Jelenlegi hely

Szociális gátlás, szociális fóbia

A szociális fóbiától szenvedők félelme sokszor illuzórikus

 Akinek magas a társas éntudatossága, tehát hajlamos magát szociális tárgyként tekinteni – azaz úgy látni önmagát, ahogyan mások látják –, az rendszerint hevesen reagál az olyan helyzetekre, amikor ki van téve mások képzelt vagy valós vizsgáló tekintetének.

Szinte mindenki átélte már, hogy félve lép be egy társaságba, összeszorul a gyomra, szeretne jó benyomást kelteni. Sok embernél azonban ez jóval erősebb rettegéssel jár. Mi is a szociális gátlás, honnan ered, és miért tudja annyi ember életét megkeseríteni?

A szereplés már kisgyerekkorban sem mindig könnyű, különösen akkor, ha a gyerekek úgy érzékelik, hogy a szüleik számára életbevágó, hogy megfeleljenek. Innen datálható – Hajduska Marianna szavaival – „a mások mit szólnak hozzá” szociálisan öröklött félelme...

A szociális gátlásosság igazi origója a kamaszkor, hiszen soha máskor nincs akkora jelentősége a barátaink véleményének, mint ekkor. Ugyanis a serdülők kortárscsoportjaiban kezdődnek az előkészületek a társadalomba való betagozódásra, itt válik el – mert itt harcolja ki a kamasz –, hogy népszerű lesz vagy népszerűtlen, így óriási a tétje minden megnyilvánulásának. Ekkor a csoportban nagy ára van egy esetleges „bukásnak”, mert könnyen lehet, hogy a többiek kinevetik, kifigurázzák, akár meg is alázzák. Egy identitását, nyilvános énjét éppen próbálgató, az önértékeléssel labilisan birkózó kamasznak nem kell sok, hogy erős szorongás alakuljon ki benne az olyan helyzetektől, ahol mások megfigyelésének tárgya lehet: egy szereplés, egy előadás vagy felelés, a vizsgahelyzet vagy az ellenkező nem előtti bármilyen megnyilvánulás tipikusan ilyen szituációk. Ez persze a kamaszoknál gyakorlatilag normálisnak tekinthető, és olyan hétköznapi dolgokban is megjelenik, mint például felhívni egy hivatalt vagy megtalálni a hangot egy felnőttel – egyáltalán: köszönni valakinek.

 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 3. számában olvasható

 

 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2020 augusztus–szeptember

  • Én igazán empatikus vagyok – A házasságok 8. hazugsága

  • Mi csak védeni akarunk téged!” – Helikopterszülők

  • A félelemre apellálás a meggyőzésben

  • Külföldön élő magyarok

  • Mi is az az intelligencia?

  • Gyerekek válás után – A váltott elhelyezés

  • Családi kassza – gyerekszemmel

  • Soha ne rázd meg a kisbabát!

  • „Szemünk fénye” az óvodában

  • Mit őriz az iskolaőr?

  • Éjszakai mozdulatok

  • Az autizmus színei

  • Villanófényben

  • A placebo-hatás

  • Segíthetek?

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A diagnosztizáltan major depresszióban szenvedő gyermekek körében nagyon magas arányú az öngyilkos magatartás.

Ma, ha egy fiatallal valamilyen negatív élmény történik, odaül a gépéhez, megnyit két ablakot és azonnal kapcsolatba lép a barátaival, és – akár ugyanezen időben – blogjában is...

Mindenki ismeri azt a túlsúlyhoz kapcsolható hiedelmet, hogy a kövérség és a jókedv édestestvérek – vagyis, hogy aki

A magyar felnőttek 4 százaléka tartozik abba a rizikócsoportba, akiknél kialakulhat munkafüggőség.

A pszichés zavarokkal élők a járványhelyzet miatti szorongásnak még kiszolgáltatottabbak, mint a zavarokkal nem élő embertársaik.

A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne.