogy valamit ne tegyünk meg.

A sikeres alkalmazkodás során új képességekre tehetünk szert, nagyobb önismeretet és komoly sikerélményt nyerhetünk.