Jelenlegi hely

Kritikus pont: ha valami nem megy…

Önbizalom a mindenhatóság érzésének tükrében
Minél fiatalabb egy gyerek, annál inkább képes magára úgy tekinteni, mint aki mindenre képes.

Egy egészséges önbizalommal telt személyiségnek nem kell nagyon-nagyon különlegessé, nagyon-nagyon rendkívülivé válnia ahhoz, hogy elégedett legyen önmagával és a környezetében élőkkel.

A pszichoanalitikus gondolkodás szerint a személyiség saját mindenhatóságába vetett – többnyire tudattalan – hite alapvetően járul hozzá az egészséges önbizalom hiányához. Egészséges önbizalmon értve azt, hogy az egyén olyan reális célokat, elvárásokat képes maga elé állítani, amiket kisebb-nagyobb erőfeszítések árán el is tud érni, az elért eredmény pedig elégedettséggel tölti el, ami erősíti önmaga értékességének az érzését, és építi reálisan megalapozott pozitív önértékelését, önbizalmát. A mindenhatóság, mindentudás érzése a személyiség fejlődése során kedvező esetben fokozatosan gyengül, helyét a reális önismeret, a saját képességek reális megítélése, az egyén önmagával és másokkal szemben támasztott reális elvárásai veszik át. Minél fiatalabb egy gyerek, annál inkább képes magára úgy tekinteni, mint aki mindenre képes. Az ebben való csalódás kiemelt időszaka a 2-3 évesekre jellemző dackorszak. Szeretnék a cipőt befűzni, a zoknit felvenni, levenni, a kabátot begombolni, a magasan lévő polcról a játékot levenni – de nem megy, pedig igazán szeretnék, de nem tudják. A korábbiakhoz képest ebben az életszakaszban sokkal sűrűbben tapasztalják meg saját korlátaikat, az akarom, szeretném és tudom közti különbséget. Feszültségekkel teli korszak ez! Ugyanakkor a születés pillanatától gyűlnek a tapasztalatok arról, hogy valami a kívánt szándék ellenére nem valósul meg. A csörgőt nem mindig lehet elérni, az anya nem válik azonnal elérhetővé a finom tejjel és így tovább… aztán kezdődik a nyöszörgés, ami hamarosan sírásba hajlik… Hogy mi a folytatás? Ez jelentős részben múlik a felnőtt környezeten: ha képesek felismerni a kellemetlenség okát és elfogadni, hogy ez valóban az a gyerek számára, akkor ezen a talajon meg is lehet nyugtatni őt. Ha a szülők, az anyák, apák, akik ilyen-olyan aktuális érzéseik miatt az adott helyzetben síró, kétségbeesett, kudarcot vallott gyerekükkel nem tudnak együttérezni, nem tudják őt megérteni és ennek eredményeként megnyugtatni – és ha az ilyen helyzetekben többnyire ez a jellemző –, akkor korlátozott lesz a gyerek önmegnyugtatásra való képessége, védtelenebb lesz a kudarcokkal való megbirkózásban. Önbizalma sérülékennyé válik, önbecsülése fenntartásában a mindenhatóság, mindentudás hamis illúziójába kapaszkodik. Ezért idővel azok a helyzetek, amelyek megkérdőjelezhetik ezt az illúziót, haraggal töltik el és saját értékességének érzésétől fosztják meg. Ez a folyamat többnyire tudattalanul zajlik. Ami a viselkedésben látható, az általában vagy a gátoltság, háttérbe húzódás, panaszkodás, vagy ennek épp az ellenkezője: mindenáron való törekvés a mások figyelmének megszerzésére, erőszakoskodás, hangoskodás, mások igényének feltűnő semmibevétele, dühkitörések.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 3. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • A tudás hatalom?

  • A nagy Ő nyomában

    „Álom vagy – vagy valóság?

  • „Egyedül maradtam - és most boldogabb vagyok”

  • Megbízom benned, de ugye adsz kódot a telódhoz?!

    „Alacsony önértékelés – kóros féltékenység?!

  • KÖRVONAL – „Valahogy mindig azt érzem, hogy a végén helyükre kerülnek a dolgok”

    „Beszélgetés dr. Tárnok Zsanettel

  • Légy önmagad!

    A Selbst titkai

  • A stílus maga a… mi is?

  • Legyetek (mindig) jók?

    Nárcisztikus szülők gyerekei – az anya szerepe

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek!

    „Szorong az iskolától – hogyan segítsünk gyermekünknek?

  • A jól (félre)ismert depresszió

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Önhibánkon kívül hajlamosak lehetünk elbagatellizálni a problémát, holott egy-egy szó, csúnya nézés vagy játékból kik

A nárcisztikus szülő a gyermekére mint önmaga meghosszabbítására, személyisége „kihelyezett tagozatára” tekint, nem v

Fontos megértenünk, hogy az iskolába járás elutasítása nem ugyanaz, mint az iskolakerülés

Elbeszélgetve a két kamasz fiúval, azt tapasztaltam, hogy ott, az én kis szobámban, ebben az elfogadó, nyugodt helyze

Inkább az fontos, hogy mi magunk találjuk meg a saját megoldásainkat – így válunk majd elég jó szülőjévé gyermekeinkn

A pszichoterápiától sokan a test élménytartományának feltárását, a saját testhez való viszonyulás javítását, a testsé