Jelenlegi hely

Brokkoli

„Tudom, hogy szereted!”
Sokkal előbb képes lehet egy baba valamire, megérthet valamit, mielőtt be tudna arról számolni, hogy mit is csinál vagy gondol

Sári lányom kétéves kora óra profi bevásárló. Lelkesen szaladgál a polcok között, és csalhatatlan érzékkel kutatja fel az őt érdeklő innivalót és tejszeletet, bárhol is járunk. Mikor hosszabb bevásárlásra indulunk, s a hatékonyság jegyében listát készítünk otthon, mindig hozzáteszi, mindenképp írjuk fel, hogy innivaló és tejszelet... Ezért is lepődtem meg nemrég, mikor Sári a boltban szokásos kóborlása után hozzám visszacsellengve nem az említett áruk valamelyikét fogta a kezében, hanem egy doboz koktélparadicsomot szorongatott. Hát ezt miért hoztad? – kérdeztem, – nem is szereted a paradicsomot! Ezt neked hoztam, mert te szereted, és örülni fogsz majd neki – válaszolta Sári.

Szerző: 

Az utóbbi húsz-harminc év fejlődéspszichológiai kutatásainak legfontosabb jellemzője az, hogy olyan szellemes kísérleti helyzeteket találnak ki a kutatók, amelyek tényleg csak az adott, vizsgálandó képesség meglétét derítik fel – vagyis azt, hogy egy-egy specifikus helyzetben hogyan gondolkozik egy kisgyerek. Így egy képesség megvizsgálásához nem szükséges például a beszéd, vagy az egészen kicsi babáknál az akaratlagosan végrehajtott mozdulat. Ezek ugyanis hamis következtetésekhez vezethetnek. Sokkal előbb képes lehet egy baba valamire, megérthet valamit, mielőtt be tudna arról számolni, hogy mit is csinál vagy gondol. Ez a kutatói hozzáállás forradalmasította elképzeléseinket arról, hogy milyen a kisbabák gondolkodása. Ma már látható, hogy gyerekeink sokkal korábban és sokkal több mindennel vannak tisztában a világ, a körülöttük élő emberek és saját maguk működéséről, mint azt korábban gondoltuk. Így van ez a vágyak tulajdonításával is – azaz annak megértésével, hogy minden embernek saját vágyai, késztetései és szándékai vannak. A hetvenes években, Piaget követőiként a pszichológusok azt állították, hogy a gyerekek kettőtől hétéves korukig, az úgynevezett műveletek előtti fejlődési szakaszban egocentrikus gondolkodásúak, s keveset törődnek azzal, hogy mások mit gondolnak vagy mit szeretnének. Azóta tudjuk, hogy a gyerekek négyéves koruk körül már tisztában vannak azzal, hogy mások mást gondolnak a világról, mint ők maguk, vagy akár mást, mint ami a valóság – azaz az emberek éppenséggel be is csaphatók. Alison Gopnik és Betty Repacholi egy híres kísérletükben azt is kimutatták, hogy a kicsik már egészen korán képesek annak megértésére: teljesen szubjektív dolog, hogy mit szeret vagy mire vágyik valaki. Egy embernek a vágyai csakis őrá jellemzők, és függetlenek attól, hogy a kisgyereknek magának mi a véleménye az adott dologról.

14 és 18 hónapos babákkal végezték a kísérletet. A baba szemben ült a kísérletvezetővel, közöttük asztal, rajta két tálka. Az egyikben nyers brokkoli volt, a másikban a nálunk is ismert halacska alakú rágcsálnivaló. Igaz, hogy a kísérletet a Berkeleyn végezték, ahol a részt vevő kisbabákat okos szüleik nyilván nagyon egészségesen táplálják, mégsem volt kérdés egyik baba számára sem – legyen 14 vagy 18 hónapos –, hogy a rágcsálnivaló finom, a brokkoli pedig rossz. A kísérletvezető evett a tálkákból egy-egy falatot. Az esetek felében úgy viselkedett, ahogy a babák is tették volna: hangosan nyámmogott a rágcsálnivalón, jelezve, hogy mennyire ízlik neki, s erős arckifejezéssel és hanghatással undorát fejezte ki a brokkolival szemben. Az esetek másik felében azonban pont fordítva viselkedett, mint ahogy a babák is éreznek: a brokkoli ízlett neki, a rágcsálnivalóra pedig fújolt. Ezután odatolta a két tálat a baba elé. Kinyújtotta a kezét és azt kérdezte: kaphatok egy kicsit belőle? A 14 hónaposok örömmel adtak neki egy kis rágcsálnivalót, függetlenül attól, hogy korábban mit tett. A 18 hónaposok viszont másképp reagáltak. Ha a kísérletvezető korábban a rágcsálnivalót kedvelte, habozás nélkül odaadtak neki egy-két halacskát.  Mikor viszont úgy tűnt, hogy a brokkolit szereti, a babák a kérés hallatán elgondolkodtak. Mintha azon járt volna az eszük, hogy most komolyan, egész biztos ez a néni abban, hogy a csúnya, zöld brokkoli kell neki? Végül döntésre jutottak és adtak neki. A brokkoliból. A 14. és a 18. hónap közti időszakban történt tehát a változás, a kisbabák megtanulták az emberekről, hogy szubjektív szempontrendszereik vannak.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 4. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Akiket szeretsz, meg minden… De azért minden áldott nap, stresszes helyzetben, szűk helyen, hááát… Tapasztalatból kel

Miként beszéljünk a gyerekekkel mindarról, ami most körülöttük történik?

Szám szerint 250 ezer demens beteg él ma Magyarországon, és ha hozzávesszük a közvetlen családtagokat, akkor szinte b

Velük, körülöttük pedig olyan erőn felül teljesítő családtagok, akik információk nélkül, magukra utalva próbálnak dűl

Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani.

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...