Jelenlegi hely

Új ember a munkahelyen

A belépő munkatárs számára alapvetően fontos megismerni a vele szemben támasztott elvárásokat

Szembe kell néznünk önmagunkkal és meg kell tudnunk határozni: pontosan mit is várok el magamtól és a környezetemtől az új munkával kapcsolatban? Mit szeretnék tanulni, elérni? Milyen feltételekhez, értékekhez ragaszkodom körömszakadtáig?

Szerző: 

Várva várják, hírnevétől rettegve néznek elébe, vagy közönyösen veszik tudomásul egy újabb munkatárs érkezését... Sokféle fogadtatásban lehet része az újdonsült kollégának. Akár így, akár úgy, ilyenkor mind a belépő személy, mind a fogadó szervezet oldaláról vannak előzetes elvárások. A beilleszkedés sikerét nagyban meghatározza, hogy ezek az elvárások mennyire reálisak, mennyire esnek közel vagy közelíthetőek egymáshoz. Az új kollégát nyilván azért választották ki és vették fel, mert a felvételi eljárás során képesnek mutatkozott arra, hogy szakmailag és emberileg is megfeleljen a vele szemben támasztott elvárásoknak. Vagy azért került ebbe az új pozícióba, mert már máshol bizonyított és itt is ezt várják tőle, vagy azért, mert látják benne a potenciált, hogy megfeleljen az új környezetben. A belépő munkatárs számára alapvetően fontos megismerni a vele szemben támasztott elvárásokat, hiszen ez lesz beilleszkedése,, illetve későbbi munkája sikerének a kulcsa. Természetesen a közvetlen felettes elvárásai a legfontosabbak, de nem szabad megfeledkezni a többi kulcsemberről sem: érdemes megkérdezni a főnök főnökét, a beosztottakat (ha vannak), az azonos szinten dolgozó munkatársakat...

Az első hetekben-hónapban érdemes aktívan „menedzselni” a szervezetből érkező elvárásokat: fel kell ismerni, s lehetőség szerint tompítani vagy mederbe terelni a túlzott követelményeket, és megtartható ígéreteket tenni.  Ez a későbbiekben sok csalódástól, felesleges stressztől vagy konfliktustól menti meg az új dolgozót.

A szervezet elvárásainak megismerésével és kezelésével párhuzamosan új belépőként érdemes megfogalmazni és hangot adni saját személyes elvárásainknak is. Ehhez először szembe kell néznünk önmagunkkal és meg kell tudnunk határozni: pontosan mit is várok el magamtól és a környezetemtől az új munkával kapcsolatban? Mit szeretnék tanulni, elérni? Milyen feltételekhez, értékekhez ragaszkodom körömszakadtáig? Mely területeken vagyok hajlandó kompromisszumot kötni, lejjebb adni az elvárásaimat? Mik a „válóokok”: minek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy biztosan azt mondjam, ez a munkakör vagy szervezet nekem nem megfelelő? Mikor mondom azt, hogy az új munkahely elfogadhatatlan számomra? A kérdésekre adott válaszok nemcsak egyéntől, hanem élethelyzettől is nagyon függenek: ha valakinek alapvető megélhetési gondjai vannak, sokkal alacsonyabb elvárásokkal és magasabb kompromisszumkészséggel vagy elfogadási hajlandósággal lép be egy munkakörbe, mint akkor, ha kimondottan karrierépítési, önmegvalósítási célból váltana állást. Minden helyzetre igaz: csak addig és annyi kompromisszumot szabad vállalni az új munkahellyel kapcsolatban, amíg az még nem ütközik a személyes értékrenddel. Az értékválságba kerülő dolgozó olyan komoly pszichikai megterhelésnek van kitéve, ami akár  testi-lelki egészségét veszélyeztetheti.

Az új munkával kapcsolatos személyes elvárások feltárására, az alapos önvizsgálatra ideális esetben még a felvételi folyamat során – vagy legkésőbb az új munkaszerződés aláírása előtt – sor kerül. Gyakori helyzet azonban, hogy ekkor még nem áll rendelkezésre elegendő információ az új lehetőség egyértelmű megítéléséhez, vagy a belépést követően, a napi munka során derül fény olyan körülményekre, amelyek hosszú távon mégsem elfogadhatók az új belépő számára.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 2. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Amikor koncentráltan szeretnénk valamivel foglalkozni, segít bennünket, ha van valamiféle külső keret.

Néhány évvel ezelőtt több nagyvállalati vezető kifejezetten rosszallotta, amikor valamelyik kolléga egy napot „homeof

Sok tanácsadó panaszkodik, hogy szívét-lelkét kiteszi, nem kér egy fillért sem, a folyamat mégis megakad, pedig az ad

Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

Lépten-nyomon hajtogatjuk gyerekeinknek, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. A valóságban azonban mintha nem egészen ez lenne a helyzet...

A kapuzárási pánikról már mindenki hallott, rengeteg film, cikk foglalkozott a témával, ám nem ez az egyetlen válság,